5. dolgozat

RB ÍRÁSOK / DLA dolgozatok

2009-től a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem doktori képzéseben veszek részt, mint doktorandusz hallgató.
Az itteni képzés olvasható részeredményei az egyetemi félévek, a szemeszterek végén leadandó dolgozatok, amelyek jellegükben hasonlatosak egy-egy MA diplomadolgozathoz és majd a majdani doktori értekezés alapját jelenthetik.

Az ötvös blogon ezeknek a dolgozatoknak a megismerésére szeretnék lehetőséget adni kísérleti módon (hiszen még nem sejthetem, hogy a beillesztett képek mennyire lassítják a blog működését, hogyan látható, olvasható, etc.).

Elsőként a legutóbbi, a 2011/2012-es félévben írt "EZEK LEMEZEK" c. dolgozatom sorait illesztem ide.
A dolgozat alap word formátumhoz képest a blogon a hivatkozásai-lábjegyzetei  az írás legvégére kerültek, de így a megadott internetes elérhetőségek "aktívak" maradnak (csak le kell görgetni mindig az adott "lábjegyzet"-hez). Javaslom megtekinteni a lábjegyzetekben található weboldalakat...

Témakör: ezüstművesség, de kiegészítve a lemez-szerű tárgyformálással és egy kis brit ezüstművesség kitekintéssel.

RB20120111
****************************************************************************
---------------------------------------------------------------------------------------------------

„Az európai ezüstművesség múltja és új lehetőségei”
c. program keretén belül az
EZEK LEMEZEK
c. szemeszter-záró írás
Szerző: Rózsa Béla
Témavezető: Péter Vladimir
2011/2012 tanév, 1. félév;         3. évfolyam; 5. dolgozat / Iparművészet DLA-képzés
-------------------------------------------------------------------------------------------------

TARTALOMJEGYZÉK:

I.) LEMEZEK – Bevezetés
II.) Lemez megmunkálások
II./1.) Lemezmegmunkáló Kft. – lemezvágás gyorsan és tisztán
II./2.) BAY-ATI / lézer megmunkálások nem csak sík lemezek vágására
II./3.) Lemezből szobor – Rigó István szobrászművész Mária szobra
II./3./a.) Képek Rigó István szobrával kapcsolatban
II./4.) Lemezből betűk és feliratok
II./4./a.) Képek egy betűdobozolás folyamatával kapcsolatban
II./5.) Saját fémnyomás próbája
III.) + az ezüstművességgel kapcsolatban…
III./1.) Kis kitekintés a brit ezüstművességre 2011-ben
III./1./a.) Goldsmith’s Fair 2011
III./1./b.) Egy londoni ezüstműves kiállítás (Side X Side : Edge > Edge)
III./2.) MOME/MA1-kipak
IV. Végül
Irodalomjegyzék
Képjegyzék
-------------------------------------------------------------------------------------------------
I.) LEMEZEK – Bevezetés
Az elmúlt félév során sok olyan benyomás ért, amelyek egy részét tudom csak most beépíteni féléves dolgozatomba, mind idő, mind a kapcsolható lehetőségek miatt. Valahogy többször találkoztam a lemezekkel, a lemez-szerűséggel és a lemezekkel alapuló tárgyformálással, hogy ezt a mostani féléves dolgozatomat ennek a témában való „belefeledkezésnek” szentelném. Bár nem feltétlenül az az oka, hogy ha valamivel többször találkozom, annak mindenképpen írásos anyagaimban is kell emléket állítanom, de most valahogy úgy alakult az elmúlt időszak során. A korábbi dla struktúrától kissé eltérő idei óraszerkezet több olyan előadóval és előadással „ajándékozott” meg a félévben, melynek témája erősen megfogott, és szívesen boncolgattam volna tovább, akár mindjárt számítógép-klaviatúra elé ülve leírni benyomásaimat. Kuriózum számba ment az a zenei területen való erősítés, amely egy egész más oldalra való figyeléssel, a zenével hozta kapcsolatba a doktori képzésüket végzőket. Ezek nagy része viszont csak érintőlegesen kapcsolódna ahhoz a témámhoz, amit kutatási témámnak nevezek, nagyon furmányos, kissé mesterkélt módon tudnám csak kapcsolni ezeket az élményeket írásom szövetéhez, így megmarad a benyomás és a jó érzés, hogy milyen értékes féléven vagyok túl. Valahogy, a képzés féléveinek vége fele érezni rá az ízére, arra, hogy miben is lehet része a posztgraduális képzésbe jelentkezőnek, és szinte már sajnálom, hogy csak egy félév az, ami még kijárhat nekem.
Bár az előző bekezdésem sorai kissé propaganda-szerűnek, akár „bevágódásra vágyó” szövegnek is tekinthető, de nem annak szántam, csupán egyszerű megállapításnak, ami most, a féléves dolgozatom kezdetén kikívánkozott. Az elmúlt időszak számtalan olyan dologgal és lehetőséggel „ajándékozott” meg, amelyet javarészt annak köszönhetek, hogy dla hallgató vagyok. Így lesz majd a most olvasható soraim között olyan tudatosan vagy véletlenül alakuló eseményekről való beszámolókkal, leírásokkal, bemutatásokkal kapcsolatos anyag, amelyek mint dla hallgatót, mint a BA képzésben részt vehető oktatót, vagy mint csak szorosabb és tágabb szakmai dolgai iránt érdeklődőt értek. A már szinte megszokott brit ezüstműves kitekintés az új hírekkel most sem marad el, említett témákba beleértve az általam szervezett szakmai tanulmányutak beszámolóját, több minden felsorolásra kerül majd, ahol közös szálként a lemez motívum jelenhet meg. A korábban már elméletben bemutatott fémnyomást (mint egyik elterjedt, bár mára kissé háttérbe szoruló technikát) szándékoztam hazai, magam teremtette eszközökkel elpróbálni, és bár ez kissé akár szitokszóval kézműves szemléletnek is tartható, hogy a matéria, az anyag felöli oldalról is próbálom minduntalan biztosítani, próbálni azokat a témaköröket, melyekkel foglalkozom, de én most mégis élek ezzel a lehetőséggel, és felvállalom azt.
Lemez. Lemezelés. Lejárt lemez talán? Nem hinném, és nem is hiszem, hogy mindenkinek és minden helyzetben. Valahogy erre az egyszerű kiindulási lehetőségre „csodálkoztam” rá, valahogy erre nyílt rá most jobban a szemem, bár ez a nyílás nem pusztán az előző félév időszakára szorítható. Korábban is érdekeltek a lemezből való alakítás bizonyos lehetőségei, és az, ahogy a lemez-szerűség megmarad, nem tűnik el a tárgyformálás során. Eszembe jut egy egyetemista féléves tárgyam, de olyan terveim is, amelyek mostaniak, későbbiek, és ehhez találtam egy Vasarely képet (1. kép)… Bizonyos engem érdeklő részletek összekapcsolása, abból valami új kihozásának próbája talán ez a folyamat, amelyen jószerivel át kell esnünk mindannyiunknak. Újraértelmezni, saját szempontunkból rendbe rakni bizonyos területeket, és azokból új, lehetőleg „magasabb” értelmet, minőséget kialakítani. Mindegyik képzésnek, főként a kreatív hozzáállásokat fontosnak tartóknak (legyen az OKJ-s vagy posztgraduális képzés) az lenne a valós lényege, hogy az újra rendszerezés, akár saját és sajátos rendszerek és saját szabályrendszerek által megtörténhessen.
Lemez. Első találkozásként talán felemlítődik bennem az a szakmainak már nevezhető emlék, amikor a középiskolában ötvösként az első szakórán a tanárnő segítségével le kellett vágni egy nagyobb lemeztáblából egy kisebb darabot, egy szabályosat, négyzet formát, talán 1-es (1mm vastag) lemez volt, amelyet, mint első bevezető feladatot, pontosan derékszögűvé kellett varázsolni különböző reszelők, egy acélvinkli, fény, és sok türelem segítségével. Egy kissé talán messze mentem, de már itt felmerült az a szó, hogy táblalemez… Lemeztábla… A lemez különböző alapanyagok tekintetében bizonyos felületeket, terjedelmet jelent. Vörösréz esetében pl. egy lemez csak táblában szerezhető be, a mértékegység a tábla, amely 2 méter x 1 méteres felületet jelent, ebből lehet bizonyos beszerzési helyeken fél vagy esetleg kisebb hányad táblát beszerezni… Nagyon közel van már a tekercshez, ill. a szalaghoz, de ez már pusztán darabolási szokásokat és felhasználási gyakorlatokat jelent az anyaggal kereskedők és az általános felhasználói igények tekintetében. Nemesfém esetében a lemez jóval kisebb méretű valami, mind beszerzés esetén és mind felhasználáskor. Lemez lehet egy üregelt tárgy létrehozásának kiindulópontja, pl. egy pecsétgyűrű, egyéb dobozolással készített gyűrű vagy egyéb tárgy alapja, amikor a kiinduló lemez átalakul, bizonyos esetekben elveszti lemez-szerűségét, másnak akar látszani, le akarja vedleni lemez-formáját, a forrást… A lemezelés bizonyos esetekben jelentheti a kisipari, a barkács jelleget is, hiszen jóval egyszerűbb technika, mint az öntés vagy egyéb tárgyformálás. Valahogy benne van a „magad-uram” jelleg, de bizonyos esetben mutathatja ugyanakkor a gazdaságosságot is, a tömegtermelést is, esetleg annak a lehetőségét is, hogy a technika még nem elég fejlett, és szükség van a lemezből való indulásra.
Hogyan is készülnek a lemezek? Hát ahány anyag, szinte annyiféle módon, de azért szétválaszthatóak bizonyos kategóriák. Most hirtelen a bakelitlemez készítését[1] bemutató film jut eszembe, és ezzel párhuzamosan egyből az alufólia[2] gyártása. (Ezeket a filmeket az internet segítségével pont a dla képzés miatt lehetséges /és szükséges/ oktatási gyakorlat okán kerestem meg, és felettébb érdekesek a lemez alakítás szempontjából.) De nem csak a két említett példa az, amely ide tartozhat: a titán készítése[3] a gázpalack[4] létrehozása, a cintányértól[5] a trombitáig[6], és mind a közös bennük, hogy az alapanyagnak van egy olyan állomása, amikor lemez állapotba kerül és onnan tovább alakul. Ötvös szempontból a lemez készítése egy olyan technológiai folyamat, egy olyan alapismeret, amely lehetővé teszi, hogy a tárgykészítés során keletkező nemesfém-hulladékokat, anyagmaradványokat, reszeléket újra tömbösíteni, abból újra dolgozni lehessen, és ezt lehetőleg saját műhelykörnyezetében végre tudja hajtani az ötvös. A lemezkészítés általában olyan metallográfiai elméleti és gyakorlati alapismereteket igényel (öntés, nyújtás, lágyítás, etc.), amelyek hozzá tartoznak az ötvös/fémműves szakmához, a kis méret miatt főként az ötvös, azon belül az aranyműves tevékenységekhez. Ezüstműves ritkábban készíti saját magának az alapanyagot, az ötvös kézihengerek hossza általában 100-120 mm, amely meghatározza a lemez maximális szélességét, amely ezüstműves szempontból néha kevésnek bizonyulhatnak. De nem csak ebből a kis szegmensből kell és lehet a lemezeket tekinteni, hogy hogyan készítik, hanem hogy mi is történi a lemezzel. Lemezre lehet tekinteni úgy, mint egy alap, egy kiindulópont, egy forrás…

A lemezre, „lemezes tárgyalakítás”-ra sok (talán túl sok) olyan emlékem van, mint pl. a prágai Vencel híd „budai” hídfője alatti tér egyik modern szobrának kialakítása, vagy Szilágyi Erzsébet[7] (és ehhez kissé hasonlatos Juhász Ádám[8]) fül-ékje, amely ugyancsak lemezalakításra egy-egy nagyszerű példa. Különböző stratégiák lehetnek: lemez-szerű, lemezeléses (dobozolásos), lemezt meghagyó (a végeredményben is jól láttató), vagy a lemez-formátumot teljesen átalakító tárgyalakítás… A MOME műhelyébe került lézervágógép segítségével is sok olyan tárgy készül és készült, amely megőrzik lemez-szerűségüket, ráadásul műanyag lemez-szerűségüket, de akár a papír feladat is jó táptalaj ugyanerre. Mert mi is ez a lemez-szerűség, lemez-alakítás? Amikor adott egy valamilyen felület, amelyből különböző kontúrok segítségével formákat szabunk ki, és ezzel hozunk létre tárgyakat. Általában kivágással. Kivágással, amelyre több technika adott, de alapvetően az a gazdaságos, ahol egy bekezdéssel, vékony nyomvonal mentén végighalad „kivágás” a kontúron (lombfűrésszel), és kiesik a forma. Alapanyag – munkadarab – hulladék. A hulladékként megmaradó elemek még őrzik a munkadarabot, annak negatívjai megőrzik a formát. Erre, az alapvető szerepek felcserélődésére egy jó példa Szilágyi Erzsébet Magyarország fülékje, ahol a kivágott forma, az ország lesz a nyílás, tehát alaphelyzetben a hulladék, a maradék válik munkadarabbá, és az első gondolatra egy kivágó szempontjából munkadarab válik feleslegessé. Hogy ilyen felesleges darabnak örülhet valaki lelkes műhelylátogató, amikor meglátja a maradékban való tárgynak a lehetőségét…
Most eszembe juthat egy kör- vagy egyéb sablonlemez, amelynek körberajzolásával, és annak a nyomvonalnak a körbevágásával újra létrejöhet a forma.  Akár csak rajzban, de egy lemez segítségével akár műhelymunka-előrajzolásnál. Mintás vonalzó, szabályos mintákat adó lyukak, térképészeti jeleket és szabványírás magukban őrző műanyag lemezek, ők is a lemezek nagy családjába tartoznak.
Általában a lemezzel való munkánál a lemez-szélek kialakítása ill. a vágás merőleges kialakítású a lemez főfelületére, a síkra, s kevés olyan példa látható, amikor ettől tudatos eltérés tapasztalható. Ezen kevesek egyike Vági Flóra bizonyos munkái[9], ahol a vágás, a lemezszerű alakításmód megjelenik, a nagyobb lemezből döntött oldalú kivágás (2. kép) ill. a tömbből lemez-szerű egységek kiszabadításánál él mégis ezzel a lehetőséggel (3. kép).
A kivágás magas minősége is lehet tárgyalakító tényező, akár a tárgy kibontásában is lényeges, majdnem egyedüli szerepet játszhat. Alaphelyzetben itt is megmaradnak a lemez szerűségek, a gépi megmunkálás ez esetben nem jelenthet organikus, hanem inkább egy geometrizáló kialakítást, de pl. Ádám Krisztián[10] tiszta vágással kapcsolatos[11] titán, rozsdamentes és alumínium karkötői szép példák erre a megközelítésre, amikor lényegében a vágás (huzalszikra) által jön létre a tárgy (A tökéletes vágás játéka[12] c. Kozma Lajos Ösztöndíj / 2008.)
A következőkben olyan, az elmúlt félév során engem ért szakmai tanulmányutak leírása következik, ahol a lemeznek valamilyen szerep jutott, a lemezzel való munka és ehhez kapcsolódó ismeretek jelentek meg.



II.) Lemez megmunkálások
II./1.) Lemezmegmunkáló Kft. – lemezvágás gyorsan és tisztán
Lemezmegmunkáló Kft.-nél tett szakmai látogatásnál[13] már a vállalkozás elnevezésében benne van a lemez szó, az az általános alapanyag, amelyet használnak munkájuk során. A látogatást alapvetően az indokolta, hogy üzemi környezetben találkozhassanak a hallgatók (és áttételesen magam is) olyan sorozatgyártás-műveletekkel, amelyek jellegük, drágaságuk miatt egy saját, egyéni, vagy iskolai tanműhelyre nem lehetnek jellemzőek. A Lemezmegmunkálónál olyan műveletekkel lehetett szemtől szemben találkozni, mint a lyukasztás/stancolás, a lézervágás és a vízzel vágás. A cégnél tett látogatás alapvetően technológia és az anyagok oldaláról és a tömegtermelés figyelembe vételével mutatta be, hogy milyen gazdag is lehet egy olyan cég tevékenységi köre, ahol a lemez az általános alapanyag.
Vendéglátónk elsőként a különböző anyag- és termékmintáikkal ismertetett meg minket, ahol már a végeredmény és a lehetőségek oldaláról mutatta be a náluk folyó munkát, gépeket, technikákat. Kaptunk egy általános bemutatót a lézerrel (mint iparban használatos alakítási móddal) kapcsolatban, ahol főként a lézersugár kialakulásával kapcsolatban a gép elvi vázlatát rajzolta fel nekünk egy táblára. Ezt követően a lézersugár kialakulásának és továbbításának érdekes megoldásait is ismertette előadónk (az egy helyben kialakított lézersugár egyenes irányban halad tovább, de az útjába helyezett, megfelelő szögekben beállított hűtött tükrök a számítógép vezérelte munkafejhez irányítja, ahol a vektoros file által megfelelő alakzatokban működésbe hozott vágófej ki tudja vágni a lemez anyagokat.
Érdekes tévképzetek oszlottak szét az elméleti és az anyagminták bemutatása során bennem. Valahogy úgy képzeltem, hogy a lézernek, szemben egy hagyományos vágószerszámmal, nem oly lényeges az egyforma vastag felület. Az is kiderült, hogy lényeges és elsőrendű szempont, hogy a vágandó felület mindenhol párhuzamosan, egyforma távolságra helyezkedjék el a vágófejtől. Valahogy úgy képzeltem a lézerrel kapcsolatos előzetes, hibás, kissé sci-fi filmekbe való gondolatokkal, hogy a lézer az a műfaj, ahol minden helyzetben könnyen lehet vágni, de még messze nem tart azért a lézer-technika a filmekből ismert csillagháborús szinten, ahol lényegtelen a távolság, csak irányok vannak. Érdekes volt az a speciális helyzet, amit látogatás színtere biztosított, hogy nem csak egyoldalúan, egy technika szempontjából lehetett megismerni a lemezalakítást, hanem összehasonlításokra is volt lehetőség főként a vízzel-vágással kapcsolatban. Szabályszerűséget ugyan nem hallottunk, de az ár-érték-sebesség-gazdaságosság viszonylataiban szoktak dönteni és/vagy javasolni az egyes birtokukban lévő technológiák közül. Egy monoton, egyforma mintával raszterszerűen lyukasztgatott lemez, ha sorozattermék, és nem kis szériás, nem egyedi darab, akkor a lyukasztás/stancolás módszerével is előállítható. Megfelelő darabszám esetén a cég elkészítteti a lyukasztóbélyeget, esetleg több lyukasztófejjel ellátott bélyeget, amelyet egy stancológépre helyezve akár teljes munkanapokon keresztül tudnak folyamatosan készíttetni, ahol a munkaerőnek az a feladata, hogy gép munkafelületére az alapanyagot felhelyezze, a teljes lemez lépésenkénti, automatikus végiglyukasztgatása után az elkészült terméket leemelje, és felhelyezze az új lemez alapanyagot. Amikor ott jártunk, mindkét stancoló-gép működött, az egyik fémlemezeket lyukasztgatásával egy villanymotor-rácsot állított elő, sorozatban, a másik pedig egy belsőépítészeti munkához térelválasztó paneleket lukasztgatott speciális, kétoldalú, 3-4 mm vastag farostlemezekből.
Abban az esetben, ha a minta egyedi, vagy alacsony a darabszám, akkor lézervágás lesz a megfelelő, de csak akkor, ha fémből van, ill. ha a vastagsága nem haladja meg a 25 mm-t. Ha más az alapanyag, amelyre károsan hat a hő, vagy nem lehet a lézer által vágás során kialakuló hővel érintkeznie (üveg, kerámia), akkor vízzel vágnak. A vízzel vágás sokkal lassabb, kissé körülményesebb, és a vízzel károsan kapcsolatba lépő anyagokat nem lehet ezzel a módszerre alakítani (bár meglepő, de lehetett látni fa alapanyagú munkát is, amit vízzel vágtak). A vízzel vágásban az a csodálatos, hogy a nagynyomású vízsugárba adagolt szemcsék hozzák létre azt a hatást és a más módszerrel nehezen előállítható illesztéseket, hogy pl. egy mintásan kivágott 50 mm-es gránit lapba pontosan akkora, beleillő, az anyagveszteséget figyelembe vevő vágófej-irányítással más színű kő kerülhet beillesztésre.
Találkoztunk olyan áthatás problematikával, amikor a ferdén kialakított felületbe lehetett függőleges hengereket állítani, amely a geometriát figyelembe véve ebben az eseten nem egy kör, hanem egy ellipszis alak. Megdöbbenésemre nem úgy alakult ki ez az áthatás, hogy az előzetesen hajlítással létrehozott formát lézerrel „kifúrták” kör alakban, hanem előre gondolva, a technológia korlátot figyelembe véve, még sík helyzetben, a számítógép által kiszámolt torzulásnak megfelelően vágták ki az ellipszis alakot, majd ezt követően hajlították fel a térbeli formát…
A termék-skálán lehetett látni az anyagok sokféleségét, a különböző, de főként 1-es, 1.5-ös lemezvastagságból készített fém tárgyak mellett nem csak fém a kiinduló alapanyag, hanem kő, gumi, fa, műanyag is. Kuriózumként említett egy olyan megrendelőt, aki kör alakú fürdőszobába szeretett volna padlót, ahova így speciálisan kellett vágni vízzel a burkolólapokat, és ezt is megoldották. Ott jártunkkor az egyik lézervágó alumínium táblákból vágott ki lépcsőket, amit utána hajlítással tettek teherbíróvá, a vízzel vágó gép pedig gumitömítéseket vágott ki egy gumilemezből.
A lézervágó gépnél izgalmas volt azzal találkozni, ahogy a sarkokat tökéletesre igyekszik vágni a program. Ugyan apróságnak tűnik, de ha folyamatában lenne vágva a sarok, akkor az esetleg lekerekedhetne (hőhatás, nem pontos vagy nem azonnali fordulás), így a kívül eső maradék felületen plusz kicsi hurkokkal járta le a vágófej, szinte táncmozdulatokkal tarkítva a kivágás monoton műveletét.
A Lemezmegmunkáló Kft.-nél látogatásunkat[14] felejthetetlenné tették egy kedves játék-emlékkel, amelyet amúgy reprezentatív-ajándéknak szoktak egyébként is készíteni. Vendéglátónk az újabb lézervágógépen kivágatott a látogató csoport tagjainak egy rozsdamentes lemezből, kiterített, majd ezt követően hajlítással, a megfelelő irányok tartásával repülőgép-formát idéző tárgyat (4. kép), amely egyfajta játékot vitt a tömény és sokrétű szakmai tapasztalatok és új élményt adó látogatásba.

II./2.) BAY-ATI / lézer megmunkálások nem csak sík lemezek vágására
A BAY-ATI a Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Közalapítvány hat intézetéből az egyik budapesti helyszínű intézet, az Anyagtudományi és Technológiai Intézet[15], ahova a lézertechnológia egyéb oldalainak megismerése miatt szerveztem egy szakmai látogatást[16]. Bay Zoltán névvel további intézetegységek találhatóak Miskolcon és Szegeden, mindegyik intézetnek sajátos kutatási területe: géntechnológia, biotechnológia, kommunikáció innováció, gyártástechnológia, anyagtudományi irányultság. Nagyon érdekes és speciális anyagkísérletek és fejlesztések kötődnek az egyes intézetekhez, úgy mint a miskolci székhelyű BAY-LOGI-hoz kapcsolódó fémhab[17] kísérletek.
A BAY-ATI látogatást[18] előzte meg a Lemezmegmunkáló Kft. felkeresése, az új látogatás célja pedig az volt, hogy a lézertechnológiával[19] kapcsolatban további, más irányú elméleti és gyakorlati ismeretekkel lehessen találkozni. Az előzetesen, telefonon történő egyeztetés során kiderült, hogy a korábban már megismert lézersugár vágásra való használatán túl is láthatunk majd egyéb olyan különleges felhasználási területeket, amelyek bemutatására egy elméleti előadás és számítógépes prezentáció, valamint az intézet műhelyének meglátogatásával nyílik lehetőség. Vendéglátónk az alapoktól mutatta be a lézersugár kialakulását, a CO2 lézer és a vákuum lézer alapelvét, megtudhattuk, hogy a LASER szó egy mozaikszó[20], és találkozhattunk a vágás tulajdonképpeni folyamatával egy saját összeállított prezentációs anyag segítségével.
A fény elektromágneses hullám, és lézer szempontból ezt használják ki, de a fény tud anyagként is viselkedni, hiszen csillagászok által bebizonyíthatóan a fény általában egyenes irányú terjedése bizonyos nagy tömegvonzás hatására el tud térni, és abban az eltért irányba terjed tovább. A hullámjelenségekre jó példa a vízfelületek viselkedése, ahol a felületi súrlódást okozza a hullámok ellanyhulását…
Vendéglátónk előadásából meg lehetett tudni, hogy van olyan lézer, amely szemmel jól látható, ez a rubin kristályban gerjesztett fény, az un. vörös lézer, de a mostani lézerekre általában az jellemző, hogy szabad szemmel nem láthatjuk a lézersugarat. A szabad szemmel látható fehér fény egy kevert fény, a prizma általi bontásból kiderül, hogy a vöröstől kezdve a különböző színek hogyan jelennek meg, és e színeknek az összegzése a szemünk által fehérnek látott fény. A fénynek vannak szabad szemmel nem látható hullámfajtái is, sőt, olyan is, amit nem a szemünkkel, hanem pl. a bőrünkkel érzékelünk: ez a hő. Lényegében a vágás esetében a munkafelületre irányuló fény kis pontban nagy hőt hoz létre, amely a disszugáz hegesztőpisztolyhoz hasonlatosan tudja átvágni a fémet.
A lézerhez olyan speciális tulajdonságú fénysugarakra (elektromágneses sugárzás) van szükség, amelyek egymással párhuzamosak, megfelelő hullámhosszúságú (frekvenciájú) fénysugarak. A lézerfény alapvető tulajdonságai: egyforma hullámhosszúságú és frekvenciájú, tehát monokróm szín, párhuzamos fénysugarak. A lézerfény előállításánál a sugár minősége függ ezeknek a paramétereknek az előállítási képességéből, hogy mennyi sugár és milyen minőségben tud majd hasznosulni, mekkora a veszteség.
A sugárforrás esetében van egy anyag, amelyet gerjesztenek, és abból egy más tulajdonságú, gerjesztett fény jön létre. Ez az első esetben rubin kristály volt, ebből van a vörös színű lézerfény köztudott képe. Az a rubinkristály az un. médium, amely a szilárd test lézerekben ma is megtalálható. A technológia fejlődésével ma az iparban használatos lézerek kb. 80%-ában ez a médium egy gázrúd (gázlézerek), amely általában CO2 (kevés mennyiségű CO2 és további nagy mennyiségű segítőanyagok, „jóság” faktorok a lézersugár minőségének javítására). A médium körül találhatóak az energiát bejuttató elemek, mint pl. a „pumpa”, amely régebben egy villanó vaku volt, amely gerjesztette a rubin kristályt. Gerjesztésnél fotonok jutnak a rubinkristályba (vagy az adott médiumba), és ott az elektronszinteken „felugrások” keletkeznek. Az atomi szinten az elektronok felugrása után az elektron egyszer csak visszaugrik, és közben energiakülönbségek történnek. A leugrás közbeni energiatöbblet az adott anyagra jellemző kibocsátott foton már, amely ebben az esetben rubinra jellemző, sajátos hullámhosszú „fénycsomagocska”. Ezek a gerjesztés után létrejövő fénycsomagok már azonos hullámhosszúak. Az atomok mozognak, enyhén rezegnek, amelyek hő hatására jobban mozognak. A bejövő foton hatására hő keletkezik, ezért a médiumot hűteni kell.
A folyamat során kialakuló spontán emissziót lehet stimulálttá is tenni. Együtt jönnek ki a gerjesztett és a gerjesztő (kicsalt és az előidéző), tehát két foton lép ki azonos irányban… Innen jön a lézer elnevezés mozaikszava (fény – gerjesztés – stimulálás – erősítés – sugár). Médium körül van a gerjesztés, és van két tükör: a záró és a nyitó tükör. Ha a keletkezett fény elindul pont a médium tengelyében, amely visszapattan a záró tükörről a félig áteresztő tükörig, és a kettő között „pattog”. Vannak tükrök/lencsék, amelyek próbálják a médium tengelyével megegyező irányba, párhuzamosba állítani a sugarakat, de így is csak kb. 1/5-e hasznosul fel. A nagyobb rész, a 4/5 elkezdi melegíteni a médiumot, amelyet ezért hűteni szükséges, hogy önmagát ne semmisítse meg.
A lézersugárnál a rezonátorból kilépő sugár egy elektromágneses sugár. Az 1/5 fénysugár-mennyiség a nyitótükör esetében nem csak folyamatosan, hanem kis csomagokban lépnek ki, csak egy bizonyos részét engedi ki, ez az impulzus lézer alap működési elve, de a mostani lézerek általában mind tudják az impulzus és a folyamatos módozatot is. (10kW-nál megáll a lézerek energiája, ez már a kibocsátott lézersugár teljesítménye alapján mért adat.) A részben áteresztő tükör kiengedi a 30%-ot, kijut a lézer fejből, ez a lézersugár a nyers nyaláb, amely kb. 1 cm átmérőjű, amely terjedni is tud nagy távolságokra. A kis, prezentációk alkalmával használt lézer-mutatók microwatt teljesítményűek, mégis tud fejfájást okozni, ennél már nagyobb teljesítményű az ipari munkaterület védő kapuk sugara (itt főként a szemben tud károkat okozni), és ehhez összehasonlíthatatlanul nagyobb a teljesítmény a lézer-vágás során alkalmazott lézer teljesítménye (akár égési seb).
Mit csinál a sugár az anyaggal? Fém és a lézer. Fém esetében, ha az elektron a lézerfény útjába kerül, akkor felgyorsul, gyorsabban kezd rezegni, ezzel hőt termel. A lézerfény egy-két atomsor mélységbe tud bekerülni az anyagba. A fénysugár lehetőségei: átmegy az anyagon – visszapattan a felületről - elnyelődik. Nem jellemző, hogy átmegy a sugár a fémeken, alumíniumról viszont nagymértékben visszapattan, amely nehezíti is a munkát. Ami a vágás szempontjából fontos, hogy elnyelődik. Ez az elnyelődés átmelegítést okoz, rezegnek az adott atomok, amely a fémnél halmazállapot-változást okoz (megolvad, elpárolog…) Parabolatükrökkel, réztükrökkel koncentrálni lehetséges ezt a vastag, 1 cm átmérőjű sugarat egy négyzet-tizedmilliméterre, ezzel az un. „folt”-ra lehet húzni. Ezzel a folttal lehet elpárologtatni a fémet (bizonyos rétegelt anyagok gravírozása működik ezzel az eljárással), vagy visszafogott energiabetáplálással lehet hegeszteni, amely a hagyományos, fogyóelektródás hegesztéshez képest minimális melegedést és ezzel minimális deformitási veszélyt okoz. A lézerrel való hegesztésnél lényeges hatás a „kulcslyukhatás”, amikor a lézersugár megolvasztja a fémet, egy furatot képez, ennek a furatnak a felülete, a cső felülete és a furat alja olvadt állapotba került, majd a fénysugár elmozdításával ez az olvadt rész összezár, és ezzel nagyon finom hegesztési hegek keletkezhetnek. Az iparban, pl. a gépjárműgyártásban okozott nagy előrelépést a fogaskerekek és tengelyek rögzítésénél, hogy az un. prégelés[21] helyett alkalmazni lehetett ezt a deformációt nem okozó, kíméletes hegesztés-fajtát, amely ugyanakkor megfelelően biztos rögzítést eredményez.

A látogatáson a legnagyobb benyomást[22] az tette, hogy itt egy olyan, nem csak 2 tengely mentén mozgó, nem csak sík alapanyagokat vágni tudó lézerfejet láthattunk, hanem még további két csuklóponttal ellátott, jóval nagyobb méretű és teljesítményű lézer gépet, amely összetett geometriájú felületeket[23] is le tudott követni. Szándékosan nem írtam, hogy vágás miatt, hiszen az intézeti egység honlapján, de nekünk szóban is bemutatva további, vágáson túli funkciók lettek megemlítve, mint a felületi edzés és felületkezelés, felület-tisztítás és a lézer-diagnosztika, röviden a lézer ipari alkalmazása közben felmerülő feladatok megoldása. Ebben az esetben is fontos a lézer-fej megfelelő távolságú elhelyezkedése a megmunkálandó felülettől, amely a több csuklóval kiképzett „kar” segítségével lehetséges. A Lemezmegmunkálónál említett dőlt síkon elhelyezett ellipszis alakú áthatás a BAY-ATI gép segítségével a térbeli tárgyon is elkészíthető megfelelő programozás és beállítást követően. Látogatásunkkor épp egy nagyon érdekes, lényeges és fontos, bár sajnos nem annyira látványos műveletet végeztek: felületkezeléshez, felületi, nem teljes terjedelemre, hanem csak bizonyos felületekre kiterjedő edzéshez állították be a gépet, próbálták összehangolni a munkadarab valós formáját, a digitális verziója általi lézer-fej mozgást. Az már csak véletlen egybeesés, hogy a lézerrel történő felületi edzés tárgya a dunaújvárosi hengermű egyik hengerének csúszó alkatrésze, amely a hengerszékben biztosítja a henger fel-le állíthatóságát, és a csúszófelületek megfelelő keménységének speciális feladata miatt keresték fel az intézetet (és a hengerlésnek az eredménye pedig általában a lemez…).
Olyan egyéb érdekes munkák kapcsolódnak még az intézet műhelyi teljesítményébe, mint gömb- és csőfelület alakos vágása, vagy épp az ’56-os emlékmű[24] ékszerű tömbjének oszlopai, ahol az érdekes felületi faktúrát, a nem rozsdásodó „hegeket” lézer segítségével[25] érték el.

II./3.) Lemezből szobor – Rigó István szobrászművész Mária szobra
Szobrászatban lemezből általában hagyományos méretű köztéri alkotást nem szoktak létrehozni (persze akadnak kivételek, akár modern példa is, de nem ez az általános). Ritkán, inkább homlokzati kiegészítőkként jelennek meg, mint pl. a Baross téri Keleti pályaudvar homlokzata, a Nemzeti Múzeum timpanon szobrai vagy az Iparművészeti Múzeum előcsarnokában található rézből készített díszműkovács[26] szobra. Az emberléptékhez viszonyítva nagyméretű szobrok esetében, ahol a klasszikus egy tömbből-fából-kőből való kialakítás már nem működik[27], ott kaphat szerepet a lemez-szerű kialakítás.
Rigó István[28] pécsi szobrászművész és tanár egy előadásban[29] mutatta be a nagyméretű, 10 méter 53 centiméter magas Mária szobrát (5. kép), amely egy külterületen áll, Hercegszántó határában, az államhatár közelében. Nekem Rigó István szobrának témakörében olyan nagyméretű szobor-párhuzamok említődnek fel, mint a Gellért hegyi[30] vagy a New York-ban található[31] Szabadság szobor[32].
Ugyan a Gellért hegyi Szabadságszobor (pestiesen, az alakja miatt a Sörnyitó-nak nevezett szobor) esetében kívülről az egyes szoborpanelek illesztési vonalai jól megkülönböz­tethetőek, de a monumentális készítés[33] nem feltételez belső, különálló tartóvázat, összeerősítésre a szobor-részelemek szélére kialakított, egyben öntött illesztő perem összecsavarozása ad lehetőséget, és áll össze a szobor egy egésszé. (Kisebb szobrok, pl. a Hősök tere szobrai esetében is alkalmazták ezt az összeerősítést, de ilyen illesztés látható az M2-es metró[34] öntöttvas tübing elemes alagútrendszerén is). E szobor a rendszerváltozás után sok vitát váltott ki, hisz a szobor a szovjet, a mögötte lévő erőd a korábbi, osztrák fennhatóság emlékezete, ezért újra és újra felerősödik a szobor eltávolítására[35] és lecserélésére tett elképzelések.
A New York-i Amerika szimbólum viszont lemezből, egy belső tartó vázzal rendelkező, arra felerősített, a külső formát adó héjréteg kettőséből össze­állított szobor, hasonlatosan Rigó István szobrához, ezzel már a szobor és épület határára helyez­ve az alkotást. Olyannyira helytálló az épület párhuzam, hogy pl. a New York-i szabad­ságszobor belső vázát a francia Eiffel tervezte. Az épülettel való kapcsolás Rigó István előadásában is felmerült, ahol a Frank O. Gehry által tervezett bilbaói Guggenheim Múzeum[36] szerkezete, a belső tartó váz és az ahhoz erősített, külső formát adó lemezek analógiáját kapcsolta a művész első inspirációként saját alkotásához.
Méreteket tekintve elmarad ugyan Rigó István szobra az említett két példához viszonyítva: a New York-i szobor 46 méter magas a talapzat síkjától a fáklya csúcsáig, a budapesti Gellért hegyi a feltartott pálmaággal pedig 14 méter magas[37], de ettől függetlenül elképesztő hazai szobrász teljesítmény, azokkal a kompromisszumokkal, amelyek létrehozásában segítettek
Rigó István szobra lemezből, lemez-szalagokból, pontosabban 2, 3 és 4 centiméter széles, 3 mm vastag rozsdamentes acél-szalagokból került összeállításra, egymáshoz hézag-tartással illesztve, amely így transzparens hatást ad a felületnek (6. kép), a szalagok egymáshoz és a vázhoz rögzítése pedig védőgázas hegesztővel történt. A szalagok által megformált, formakövető vonalak nagyon szerencsés hatást kölcsönöznek a szobor textil felületeinek. Az arc, a kezek és a palást alól kilógó lábfej pedig viaszveszejtéses öntéssel készültek, amelyet megelőzött a formák M 1:1-es mintázása gipszből.
A szobor nem csak hatalmas mérete miatt (7. kép), hanem szokatlan kialakítása okán is figyelmet érdemel, érdekes és tanulságos látni a folyamat közben a technikai nehézségeket és sajátosságokat, a nagy méret miatt kitalált nagyítási rendszertől a szalagból létrehozott sajátos felületig, a megrendelővel való kapcsolattól a szobor egyes részelemeinek és egészének mozgatásáig. A kis elemekből összeállított nagy­méretű alkotás kissé nekem olyan "ötvösös" felépítettsége miatt, mind a szalagból való építkezése miatt tetszik... Nagyon tanulságos az 1/4-es gipszszoborról való nagyítás és a vízszintes szele­teléssel kialakított bázispontok, amelyhez illesztve tudta a szobrász a formát a nagy méret ellenére is tartani.

II./3./a.) Képek Rigó István szobrával kapcsolatban
A szoborral kapcsolatban találhatóak[38] anyagok[39] a neten, ahol további információk és képek láthatóak és olvashatóak, de a művész páratlanul végigdokumentálta a 2 évig tartó folyamat egyes fázisait, amely képek megtekinthetőek az alábbi linken:

https://picasaweb.google.com/107726237852252560354/RigoIstvanMARIASZOBOR?authuser=0&authkey=Gv1sRgCNOtlKDbjsGongE&feat=directlink


II./4.) Lemezből betűk és feliratok
Egykor nagy divatja volt a lemezből, un. „dobozolással” készített betűknek, szinte e nélkül nem is lehetett talán elképzelni egy igényesebb, fajsúlyosabb üzlet utcai portálját (8-9. kép), nem is beszélve a közfunkciókat ellátó épületekről. A fémműves OKJ-s képzésnek az egyik oktatófeladata most is a dobozolással előállított betűk, bár valós, gyakorlati felhasználása érzékelhetően csökkent. Ezt eredményezhette e technikánál jóval olcsóbb, gyorsabban elkészíthető megoldások megjelenése, meg talán az is, hogy e hosszú ideig betűformát megőrző, maradandó érc betűk léte nincsen feltétlenül összhangban a manapság sokkal gyorsabban eltűnő vállalkozásokkal, helyekkel, a gyorsabb változásokkal, arculatváltás igényekkel (régebben egy gyógyszertár nyugodtan beruházhatott egy ilyen megjelenésbe, ma már nem biztos, hogy érdemes, megteszi a habból kivágott majd valahogy felületkezelt betű is).
A közelmúltban felkértek egy árajánlat készítésére egy bírósági épület külső szövegezéséhez, és akkor gondolkodtam el ezen a lemez-felhasználási módszeren, naprakészségén. Kissé szőrmentén kapcsolódik a már bemutatott szoborhoz vagy a lézer technikához, inkább csak lazábban, a lemez témakör kiegészítése miatt illeszkedik dolgozatom soraihoz ezt a fejezet. Az ilyen típusú munka, a betűdobozolás (10. kép) formájában nem szokott megjelenni ezüstműves témakörben, de az alkalmazott technika, az egyenes, síknak hagyott és hajlított, domborított lemezekből való építkezés már sokkal inkább egy közös szál tud lenni.
A betűdobozolás egy viszonylag egyszerű folyamat, attól függően, hogy több vagy kevesebb szempontot kell figyelembe venni a készítés során. Lehet elsőrendű cél, hogy a kontúrvonalat adó lemezszalagokból és a fedlemezből álló lemeztárgy illesztési felületeinek elrejtése minél tökéletesebb legyen, vagy esetleg ezek másodrendű vagy nem fontos kritériumok. Ha külső sarok esetén, mint egy képkeretnél, az érintkező lemezszélek egymáshoz képest gérbe[40] vannak illesztve és úgy megforrasztva, akkor a forrasz alapanyagtól általában jócskán elütő színe nem lesz feltűnő. Technikailag két új járható: vagy különálló darabokból kerül összeillesztésre betűforma-oldalanként, kisebb egységenként, vagy pedig lehetőleg egy szalagból, olyan helyen megszakítva, ahol az un. tompaillesztés[41] is megfelelő eljárás. A 45°-os illeszkedés esetén nem csak az oldalszalagok, a betűkontúr összeillesztése, hanem a fedlemez és az elkészített kontúr élének illeszkedésénél is ezt az eljárást kell alkalmazni. Ez túlzottan megnehezíti és lelassítja a gyártást, nehézkesebbé teszi a forma tartását (ezért pl. a tanítási gyakorlatomban ennél a feladatnál csak a betűkontúr illeszkedésénél várom el a gérbe illesztést, a fedlemeznél egyszerű tompaillesztés – síkra-húzott kontúr helyezése a sík lemezre és megforrasztása – az elvárt).
Ha nem elsőrendű a forrasztás eltüntetése – hiszen galvanikus és egyéb jellegű bevonatokkal vannak megoldások a kényesen látszódó forrasztási felületek eltüntetésére – akkor a folyamat sokkal gyorsabb. Mindezek ellenére is egyre ritkábban találkozni fémből, lemezből készült feliratokkal, egyre jobban tűnnek el a még megtalálható formák, és csak a nyomaikat hagyják a felületen (8-9. kép).
Jellegzetes nyomok, hogy az ilyen módon készített betűk csapokkal kapcsolódnak a falfelülethez, amelyek nyoma, a furatok elhelyezkedése és a homlokzat betű által letakart felületének el­té­rő színe még a fém betű eltávolítása után is olvashatóan hagyja a feliratot, amelyben van valami szomorú han­gulat, valami megemlé­ke­ző jel-szerűség, árnyék, mint­ha a nyom egyfajta emlékjel lenne az egykori feliratnak és a hajdanán a helyütt található funkciónak, szolgáltatásnak…

II./4./a.) Képek egy betűdobozolás folyamatával kapcsolatban
A betűdobozolással kapcsolatban készítettem (a már említett árajánlat miatt) egy „R” betűt[42] a közelmúltban, amelynek készítését (11. kép) végigdokumentáltam. Ennek a betűdobozolásnak a képei és a járulékos hozzáadott információk megtalálhatóak az alábbi linken:

https://picasaweb.google.com/107726237852252560354/R_letter_making?authuser=0&authkey=Gv1sRgCMLG0_Lm2uDFDg&feat=directlink
II./5.) Saját fémnyomás próbája
Foglalkoztatott az a felvetés a sok elméleti kutatás és ide illeszkedő interjúk készítése után, hogy a fémnyomás műveletét magam is kipróbáljam otthoni körülmények között. Ehhez adott volt egy faeszterga, amely már igen sokszor segítségemre volt eddigi munkám során, sőt hajdanán ez a gép volt a csiszoló- és polírozó gép is egyben. A Codina féle könyv[43] szemléletes, step-by-step alapossággal lefényképezett és bemutatott fémnyomás folyamata csinált kedvet ahhoz, hogy magam is elpróbáljam ezt a nem éppen veszélytelen műveletet.
A kezdő lépés a szerszámok és a szükséges kiegészítések elkészítése, de már előre gondolkodva kiszabtam a majdani fémnyomóformának is az alapanyagot. Elsőként a fémnyomó-szerszámot, az un. „hőmérőt” készítettem el, amely lényegében hasonlatos egy faeszterga-késre, csak még robosztusabb és hosszabb nyél van hozzá, és persze a munkafelület nem éles, hanem egy fényesre polírozott, lekerekített élekkel rendelkező vasforma. A nyél kiszabása klasszikusan, szalagfűrésszel készült, és elsőként a majdani nyomóformákat is kiszabtam, bükkből. A nyomóformák fémesztergán való elkészítése után következett a faesztergálás művelete: a hosszú négyzetes hasáb alakú alapanyagok szerszámnyéllé alakítása. A nyelek az esztergálást követően minimális csiszoláson estek át, majd a gyűrű felhelyezésével, a felesleges rész fűrésszel való eltávolításával alkalmassá vált a fémből elkészített dolgozórész fogadására. A dolgozórész kovácsolással, esztergálással, illesztéssel, hegesztéssel készült, majd ezt követően lett a nyomófelület átreszelve, csiszolva, végül polírozva.
A nyomószerszám elkészítése után a szerszámtámaszt kellett elkészíteni. Ehhez 30-as átmérőjű rúdanyag lett furatolva, majd a tartóbakokhoz való erősítéshez szükséges lábak kerültek hegesztéssel rögzítve. Ezt követően a szerszámtámaszt furataiba illeszthető vállas csap, valamint a csúcs és a megforgatandó lemez közé helyezett forgatóelem, az un. „forzacc” elkészítése következett.
A folyamat az eszközök biztosítása után elkezdhető. A tokmányba befogott forma fa-esztergakéssel a kíván formára, estemen félgömbre alakítható. Ezt követően a szerszámtámasz és a csúcs elhelyezésével, majd a forzacc megfelelő felhelyezésével a lemezt meg kell próbálni minél pontosabban belőni. A fémnyomáshoz a lemezanyagnak lágyított állapotban kell lenni. A fémnyomó-szerszám magabiztos tartásával, a szerszámtámasz vállas csapjánál alátámasztva forgó mozgás mellett a lemezt fel lehet nyújtani a formára.
A próbafolyamat eredménye megmutatta a faeszterga pontatlanságát, amely abból fakad, hogy az esztergacsúcs magassága és a forgó tokmány tengelyvonala nem esik egy egyenesre (12. kép). Ez az eltérés hosszú tárgyak megtámasztásánál és ily módon való forgatásánál nem jelentkezik, de fémnyomásnál a 2-3 mm-es eltérés túl soknak bizonyul, a forzacc nem tart biztosan, erőteljes oldalirányú mozgást végez forgatás alatt, amely nem biztonságos. A további kísérletek csak a pontatlan gépelem javításával lehetséges.
A fémnyomás (13. kép) előkészületeinek és műveleteinek dokumentációja megtekint­hető a következő képalbumban:


-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
III.) + az ezüstművességgel kapcsolatban…
III./1.) Kis kitekintés a brit ezüstművességre 2011-ben
Kicsit úgy tűnik, mintha e félévi írásomnak lenne egy (eddigi) szakelméleti irányzatú és egy (most következő) szaktörténetet megközelítő része, és most értem volna ebben a dolgozat vízválasztó-vonalához. (Számomra amúgy együtt kezelendő mindkét megközelítés, így nem érzem akkora váltásnak, mint ahogy – maradva brit példánál – Greenwich-ben sem érzünk semmi különlegeset gyomrunk tájékán, ha átlépünk a 0° hosszúsági kör vonalának keleti vagy nyugati oldalára…)

Talán nem is múlt el úgy félév, hogy brit eredményeket ne sorakoztattam volna fel szemeszter végi írásaimban, és talán ez a már-már „hagyomány” idén sem akar megszakadni. Köszönhető ez annak, hogy személyes kapcsolatba kerülhettem még a MA képzés alatti ösztöndíjam során a szigetországgal és kultúrájával, köszönhető annak, hogy az ottani ezüstművességnek máig élő hagyományai vannak, és hogy ezzel kapcsolatban mai napig vannak szép eredményeket bemutató, csoportos, tematikus kiállításaik, összejöveteleik, és ezeket színvonalas kiadványok elkészülte is kíséri. Míg idehaza az ezüstművesség egy eltűnőben lévő fémműves irányzat, addig Britanniában szervezeteik vannak még a kortárs ezüstműves alkotóknak[44] is. A külföldi eredmények figyelését az évenkénti Goldsmith’s Fair[45] katalógusok és pl. most idén Londonból érkezett egyéb kiállítási katalógus[46] és egy briliáns szakmai könyv[47], mint itthonra érkezett papír alapú lehetőségek biztosították. Ezekben a katalógusokban/könyvben az ezüstművesség tárgyai közül a lemez témakörhöz jobban kapcsolódó tárgyakat és egyéb kuriózumokat választanék ki és mutatnék be mostani gyűjtésemben.

III./1./a.) Goldsmith’s Fair 2011
A Goldsmith’s Fair 2011[48] kiállításon és vásáron a korábban már megszokott módon kerültek vegyesen a katalógusba ékszerek, ezüstműves eredmények, és a régebben un. „smallwork”-nek nevezett tárgyak (valamiért ilyen kategóriát az idei katalógusban nem találtam, de az ide tartozó tárgyakra egy jó példa Carol Mather[49] tárgyai), amelyek témájában néha a kissé „veszélyesebb”, esetleg giccsszerűségre esélyesebb, kedveskedő megoldásaikról ismerhetőek meg, de mutatva azt is, hogy az ottani palettára ez is felfér. Ahogy azt már több évre visszamenőlegesen láthatom a könyvespolcomon egymás mellett sorakozó katalógusokból, a megszokott koreográfia, a tárgyak „színessége” (értem ezalatt, hogy idehaza szinte elképzelhetetlen egymás-mellettiséget, egymás irányában tanúsított toleranciát, amely a különböző jellegű – stílusú – szemléletű tárgyakat és alkotóikat mégis összetartja) lehetséges. Valahogy egy itthoni ötvösművészeti biennálé[50] hangulata és jellege említődik föl inkább a „main stream”-nek, a szemléletében kortársnak nevezhető irány túlsúlyával. Eddig még nem is néztem kifejezetten az e katalógusokba bekerülő alkotók és alkotásaik kategória-megjelölését, de mindenképpen tanulságos ezek felsorolása: jewellery, precious jewellery, silverware, watch maker, mokume gane, fine gemset jewellery, enamel jewellery, fountain pens, fine jewellery. A precious jewellery kategóriába nem egyértelműen csak a felhasznált anyagi értékek és a kissé tradicionálisabb formák tartoznak, hanem olvasható ez a kategória bátrabb, egyedibb vonalvezetésű tárgyai mellett is, így nem lehetséges egyértelmű kategória-leírást adni a fine, precious vagy jelző nélküli jewellerybesorolásokra. (Érdekes egy másik csatornán[51] az alábbi három kategória is: jewellery, silver, works of art, és az ezen belül olvasható további fiókok, mint pl. a Miscellaneous vagy a Toys, de itt a SILVER-en belül is látható sok finomító csoportosítás.) Az, hogy az ezüstművességben nincsenek ilyen al-kategóriák a Fair-en[52], mutathatja talán a sokszínűség és az egymás melletti „élni és élni hagyni” jellegén túl a felvállalható közösséget is.
A tárgyakat figyelve megemlíthető, épp ahogy másutt is, akadnak tematikájában, formájában, funkciójában és megoldásaiban egymáshoz hasonló megoldások egy-egy alkotónál az évek múlásával.
Engem nagyon megfogtakRajesh Gogna[53] tárgyai és az a váltásra és sokszínűségre képesség, amely az Ő munkáit jellemzi, arról nem is beszélve, hogy olyan lemez-szerű alkotásai is van, amelyet eddigi megoldásai a rendelkezésre álló képanyagból nem volt annyira megismerhetőek, mint ahogy a mostani képeknél erre van már lehetőség. Az a korábbi tárgya[54] (én a 2008-as Fair katalógusban találkoztam vele), ahol két lemezből, szinte ipari préseléssel előállított, egy teakanna jellegzetes formáit (gömbre hasonlító belső tér és jellegzetes csőr, valamint a fül) funkcionálisan felhasználó, szinte karikatúra-számba menő megformálás jellemzi, kiegészült számomra egy új tárggyal, amely félprofil nézetből[55] fényképezve segítette értelmezni az amúgy általam hasonlóan elképzelt tárgyat (14. kép).
A mostani Fair-katalógusban Gogna-tól egy nagyon érdekes, 120°-os rendszerben ábrázolt, izometrikus kocka-lemezalakítás díszítésű tál[56] jelenik meg (15. kép), egy olyan alakítási meg­oldással, amelyre baráti körömbe tartozó tanár-kollega is szokott készíteni diákokkal szakmai oktatás címén, de azért is érintett meg, mert a közelmúltban Vasarely axonometrikus kockáival is dolgoztam egy előadás és feladatsorozat kapcsán. Bár nem csak Gogna munkái tetszenek a 2011-es felhozatalból, de talán az Ő munkáival való többirányú érdeklődés-egyezés miatti szimpátia íratta e sorokat.
Jacqueline Scholes[57] egyszerű vonalvezetésű, frappáns táljai (16. kép) azok, amelyek szintén említendők a londoni felhozatalból. Ezek a gömbszelet tálak 1-2, esetleg 3 szalaggal vannak úgy áthatással összeillesztve, hogy ezek a szalagok biztosítják a tálak magabiztos megállását, de a szalagok felosztják a tál belső részét 2-3 részre. Az alkotó weboldalán látható további, hasonló szemlélettel megfogalmazott tálaknál nem mindenhol ilyen egyértelmű a felosztás és a megállítás, de mindenhol közös szál a kissé testesebb falvastagságú lemezből megépített, szektorokra osztott kör tárgy.  Némelyik esetben még olyan finomságokra is van gondja, hogy a leválasztott egyik tároló-rész, vagy annak leválasztó falai aranyozással eltérő szín kapjanak (régebben a serlegek készítésénél volt általános, hogy az eklézsiának könnyebben elérhető ezüstből készítette cuppa belső része lett kiaranyozva, ezáltal nemesebbé téve a liturgiában átváltoztatott bor részére).
A korábbi dolgozatomban már érdekes tálja miatt említett Jemma Daniels[58] most egy sajátosan testes cukorkanáláról készített képet tartott a legjobbjának, Phil Jordan[59] pedig egy olyan organikus felületalakítással próbálkozott, mint korábban Hiroshi Suzuki[60] neve alatt jelent meg, de a talált forrás[61] alapján az ilyen irányultság Ndidi Ekubia[62]-val való közös munka miatt is érhető. Chris Night[63] ezüst és beton tárgyai is nagyon érdekes, egyéni stílus, és jó példa az újszerű, értéktelen anyagok, mint a beton felértékelődésére, amelyhez viszont az Inhorgentán korábban (2010) látott Stefan Strube[64] tárgyak tudnak kapcsolódni. Elizabeth Auriol Peers[65] által készített organikus formálású, szinte rogyasztott ráncolatú vázája[66] is a számomra kiválasztott kedvenc-tárgyak közé tartozik, amely szintén a Suzuki–Ekubia és esetleg Wayne Victor Meeten[67] féle organikus irányba tartozik. Brett Payne[68] szintén korábbról már ismert gömb alakú asztaldíszeinek egy újabb változatával jelent meg a katalógusban. Öröm volt találkozniHannah Felicity Dennis[69] tárgyával[70] a katalógusban és a katalógus hátsó borítóján, amely hasonló eredményt és formát mutat, mint az általam felhúzási, organikus lemezalakítási gyakorlatnak szánt „Tögyike” c. tárgy. Nan Nan Liu[71] kagylószerű, formáltságában építészeti modellekre jellemző réteg-építettségű tárgya is figyelemreméltó a katalógusban, amely a lemezszerűség-rétegződés témakörre reflektál egy bizonyos módon.
Ami tárgyon nagyon meglepődtem, ugyanakkor nagyon meg is érintett, az Maya Selway[72] alkotásai, amelyek körszimmetrikus tárgyak (csészék, vázák, palackok) kontúr­rajzai (17. kép). Ezek, a már alkotó által is „object”-nek, szobrászati alkotásnak nevezett tárgyak egyfajta kakukktojások a katalógusban, olyan térbeli hatásra alapoznak, amelyeket kroki rajzolása közben szoktunk mi, a rajzoló emberek alkalmazni, és olyannyira csak egy nézetre komponáltak, csak szemből, esetleg tökéletesen hátulról adja a kívánt hatás, amely sebezhetőséget, ugyanakkor unikális jelleget is kölcsönöz a tárgyaknak.
Alex Ramsay[73] duplahéjú táljai is említést érdemelnek, hiszen korábban gondolkodtam olyan tárgyakon, ahol ez a hatás, a két héj közé való bezárás, ezzel sokkal tömegszerűbb tárgy alkotása, a lemez szerűségtől való tudatos elrugaszkodás jelenik meg. Ramsay áttört tárgyai funkcionálisan alkalmasak, hiszen csak a külső héj hordozza a kifűrészelt mintákat, de ugyanakkor szokatlan felülettel, egyfajta testesítés és lemezszerűség határán való kényes, de jóízű eredménnyel járó egyensúlyozással is felérnek.
Rebecca Joselyn[74] tárgyai egy nagyon érdekes, de ugyanakkor értelmezésében eléggé kétsíkú tárgyak. Az, hogy technikailag briliánsan megoldott, nem eredeti, hanem szó szerint nemesebb anyagból kivitelezett hétköznapi csomagolások, általában kidobásra váró konzervtárgyak maradandóvá, nem eldobandóvá válnak, őrizhet egy felszínes és egy mögöttes tartalmat. Az, hogy egy tárgy csak azért váljon tulajdonná, mert egy geg élteti, nem biztos, hogy elég. Az, hogy ha esetleg ezzel egyfajta ál-régészeti tárgyként, dezinformálni szeretné a jövőt, vagy egyfajta állásfoglalás ez a környezetvédelemmel vagy az általában konzervekben található élelmiszerekkel szemben vagy mellett, akkor már elkezd érdekelni. Mert amúgy inkább csak egy „kunst”, egy geg…
Kevin Grey[75] vázája egy nagyon érdekes, lemez-szerű, kissé a tatu vagy egyéb páncéllal védett felületre emlékeztet, amely a felületre helyezett szalagszerű hatással operáló tárgyalakítás, ami nem minden esetben szalag, hanem csak arra utaló kialakítás szerintem. Némelyik tárgyán szinte olyan hatás is megjelenik, mintha valami modern stadion struktúrája[76] lenne.
Jacqueline Harold[77] mókás fűszertartói üde színfolt a tárgyak között, és biztos vagyok benne, hogy derültséget képes okozni egy asztalon is. Ha megnézzük a weblapját, és élünk a nagyítás lehetőségével, akkor látható, hogy a kis négykerekű alkotmányok első tengelye némelyik esetben valami fajta „furmány”-ra képesek, hiszen kör alakúból alternáló mozgásra utaló kialakítás van. Egy másikon pedig miniatűr kereplő látható, amely a már alapból vidám és szokatlan, mosolyt okozó megjelenés hatását tovább emeli, és szinte örömmé válik a sózás (csak aztán el ne sózza valaki emiatt a levesét!). A felületen elhelyezkedő feliratok is szerepet kapnak, egyfajta eseménnyé alakítva ezzel a tárgy használatát, amely egy tárgytervezőnek követhető stratégia lehet.
Egy ékszert, Jo Hayes-Ward[78] tárgyát emelném ki, hiszen egy olyan tárgyat mutat be, amelynek a megvalósításában minden bizonnyal az általam személyesen ebben a félévben az alaposabban megismert viasznyomtató[79] kapott szerepet. A tárgyak felületi struktúrája, a kis kockákból és mértani testekből való felépítettsége olyan miniatűr és alapos, amely csak ez új technika segítségével lehetséges és kifizetődő. Mellőzi a tárgy a kézműves szemléletet s elkészítést, de indokoltan használta a technikát, egyébként kézzel lehetetlen vagy felesleges lenne.


III./1./b.) Egy londoni ezüstműves kiállítás (Side X Side : Edge > Edge)
Egyoldalú lenne, ha csak a Fair alkotóit említeném a frissnek mondható ezüstműves eredmények tekintetében, még akkor is, ha csak a szigetországi szakmai eseményeket szeretném bemutatni (bár ettől függetlenül a Fair egy egész jó éves szemle).  Ugyan az is egy sajátos szűrő, hogy a hozzám eljutott kiadványok alapján teszem ezt a bemutatást, de szerencsére manapság a kiadványok egyfajta összesítést s válogatást jelentenek egyben a lapozgatás élményével, amely érdemben egészül ki olyan járulékos információkkal, mint egyéb megfelelő irányba vezető internetes elérhetőség címei.
Így vagyok a „Side X Side : Edge > Edge”[80] c. kiállítás[81] katalógusával[82] is, ahol a kezembe fogható és lapozgatható élmény kapcsolódik internetes kiegészítésekkel, és bár nem 2011-es, hanem egy évvel korábbi, attól még nagyszerű kitekintési lehetőség. A katalógus oldalai mutatják, hogy a brit ezüst­mű­ves alkotói gárda java kiegészülve Finnország kortárs ezüstművességének válogatásával a Lahti egyetemi eredményekkel egy közös kiállításon vettek részt Nyugat-Angliában. Jó olyan szempont­ból ez a tárlat, hogy nem csak az angolszász, hanem északi irány is bemutatásra kerülhet, érdekes látni a hasonlóságokat és az egyéni ízeket.
A színvonalas katalógust lapozgatva már a Fair katalógusából ismerős nevek, nem egyszer ismerős alkotások köszönnek vissza ránk, így Rajesh Gogna Defrag c. alkotásával (puzzle füles felszakított tál, a zipzáras megoldású eredményeihez hasonlatos), vagyJacqueline Scholes függőleges lemezfalakkal osztott kör alakú táljaival, vagy épp Alex Ramsay áttört külső héjú, kétfalas táljaival.
Brett Payneneve mellett itt egy egyszerűségében szép lemezmunka, egy négy gyertya tárolására alkalmas (18. kép) többféleképpen összerakható gyertyatartó[83], amely megmarad az „centerpiece” témakörnél, mint a korábbi gömb alakú asztaldísze. (Remek példa erre a katalógus és az internet egymás kiegészítő segítsége, az alkotó saját weblapjának elérhetősége, hiszen a csatolt link – 82-es lábjegyzet – nélkül nem igazán derülne kis, csak egy képet megtekintve, hogy itt az összerakásnak többfajta lehetősége és jelentősége van.)
Lemez-szempontból Emma Kate Francis[84] Triquetra elnevezésű munkája izgalmas a kissé Escher-es szemlélettel kiegészített dísztárgya, egy kelta szimbólum felhasználása. Számomra érdekes párhuzam Kathryn Hinton[85] 3 darabból álló vázája és a legutóbbi hazai ötvös biennálé egyik váza-csoportja[86]. Mindkettő munkának az a sajátossága, hogy 3 db rész-forma ad ki egy egészet, egy forgástestet, amíg a magyar példa alacsonyabb, inkább doboz jellegű, addig a brit eredmény karcsúbb váza-forma, amely a szeleteléssel még kisebb keresztmetszetű, szálvirág tartására alkalmas tárgyat eredményez.
Olivia Lowe[87] munkája, az Edge to Edge[88] c. alkotása kissé eszembe juttatja Malcolm Appleby[89] felhúzás-gyorsító elképzelését, ahol a felhúzásra kijelöl kör tárcsa felvágásával, és hasonló módon való egymásra lapolásával ért el sajátos, és mindenekelőtt műveletgyorsító hatást, annyi eltéréssel, hogy Olivia csavart szerkezetű munkájában a kissé egymásra érő lemezfülek forrasztás és egyéb rögzítés nélküliek.
Max Warren munkája[90] is kiemelést érdemel, amely egy paravánszerű cikcakk lemez, amelyre oly módon kerül gravírozva egy szöveg, hogy az csak egy nézőpontból áll össze olvasható szabályos formára. Nem is kifejezetten ez a munkája, hanem a keresőben, a neve alatt megjelenő Royal College of Art munkája a meglepő[91] és fontos számomra.
Julian Stephens[92] kiállított lemezmunkája pedig olyan, szakmai oktatásban, a budapesti Kisképzőben, de Birminghamben is alkalmazott oktató játék, lombfűrészelési gyakorlat[93], amely mellett nem tudok elmenni szó nélkül (19. kép), hiszen szép tárgyakat eredményez.
A „Side X Side : Edge > Edge”kiállításon[94] finn alkotások is megjelentek, de azért érzékelhetően nem a főszerepet kapták. A briteknél sokkal organikusabb, bizonyos esetben sokkal több artisztikummal telített tárgyak formavilága tőlem személy szerint idegenebb, de innen is ki tudok emelni több alkotást, amelyek a lemez témakörben érdekes állomásokat jelölnek. Eva-Kaisa Suominen[95] készítette figuratív alkotás (Two apart) (20. kép) (azért érdekes számomra, mert ritka az olyan, figurális ábrázolásokkal dolgozó tárgy, ahol megmarad tisztán, átlényegülten a szándék, és az nincs túl közel a naturalisztikus ábrázoláshoz. Egy kubuson, két, egymásnak háttal elhelyezett, ülő figura[96] található, egyszerűen, nagyvonalú összefogással megformálva, mintha lepelbe burkolóznának. Van benne valami fáradtság, szomorúság, egymástól való elidegenedés jelzése a két alak között, amely megérintheti az embert.
A másik, számomra kiemelt finn, pontosabban a Lahti egyetemről jövő munka Essi Sikanen nevéhez (21. kép) kapcsolódik. Ez a gyümölcsös tál[97] egy kör alakú lemeztárcsából készített tárgy, mint általában a körszimmetrikus ezüstműves alkotások. Az Appleby-Lowe féle sugárirányú felvágás, formakialakítás gyorsítása és a lemezszélek egymásra hajtogatása helyett a körlemez középpontjával megegyező központú íves nyomvonalú, behatárolt vágásokat készített, majd az így felszabaduló lemez-forma felfelé meghúzásával egy érdekes, kissé lampion-szerű hatás jött létre. A forma kissé papír-szerű, amely rögzülése az alapanyag miatt lehetséges. Jelenlegi formájában inkább egy szemét­tárolóra emlékeztető tárgy, de az a struktúra, ahogy felépül, ahogy a sík lemez visszakövethető módon mutatja a forrást és hoz létre a hajlítás után olyan új kapcsolódásokat, mint a rombuszformák oldalai által kiadott csavart formák, mégiscsak kiemeli és emlékezetessé teszi.


III./2.) MOME/MA1-kipak
A decemberi időszak a MOME-n és hasonló intézményekben általánosságban a kiértékelések (egyetemi/diáknyelven „kipak-ok” – kipakolások időszaka), ezen nem nagyon változtatnak az évek, osztott vagy osztatlan képzések. A „kipak” az adott egyetemi félév egyfajta bemutatása, amely már elvárja a hallgatótól, hogy bemutassa szóban, utóbbi időben digitális prezentációval a félévi szakmai munkáját, tervezését, az adott tervezési feladatra adott válaszait, bemutassa modellekben, prototípusban megformált eredményeit, rávilágítva az esetleges buktatókra, továbblépési lehetőségekre, mindez kapcsolódva a tanári testület témavezetőn kívüli véleményekkel is. Egy ilyenbe tudtam betekinteni a félév utolsó doktori szerdáján, 20111214.-én, amikor az új szerveződés szerint tárgyalkotó tanszék tartotta a „kipak-ját” a C épületben.
A fémműves kiértékelés[98] most olyan volt nekem, mint egy diplomavédési főpróba, ugyan körben helyezkedtek el a kiállított eredmények a szilikát és a fémes szakokról, de a lehetséges digitális prezentáció nagyjából mégis egy irányba terelte a tekinteteket. Az, hogy nem az egykori A5 vagy A6-ban volt a munkák megszemlélése, hanem egy nagyobb térben, sokat emelt a dolgon, ezt talán csak a „vizkomosok” tudták felülmúlni a nagy előadó használatával.
A tárgyalkotó tanszék, amely a fémműves és szilikátos hallgatókat sorolja egy egyetemi szervezeti egységbe egy számomra még most is fura dolog, de úgy láttam, hogy ez az egyesítés érdekes változásokat indított be a fémművesek feladataiban is. Az, hogy megjelenik a „B” feladat, mint olyan, amely egyszerre jó is, hogy megossza a félév erejét, nem engedi, hogy csak kifejezetten egy feladatra koncentráljon a hallgató. Én annak idején nagyon élveztem, hogy gyors, pár hetes projektek voltak a Glasgow School of Art-ban, ugyanakkor néha a szilikátos diplomavédéseken a két feladat kötelezettsége miatt inkább a nehézségek fogalmazódtak meg bennem. Az, hogy két feladat jött be a fémműveseknek egy félév alatt, egy „ajándéktárgy tervezése a MOME Shop számára”, és egy általában tárolással kapcsolatos „otthon-tárgy”, nagyszerű lehetőség, és igazán érdekes volt megtekinteni mind az egyes, mind a csoport összteljesítményét. Juhos Janka fémes hallgató porcelán malacperselye pedig eleve a társ-szak alapanyagából és technikájával tervezett tárgy, így egy szakok kapcsolódásának, egymásra hatásának kellemes bizonyítéka.

















A most lényegében[99] negyedéves hallgatókat én már személy szerint nem ismerem, az arcok is újak voltak a tárgyak mellett. A felhozatalból két alkotó tárgyait szeretném megemlíteni, amelyek témakörükben kapcsolódnak mostani írásomhoz: egy tál, egy kanáltervezés, és egy érdekes lemezes szerkezetű jegyzetfüzet.
Török Judit egy tortatálat[100] tervezett, amely jellege miatt teljesen ezen dolgozat lapjaira tartozó történet. Sajnos személyesen nem hallhattam a hallgatói prezen­tációt, csak a tárgy látványa és a tabló információi alapján írom le gondolataimat. A tárgy (feltéte­lezhetően) elemeire szedhető, egy porcelán vagy egyéb fehér anyagú tároló-lapból áll, amelyet egy fémből készült láb-keresztre lehet elhelyezni. A tabló tanúsága szerint a láb szétszedhető, a nyolcszögletű, síkokkal enyhén játékos felületű fedlap pedig leemelhető (22. kép). (A tárgy engem kissé egy asztal vagy egy ugróasztal modelljére emlékeztetett, de ez csak rosszízű hasonlat tőlem.)
















Judit másik projektje az ajándéktárgy témakörre készítettjegyzettömb[101], amely nagyon kellemes, szerethető tárgy lett, kedves ötlet, amelynek véleményem szerint piaci érvényesülésre is lenne esélye (23. kép). Budapest kiválasztott ikonikus épületeinek kontúralakjával elkészített jegyzetlapok vidám és emlékeket okozó hatást okoznak laponként, de amíg együtt vannak, nagyon szép formákra képes az elképzelés. Érdekes felvetés, de a feladat szempontjából teljesen ért­hető, hogy a Parlament, a Bazilika és a Budavári palota mellé a MOME Zugligeti úti épülete is felkerült a váloga­tásba. A sorozat folytatható még, a tervezőnek volt arra is ideje, hogy minimális plasz­ti­ci­tást is belevigyen a homlok­zatok adta főformák külön oldalakkal való kiegészítésével.
A másik alkotóBörcsök Anna, akit név szerint sikerült megjegyeznem, és tárgyait fel tudom idézni. Nála számomra kissé talányosabb „lelkiszemetesláda” c. tárgycsoportja, amely értel­mezésére sajnos nem elegendő a lefényképezett tabló, ehhez szükséges lenne a hallgatói szóbeli bemutatás. Az biztos, hogy az egymásba helyezett többhéjú, gömbszerű tárgyak[102] több szempontból érdekes, de olyan fajta, személyes jellegű történettel készül­hetett, amelyet egy kívülállónak nehéz értelmezni. Anna másik témája, a kanál[103] már sokkal kézzelfoghatóbb eredményeket mutat. Nagyon érdekesek azok a kézműves szemlélettel elkészített próbák és irányok (24. kép), amelyek lemezből, majd kovácsolással és viaszból készített kanálpró­bálkozásokat is jelentenek, de az a végeredmény, ahova a félév kifutott, miszerint víztiszta plexiből kétfejes, szimmetrikus kanál-formára lézerrel kivágott lap anyag, amelyet nyakba lehet akasztani, de kanálként való használata nem épp a legszokványosabb, nem épp a legideálisabb eredmény.
Szilikátosok között, sajnos csak név nélkül, de találkoztam egy olyan félgömb alakú tömörtállal[104], amelynek a belsejében keresztelőmedence vagy épületalaprajzra utaló formák kerültek lesüllyesztésre (25. kép), de itt sem volt értelmezhető a prezentáció nélkül, csak magában egy tárgy, mivel tablók vagy tervek nem segítették a látogatót.




IV. Végül
Időhiány miatt nem fért bele mostani irányomba a már múlt félévben lelkendezésig jutott felfedezés, miszerint Friedrich Becker-nek ezüstműves tevékenysége is volt, amely lelkesedés azóta addig fejlődött, hogy saját Becker-könyvet[105] sikerült Angliából beszerezni. A lemez-szerű, lemez-séget megőrző tárgyalkotásra Becker-nél is lehet szép példákat találni, (pontosan ezért vettem e mostani írásom egyik tervezett vázlatpontjába), és számomra maradandó felfedezés, hogy a kinetikus ékszerrel foglalkozó alkotó az ezüstművesség és köztéri alkotások terén is alkotott, ez utóbbiakkal nem egyszer a kisméretben, ékszerként elkészített alkotások nagyméretű verzióit alkotta meg, amelynél így az ékszer egy kezdő, modell-szerű fejezetnek tekinthető, de ez nem von le semmit az értékeiből.
A fémnyomás próba sikertelensége is fél sikernek tekinthető, nem vagyok kifejezetten letörve a pillanatnyi megakadás miatt, rossz lett volna a próbának neki sem indulni.
Úgy érzem, hogy a lemez szempontú áttekintéshez sikerült olyan irányokból közelítenem, amely személyes érdeklődési körömnek és tanári munkámnak is megfelel és tudok belőle profitálni, és sikerült esetleg szokatlannak tűnő kapcsolódásokkal gazdagítanom témámat. De teljesen igaza volt annak a tanári hozzászólásnak, hogy milyen nagy és nehéz feladat lesz majd ennyi fajta megközelítés, ennyi érdekes adat megtekintése, rendszerezése után a mestermunka pontos téma-meghatározása. Bízom benne, hogy majd sikerrel tudom venni ezt a közeledő megmérettetést.


…………………………………
Rózsa Béla
Iparművészet DLA hallgató, 3. évfolyam

Sümeg, 2012. január 9.


---------------------------------------------------------------------------------------------------

Irodalomjegyzék
A dolgozatban hivatkozásnak használt könyvek és internetes források listája
-          SIDE x SIDE: EDGE > EDGE (kiállítási katalógus) [Contemporary British Silversmiths, London, GB, 2010.] [ISBN 978-0-9556345-1-2]
-          Friedrich Becker: Schmuck. Kinetik. Objekte (jewellery. kinetic. objects) (Hildegard Becker / Arnoldsche Art Publisers, Stuttgart, 1997.)(ISBN 3-925369-76-7) (Made in Europe, 2nd edition, 2001.)
-         Carles Codina: Goldsmithing & Silver work [Lark Books, Asheville, 2003.][ISBN: 1-57990-356-8]
-         Victor Vasarely: Grafikák és tárgyak [Muzej Savremen Umetnosti Vojvodine, Novi Sad-Újvidék, 2010.][ISBN 978-8684773-62-5]
-         Goldsmith Fair ’11 (kiállítási katalógus) [The Goldsmiths’ Company, London, 2011.]

Internetes források (a jobban kiemeltek):
-          http://www.floravagi.com/jewelry/wood
-          http://aadaam.com/lamella/
-          http://www.lemezmegmunkalo.hu/
-          http://www.bzaka.hu/bzaka/bzaka.head.page?nodeid=19
-         https://picasaweb.google.com/104738214023378338496/LEMEZMEGMUNKALOKFT?authuser=0&authkey=Gv1sRgCLH7-MXls43ukAE&feat=directlink
-       https://picasaweb.google.com/107726237852252560354/BAY_ATI_leaser_MOME_BA3_20111116?authuser=0&authkey=Gv1sRgCNK5ivON84C3ugE&feat=directlink
-          http://videa.hu/videok/tudomany-technika/lezerek-munkaban-05-56-bay-bayati-x2yo1478fnm3F2Qn
-         https://picasaweb.google.com/107726237852252560354/RigoIstvanMARIASZOBOR?authuser=0&authkey=Gv1sRgCNOtlKDbjsGongE&feat=directlink
-          https://picasaweb.google.com/107726237852252560354/R_letter_making?authuser=0&authkey=Gv1sRgCMLG0_Lm2uDFDg&feat=directlink
-         https://picasaweb.google.com/115101603246705982654/SPINING_trial_RB_MMXI_I?authuser=0&authkey=Gv1sRgCOCK_KSH2svrNQ&feat=directlink
-          http://www.contemporarybritishsilversmiths.org/
-          http://www.thegoldsmiths.co.uk/news/goldsmiths'-fair-2011/
-          http://www.rajeshgogna.co.uk/
-          http://www.contemporarybritishsilversmiths.org/2010/08/side-x-side-edge-edge-coming-to-the-uk/
-          http://www.flickr.com/photos/contemporarybritishsilversmiths/page6/
-         https://picasaweb.google.com/107726237852252560354/MOMEMA1kipak20111214?authuser=0&authkey=Gv1sRgCMmo-oL97O7ClgE&feat=directlink

            (…)

Képjegyzék:
1. kép – Victor Vasarely: Geo 2., szerigráfia, 29x36 cm (forrás: Victor Vasarely: Grafikák és tárgyak / Muzej Savremen Umetnosti Vojvodine, Novi Sad-Újvidék, 2010.)
2. kép – Vági Flóra: Papavero bross (forrás: http://www.floravagi.com/jewelry/wood)
3. kép – Vági Flóra: Incubus nyakék (forrás: http://www.floravagi.com/jewelry/wood)
4. kép – Lemezmegmunkáló Kft. által készített lemezrepülő (forrás: saját fotó)
5. kép – Rigó István: Mária szobor (forrás: Rigó István)
6. kép – Rigó István: Mária szobor belseje, alsó fél (forrás: RI)
7. kép – Rigó István: Mária szobor felállítása (forrás: RI)
8. kép – Egykori betűk helyei, OTP homlokzat, Sümeg (forrás: saját fotó)
9. kép – Boltátnevezés / árulkodó nyomok, Kaposvár előtt (forrás: saját fotó)
10. kép – Dobozolt „R” betű síkozása (forrás: saját fotó)
11. kép – Dobozolt „R” betű kontúrvonalának forrasztása (forrás: saját fotó)
12. kép – A nem várt pontatlanság / csúcs magasabb elhelyezkedése (forrás: saját fotó)
13. kép – Faeszterga-gép fémnyomásra áthangolva (forrás: saját fotó)
14. kép - Rajesh Gogna: Lapkiöntő (forrás: www.pmgszki-jeweller.blogspot.com)
15. kép - Rajesh Gogna: Lemeztál (forrás: http://www.rajeshgogna.co.uk/)
16. kép - Jacqueline Scholes: Tál (forrás:http://www.jacquelinescholes.com/present/present.htm)
17. kép - Maya Selway: Kontúrvázák (forrás: http://www.mayaselway.com/Objects.aspx )
18. kép - Brett Payne: Kombinálható gyertyatartó 
(forrás: http://www.brettpayne.com/sitepages/dominoanimation.htm )
19. kép - Julian Stephens: Lemezszoba
(forrás: http://www.contemporarybritishsilversmiths.org/our-exhibitions/side-by-side-edge-edge/ )
20. kép - Eva-Kaisa Suominen: Two apart c. lemezplasztika (forrás: SIDE x SIDE: EDGE > EDGE [Contemporary British Silversmiths, London, GB, 2010.] [ISBN 978-0-9556345-1-2]  / 71. oldal )
21. kép - Essi Sikanen: Gyümölcsöstál 
(forrás:http://www.flickr.com/photos/contemporarybritishsilversmiths/3709525248/in/photostream )
22. kép – Török Judit: Tortatál (2011, MOME) (forrás: saját fotó)
23. kép – Török Judit: Jegyzettömb (2011, MOME) (forrás: saját fotó)
24. kép – Börcsök Anna: Kanalak (2011, MOME) (forrás: saját fotó)
25. kép – Tál a 2011-es MOME szilikátos kiértékelésről (forrás: saját fotó)


A dolgozat LÁBJEGYZETEI:
[1] Hanglemez, bakelit (vinil) lemez készítése:
http://www.youtube.com/watch?v=rzhVeZvQg1Y&feature=related
[6] trombita kialakítása (illesztés, fémnyomás, és a HAJLÍTÁS jéggel!): 
http://www.youtube.com/watch?v=qVL-ROeGIcg&feature=related
[9] Vági Flóra weblapja: http://www.floravagi.com/jewelry/wood
[10] http://aadaam.com/lamella/ [de ide kapcsolhatóak a „slice” és „flex” fül alatt található tárgyak is – a gyűrű alakú karkötők ebben az esetben készülhettek persze rúdból való esztergálással is (hiszen egy előre esztergálással leszabott majd polírozott kialakítás lenne a logikus), de őrzik akár a lemezből vló kivágás lehetőségét]
[13] 2011. október 12.-én, 9.15-tól kb. 11.30-ig, Lemezmegmunkáló Kft látogatás a MOME BA3 fémműveseinek szervezve, Technológia óra keretén belül, elsősorban a lézermegmunkálás megtekintésére. Vendéglátónk: Fülöp Géza főmérnök (akihez Balogh József ügyvezető irányított, Csukárdi Sándor közbenjárására. A cég elérhetősége:http://www.lemezmegmunkalo.hu/
[14] A látogatás során készített fényképek megtalálhatóak a következő albumban:https://picasaweb.google.com/104738214023378338496/LEMEZMEGMUNKALOKFT?authuser=0&authkey=Gv1sRgCLH7-MXls43ukAE&feat=directlink
[16] BAY-ATI látogatás a MOME BA3 fémműves hallgatóinak, Technológia óra keretén belül, 2011. november 16.-án, kb. 2 óra időtartamban.  Vezetőnk Kenderi László, akit az intézményigazgató, dr. Búza Gábor bízott meg fogadásunkkal. Az eljutásban szintén Csukárdi Sándor és egy egykor itt dolgozó munkatárs segített.
[18] A látogatás alatt készített műhelyképek megtekinthetőek a következő képALBUMban:https://picasaweb.google.com/107726237852252560354/BAY_ATI_leaser_MOME_BA3_20111116?authuser=0&authkey=Gv1sRgCNK5ivON84C3ugE&feat=directlink
[20] http://www.uni-miskolc.hu/~www_fiz/fiz2b/node38.html ; Light Amplification byStimulated Emission of Radiation szavak kezdőbetűiből LASER szó - Fény Erősítés Stimulált Sugárzás Kibocsátással.
[21] prégelés: ipari illesztési mód, ahol azonos fogközökkel kicakkozott (fogazott) az összeillesztendő belső és külső henger felületet illesztő-kötéssel összenyomták, amely azért el tudott válni egymástól, felverődni, és ezt váltotta fel a lézerrel való rögzítés
[22] Felmerülő, megválaszolás váró kérdések: milyen fényt bocsát ki a LED? , milyen lézer jellemzők vannak a CD/DVD írás-olvasás kapcsán?
[23] Lézerek munkában c. sorozat, a BAY-ATI lézereinek bemutatása:http://videa.hu/videok/tudomany-technika/lezerek-munkaban-01-bay-bayati-buza-5S65cK78N6KXl9wK  + az innen elérhető további 02-05részek
[24] Felvonulási téri 1956-os emlékmű: http://www.gondola.hu/cikkek/51004
[26] Jungfer Gyula "középkori műkovács" című szobra az Iparművészeti múzeumban:
http://www.epulettar.hu/cikk/21236.aspx
[27] Persze akad kivétel, ha csak a gíza-i síkon található Szfinx-re, vagy a szintén egyiptomi Abu Szimbel-i sziklatemplomok hatalmas, egy sziklából kivágott szobrai gondolunk. Nekem ide tartozik említés szintjén a Dél-Dakotai (USA) sziklába vájt elnökfejek, a Mount Rushmore National Monument is.
[29] Rigó István: Mária szobrának bemutatása és készítési folyamata c. előadás / 2011. december 19., hétfő, 11.00; Pécsi Művészeti Gimnázium és Szakközépiskola, 306-os terem, kb. 1,5 időtartam
[31] …és egy morbid vicc, amely jó példa e hatalmas méretű szoborhoz kötődő továbbélésre, a megszemélyesítésre: http://www.youtube.com/watch?v=-BE6GyHcASE&feature=related
[33] Gellért hegyi szabadságszobor építése archív filmen: http://www.youtube.com/watch?v=qyH8m4DliP0
[37] A feltartott kar leszámításával a szobor testmagassága kb. megegyezik Rigó István  szobrász Mária szobrával
[40] A gérbe vágott azt jelenti, hogy 45°-ban illesztett. Ez általában az alkatrész vége, a csapváll, vagy a teljes keresztmetszetében 45°-ban lemetszett szelvény. (forr.:http://sdt.sulinet.hu/Player/Default.aspx?g=8f4303d1-1f3f-460c-a32b-295696211940&cid=f8b3f3f1-b36d-45a8-bd5c-1b549ec33b7d )
A betű esetén vannak nem csak 90°-ba illeszkedő formák, mint pl. a K vagy a Y sarkai, így ebben az esetben a szükséges szög felére (ill. egy minimálisan ez alá) kell reszelni az illeszkedő lemez-éleket, hogy majd együttesen adja ki a kívánt szöget.
[42] E folyamat-dokumentálások a pécsi ötvösdiákoknak készített zárt blogra, ahttp://pmgszki-jeweller.blogspot.com oldalra készülnek, de bizonyos témakörök beleférnek az egyetemistáknak készített http://momeba2technology2011.blogspot.com és ahttp://momeba3technology2011.blogspot.com elnevezésű oldalakra.
[43] Carles Codina: Goldsmithing & Silver work [Lark Books, Asheville, 2003.][ISBN: 1-57990-356-8] [Silversmithing / 10-17.p.; Step by step / 116-127.p.]
[46] SIDE x SIDE: EDGE > EDGE exhibition at the Royal Cornwall Museum – 18 Sept. – 6 Nov. 2010
[47] Friedrich Becker: Schmuck. Kinetik. Objekte (jewellery. kinetic. objects) (Hildegard Becker / Arnoldsche Art Publisers, Stuttgart, 1997.)(ISBN 3-925369-76-7) (Made in Europe, 2nd edition, 2001.)
[49] Kis figurák, általában asztaldíszként, sótartóként funkcionálva, amely véleményem szerint jópár hazai ékszertervező távolmaradását eredményezhetné egy hazai kiállításon, de itt mégis „elmegy”: http://www.carolmather.com/pygmygoat.html
[50] VIII. Ötvösművészeti Biennálé (2011. szeptember 30. 10:00 - 2011. október 24. / Klebelsberg Kuno Művelődési, Kulturális és Művészeti Központ) kiállításon készített képek megtekinthetőek ebben az albumban:https://picasaweb.google.com/104738214023378338496/VIIIOTVOSMUVESZETIBIENNALEMMXI?authuser=0&authkey=Gv1sRgCILv96nIxdTrmAE&feat=directlink
[64] Ezüst belső és külső betonhéj poharak és tárgyak: http://www.stefanstrube.de/ ; A lemezből készített tárgyakra egy nagyon szép példa ez a teamécses-melegítő:http://www.stefanstrube.de/objekt03.html
[68] http://www.brettpayne.com/sitepages/silverwareball.htm (...akinek még mindig nem sejtem, hogy miért RB a jele…)
[71] http://www.nannanliu.com/ :(under construction)
[79] A MOME-BA3 hallgatóinak szerveztem ebben a félévben a Budapesti Szolgáltató- és Kézművesipari Szakképző iskola – azaz a Práter – műhelyébe látogatást, ahol a most ott tanító, egykori MIE-s Varga Viktor mutatta be nekünk a technikát és a gépezet működését.
[81] SIDE x SIDE: EDGE > EDGE exhibition at the Royal Cornwall Museum – 18 September – 6 November 2010; Truro, Cornwall, Great Britain (Contemporary British Silversmiths, a Finnish Silversmithing Association és a Lahti University of Applied Sciences ezüstműveseinek kiállítása)
[82] SIDE x SIDE: EDGE > EDGE [Contemporary British Silversmiths, London, GB, 2010.] [ISBN 978-0-9556345-1-2] A katalógus Magyarországra jutásáért köszönet Jegenyés Jusztinának.
[84] http://www.emmakatefrancis.com/triquetra-pewterware.html  (bár az a tárgy, amely az Side X Side kiállításon megjelent, az itt nem található, csak a Triquetra mintában és formában való egyén alkalmazása)
[85] www.kathrynhinton.com (A Side X Side katalóguis tárgya szintén nem található a honlapon…)
[86] https://picasaweb.google.com/lh/photo/S5NhxZ4rKy9a4fY62BBcZ4m6GcYx_HLEJdsiImbQyew?feat=directlink
[89] http://www.vam.ac.uk/users/node/7737 (bár nem kifejezetten erre a tárgyára gondoltam, de itt is látható az a különböző nyomvonalban kivágott, majd egymásra lapolt és úgy forrasztással rögzített felület, amely Olivia Lowe munkájában is megjelenő momentum)
[94] Képek jobban, nagyobb méretben megtekinthetőek, mint a „contemporarybritishsilver” weboldalon:http://www.flickr.com/photos/contemporarybritishsilversmiths/sets/72157621265060858/
[96] SIDE x SIDE: EDGE > EDGE kiállítási katalógus / 71. oldal
[98] Képalbum a MOME MA1 tárgyalkotóinak kiértékelésén készített fényképekből:https://picasaweb.google.com/107726237852252560354/MOMEMA1kipak20111214?authuser=0&authkey=Gv1sRgCMmo-oL97O7ClgE&feat=directlink
[99] A „kipakok” mindig tanulságos események, ahol az adott évfolyam és egyetemi szemlélet, a feladatok mutatják meg, hogy a fémműves milyen problémaköröket is kap és tud megoldani képzése során. Mivel Pécsett tanítok, ahonnan szoktak néha diákok jelentkezni erre a szakra, egyfajta szakmai kíváncsiskodás is, hogy mi történik az egyetem falain belül, néha diákokkal közösen is felkeressük ezeket a kiértékeléseket, vagy az itt megismerhető eredményeket pedig képeken szoktam megmutatni a pécsi ötvösöknek. A mostani alkalom csak egy ebédszünetnyi volt, de találtam több olyan alkotást is, amely kapcsolódni tud érdeklődési területemhez, kutatási témakörömhöz, így ezeket mutatnám most be.
[105] Friedrich Becker: Schmuck. Kinetik. Objekte (jewellery. kinetic. objects) (Hildegard Becker / Arnoldsche Art Publisers, Stuttgart, 1997.)(ISBN 3-925369-76-7) (Made in Europe, 2nd edition, 2001.)
.............................................................................................................................
(!) A 20-as, 40-es, 46-os lábjegyzet, és a 81-esnek egy része csak úgy volt látható itt a blogon, ha fekete alapot és fehér betűszínt kapott. Word 2007 és blogspot kompatibilitás-probléma. RB

Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)