1. dolgozat

------------------------------------------------------------------------------


Moholy-Nagy Művészeti Egyetem

c. program keretén belül az
Ezüstművesség témakörei, feladatai

Szerző: Rózsa Béla
Témavezető: Péter Vladimir

2009/2010 tanév, 1. félév; 1. évfolyam / Iparművészet DLA-képzés
------------------------------------------------------------------------------

Tartalomjegyzék


Tartalomjegyzék. 1
Bevezetés. 2
A téma kidolgozása. 3
Ezüstművesség témakörei, feladatai 3
     1. Ezüstművesség egyes szavaival kapcsolatos morfondírozásaim.. 3
             1./1. Flatware és a Holloware kifejezések. 3
             1./2. Ezüstművesség kifejezés értelmezése. 5
     2. Ezüstművesség témaköreinek felsorolása. 10
     3. Ezüstművesség oktatása. 15
     4. Ezüstművesség egykori és mai művelői közül kiragadott pár példa. 19
             4./1. Vallási tárgyak egy része, mint ezüstművesség. 19
             4./2. Ezüstművesség régen. 20
             4./3. Hazai mai példák. 21
             4./4. Külföldi mai példák. 23
     5. Az „én” eszcájgjaim.. 26
Összefoglalás, következtetések, saját útkeresés eddigi eredménye. 28
     6. Ezüstművesség és a Dun(m)a. 28
     7. Ital tárgyai 29
Vízforralók, melegen tartók, szamovárok, céhkannák. 29
Irodalomjegyzék: 32
     Könyvi hivatkozások listája: 32
     Internetes források, hivatkozások listája: 33
Melléklet 35
Képek forrása: 35
LÁBJEGYZET

------------------------------------------------------------------------------


Bevezetés

Félévi dolgozatom témaválasztása „Az európai ezüstművesség múltja és új lehetőségei” c. programommal kapcsolatos, ezért az első szemeszterre tervezett kutatási programom sorait szeretném idézni, amelyben kitűztem magamnak a körbejárandó célokat:

„Az ezüstművesség múltbeli és jelenlegi feladatainak, lehetőségeinek tisztázása és számba vétele, azaz az ezüstművesség jelenlegi és múltbéli elméleti megközelítése és körbejárása.
Az ezüstművesség szó és a hozzá kapcsolódó fogalmak jelentésének vizsgálata, magyar ill. idegen nyelvterületek egyes jelentésbeli eltéréseinek, különbözőségének vizsgálata. Az ezüstművesség témakörbe tartózó egyes feladatok, tárgytípusok átnézése, egyfajta szöveges áttekintés elvégzése. Vannak-e, és ha igen, milyen témakörök, amelyek megszűntek, vagy fenn maradtak, de kevesebb hangsúllyal, esetleg akadnak-e jelenleg olyan feladatok, melyek a múltban kevesebb szerepet kaptak, vagy egyáltalán nem jelentek meg.”

Az elméleti fogalomtisztázás a témakidolgozás továbbviteléhez elengedhetetlen, így ezt az első féléves dolgozatot mindenképp ennek szeretném szentelni, még ha így a hallgatott kurzus anyagai nem annyira direkten jelennek meg (bár a filozófia eredetének keresése, vagy a Duna allegória is kapcsolódhat az ezüstművesség feladatainak megértéséhez).

Személyes motiváltságom a munkámból, hivatásomból, végzettségemből adódik, hiszen mint személyes alkotómunkámban, mint munkahelyemen, a középiskolai ötvös tanításban segítségemre tud lenni ebben a jelenlegi hazai keretek között kissé kevesebb hangsúlyt kapó tárgyformálással kapcsolatos ismeretszerzés.

----------------------------------------------------------------------------------

A téma kidolgozása

Ezüstművesség témakörei, feladatai

1. Ezüstművesség egyes szavaival kapcsolatos morfondírozásaim

      1./1. Flatware és a Holloware kifejezések


Bár nem szeretnék csupán kutatási témaköröm egyes szavainak etimológiai elemzésével foglalkozni dolgozatom során (s ennek kerülésére kaptam határozott gyakorlati tanácsokat is), bizonyos olyan kifejezések, amelyek számomra ismeretlenek voltak, alaposabb kifejtésre érdemesek, ezért ezzel is indítanám soraim. Vannak olyan témához kapcsolódó technológia jellegű szavak és munkafolya­ma­tok, mint a felhúzás[1], cizellálás, sajtolás, fémnyomás[2], galvanoplasztika, melyek mindegyike az ezüstművességben, de a fémművesség feladatai során is előfordulnak, és vagy gyakorlatban, vagy csupán elméletben, de már találkoztam velük eddigi tanulmányaim vagy munkáim során. Ez nem azt jelenti, hogy ezek kifejtése, bemutatása felesleges (fantasztikus, ahogy egy Jensen kanna (1. ábra) készülését fázisonként lehet figyelni Oppi könyvében[3]), és ezzel nem lehetne későbbi témája egy ilyen jellegű dolgozatnak (terveim között van a fémnyomás megtanulása és művelése), de most nem ezzel kezdem.

Azok a kifejezések, melyekkel eddig nem találkoztam, a következőek: a „flatware” és a „holloware”. Ezek a szavak már tárgytípust, tárgyféleséget jelölnek, nem a technikára utalnak, és a magyar névhasználatban is megmaradnak, de ezen angol szavak lefordítása nem minden szótárban teljesen ugyanazt jelenti. A „flatware”[4] értelmezésekor a klasszikus evőeszközökre kell gondolni (a kés-kanál-villa alap hármasára és a hozzájuk kapcsolódó egyéb, igen népes evőeszköz, evőszerszám fajtákra), azokra a tárgyakra, melyeket kézzel fogunk, tálalóból a tányérunkra, vagy a tányérunkról szánkba segítik a falatokat.
A „holloware” (bizonyos helyzetekben holow-ware[5]) az étkezés és asztal olyan tárgyait jelenti, mint a levesestál, a tányéralátét, az üvegalátét, mártásos és egyéb csészék és edények, étel-fedők[6]. E szavakat szétbontva a „-ware”[7] utótag, amely a „silverware”  kifejezésben is megtalálható, ahol az ezüstnemű jelentést takarja, kevesebb figyelmet érdemel. Ami viszont érdekes, azok az angol kifejezések, amelyek a „flat” és a „hollow” mögött helyezkednek el. Előbbi síkot, utóbbi üreget jelent alaphelyzetben, a „-ware” utótag nélkül. Mikor ezeket kifejezéseket angol nagyszótárban ellenőriztem, felmerült bennem az a naiv kérdés, hogy meddig „flatware” valami, van-e valami összefüggés az üreg mérete, mélysége, zártsága, oldalfalak és az alapsík (ha megállapítható ilyen) által bezárt szögek mérete, a tárolásra felhasználható cm3-ek nagysága között. Mikor a kifejezéseket jelentő tárgyakkal és üzletvezetővel az ezüstművességben oly jelentős és nagy múltú (2. ábra) Christofle cég budapesti üzletében[8] szemtől szemben találkozhattam, még mindig motoszkált bennem az a kérdés, hogy ha a „flatware”[9] síkszerű „neműt” jelöl, akkor a tálcák, különböző alátétek miért nem ezzel a kifejezésekkel különülnek el a kancsóktól és levesestálaktól a tárgyak felsorolásában. Ha a „flatware” a síkszerű eszközök, akkor a kanál, amely már egyfajta üreg, egy apró mélyedés, egy kis „hollow”, nem lóg-e ki a sorból?
Összefüggést, megnyugtató választ ezekre a kérdéseimre nem találtam, jelenléte és rögzülése a tradícióval magyarázható, de felmerült, mint elgondolkodtató elem.


1./2. Ezüstművesség kifejezés értelmezése


Hasonló elnevezésbeli fennakadást jelenthet az ezüstművesség kifejezés, ahol szintén megegyezésen alapuló hagyományelfogadás az, amely véleményem szerint élteti, fenntartja azt a megnevezést. Talán ez az, mellyel soraim kellett volna kezdenem, hiszen még a szóbeli felvételin is felmerült ez a definíció kérdésként. Az a banális megjegyzés, miszerint nem minden ezüstművesség, ami ezüst (nem minden ezüst, ami fénylik) megállapítható, hogy nem minden ezüstművesség témakörébe tartozó tárgy esetében van gyakorlati ezüstfelhasználás is. Nem csak az ezüst lehet az alapanyag, sőt. Erre találhatunk értékben alá és értékben fölé rendeződő példákat is, lényegében mindkettő fajta eltérést a rendelkezésre álló erőforrások, a megrendelők, használók, vásárlók személye (és anyagi lehetőségei) határozzák meg. Kissé messzebbre visszatekintve a nagyszentmiklósi kincsnél[10], a népvándorlás kori fejedelem és fejedelemasszony asztali készletébe tartozó tárgyak (3. ábra) a korabeli ezüstművesség ragyogó példái, holott az alkalmazott alapanyag arany, nem is kevés, kb. 10 kg. Ugrás a mába: a Christofle cég kínálatában is megtaláljuk a sterling (és 1000‰-es) ezüstből készült evőeszközök és tárgyak mellett az ezüstözött (ebben az esetben az alapanyag alpakka – réz, zink és 15 % nikkel, nagyobb tárgyak esetén bronz, és az van vastagnak számító, minimum 33 mikronos ezüst-galván réteggel bevonva[11]), ill. a rozsdamentes alapanyagot[12] is (18/10-es, tehát 18% króm és 10% nikkel). Ha az evőeszközöket az ezüstművesség részének tekintjük, akkor az Ikea áruház étkezéssel kapcsolatos tárgykínálatát megnézzük[13], melyek az előbbiekhez hasonlítva egy másik, immáron harmadik ellenpólust jelentik (de itt akár egy vidéki vasbolt, vagy vasedény-bolt kínálatát is vehetnénk alapul), akkor jobbára csak a rozsdamentes, rozsdamentes és valami műanyag kombinációjával, esetleg csak műanyagból láthatunk tárgyakat, pedig a funkció, az ital és étek szervezése, ugyanaz. Erre találhatunk példákat Alessi tárgyak között is, ahol a tipológiai csoportosítás mellett anyagok szerint is[14] (acél, alumínium, ezüst) megtalálhatóak többek között az ezüstművesség tárgyai közé sorolható design-ikonok, mint pl. a sokak által (4. ábra) ismert citromfacsaró[15].



Feltételezhető, hogy ami korábban az ötvös ezüstműves jellegű feladati közé tartozott, az mára szétvált több részre, s most az ezüstműves jellegű tárgyak néha konzervatívabb anyag és formai kialakítása mellett feltűntek a design oldaláról való megközelítések is, ahol a tárgyak funkciója és anyag megegyezhet, de nem az anyaghasználat a döntő.

Az egyházi eszközök között a csak aranyból készített tárgyak mellett a középkorban, de jelenleg is gyakori az ezüstből elkészített, majd később aranyozott, vagy kelyhek estében esetleg csak a „cuppa” (kehely felső része) belső felületét aranyozó felületkialakítás, de találhatunk vörösréz alapanyagú aranyozott tárgyakat is, főként ereklyetartóknál. Meg voltam győződve eddig arról, hogy a bizánci Sztaurotéka (vagy Sztaurothéka – bizánci ereklyetartó ikon), vagy épp Suki Bendek kelyhe[16] aranyból (5. ábra) készült, de csalatkoznom kellett ezen a téren a szakirodalmak pontosabb megtekintésével, hiszen e gyönyörű alkotások mind aranyozott ezüst tárgyak.
A gazdaságosság, a nagy méret még az olyan frekventált tárgyak esetében is inkább az ezüst használatát indokolták, mint az Esterházy kincstár pár nagyméretű darabja, mint pl. a Díszserleg Prudenteria allegorikus alakjával (6. ábra), amelyre azért mégis aranyozás került[17] a végén, bár a francia királyi és Mátyás udvarából származó, két rész egyesítéséből álló Mátyás-Kálvária egy 72,5 cm magas aranytárgy.
Az ónedények alkalmazott alapanyaguk értéke miatt jól elkülönülnek megnevezésben is az ezüstművesség tárgyaitól, holott ha megnézzük az alkalmazott funkciókat és használatokat (ital tárolására alkalmas fedeles ónkannák, ital és drága fűszerek tárolására használt sokszögű palackok, tálak, s a különböző céhek összejövetelein, lakomáin használt nagyméretű céhkannák, céhtálak és serlegek, céhedények), akkor kapcsolatot fedezhetünk fel az ezüstből készült ezüstműves tárgyak egyes funkcióival. Az ón, pontosabban a 10 rész ón és 1 rész ólom ötvözet nem tette lehetővé, hogy evőeszközök készüljenek ebből a tűzvészekre és az un. ónpestisre[18] végzetesen reagáló anyagból, de találhatunk ón tárgyak között kifejezetten ezüstművesség kategóriába tartozó tárgyat is, mint gyertyatartó[19]. A XVI-XVIII században igen kedvelt anyag, az ónedény igen elterjedt volt, a szerényebb parókiák esetében az Úr asztala edények is ónból készültek.

Persze, nagyméretű, álló gyertyatartók készülnek fából is, ezért nem lehet azt kijelenteni, hogy minden gyertyatartó ezüstművesség kategóriába sorolható (itt említeném meg ellenpéldaként Benvenuto Cellini a francia királyi udvarban készített életnagyságú ezüst Jupiter szobrát, amelyet a sajátos bemutatása során gyertyával a szobor kezében mutatott be a királynak, ezzel egyfajta hatalmas gyertyatartóvá változtatta[20] a szobrászkodó ötvös mester művét). Ezzel szemben az asztalon elhelyezkedő, esetleg kézben hordozható gyertyatartó változatok mindenképpen az ezüstművesség szorosabban vett kategóriájába tartoznak. A szegényebb néprétegek evőeszközeinek felsorolásakor, vagy pl. a pásztorfaragások közé tartozó, fából, szaruból készített gyufatartó, vagy épp a nagyszentmiklósi kincs 13 és 14 számú ivócsanakjával[21] számomra összhangban lévő pásztor vízmerítő edények[22], ivócsanakok említésekor sem az ezüstművesség jut eszünkbe, holott ugyanúgy megtaláljuk az asztal, pontosabban az étkezés tárgyai és körülményei közé tartozó gyufatartót, az ivóedényeket, kisebb poharakat.
Pusztán a nemesebb fémanyagok szerepeltetése az, amely ennek eldöntésében
segédkezik, vagy a használó személyes, társadalmi státusza a döntő? Hiszen a funkciók megegyezhetnek egy műanyagból vagy fából készített evőeszköz estén is, pusztán a tárgy által jelentett anyagi érték az (valamint a körülmények és a használók személye), amely változik, arról nem is beszélve, hogy egyes funkciók (saláta, kaviár, kések) eleve nem engedélyezi az ezüst anyagot vagy borítást az ételfajta hatásai vagy jellege miatt az étekkel érintkező részeken (helyette arany-galván réteg, vagy más anyag). Melyek azoknak a fémanyagoknak a csoportja (ha anyagszerűen kell mégis megvizsgálni), amelyek beletartoznak mégis az ezüstművesség anyagai közé? Az ezüstön kívül a nemesfém galván-réteggel készített és rozsdamentes alapanyagból készült tárgyakra találtam eddig példákat a nagyhírű Christofle (alapítás 1830) és Georg Jensen[23] (alapítás 1904) ezüstműves cégek honlapjain. Persze az is igaz, hogy a korábbi századok uralkodó osztályai életkörülményeinek másolásában, saját lehetőségeihez mérten való megteremtésében egyes funkciójú tárgyak ugyanúgy megjelentek a nemesség, polgárság és paraszti kultúra körében, de míg az észak-alföldi pásztor fából készítette magának ivócsanakját, és azzal oltotta szomját, addig a népvándorlás kori fejedelem aranyból készült tárgyból kortyolgatta a bort, és a francia udvari fényűzés Cellini által leírt képe is más mutat. Vagy ennek fogalom és tárgykörnek a meghatározása csak a nyugati kultúra előkelőbb étkezési szokásaihoz passzol, ahol lábakon álló asztal van, ami mellé oda lehet ülni, teríték van, s egymást követő különböző fogások?
Persze ennek az alapanyagkérdésnek ott van a másik oldala is: ha valami ezüst tárgy, még nem egyértelműen ezüstművesség. Ha valaki ezüstből készít el egy esőelvezető csatornát, attól még sehogy sem tekinthető ezüstműves tevékenységnek, hanem pusztán pukkasztó, alapanyagot herdáló és felesleges lakatosmunkának. De néhol akadnak ezért határesetek vagy a készítő személye vagy a felhasznált, esetleg újra felhasznált tárgyak miatt a design és művészet témakörébe tartozó alkotások között. Ilyen számomra a Tino Grilo által 2006-ban tervezett, egyszerű formájú, négylábú, limitált (5 db) példányszámban elkészített asztalka[24], amely ezüst Chritofle evőeszközök összepréselt izgalmas szövetéből áll. Bútor és nemesfém esete felmerülhet az ezüstütött trébelt sárgarézlemez borítású Esterházy kincstár karosszékén vagy a kis házioltáron, de eszünkbe juthat a Tutanhamon sír aranyborítású trónusa is. (Az evőeszközökből sajtolt asztalkához hasonló tárgyakat, melyek valamely fonatból, egyfajta szövedékből állnak össze, találhatunk az Alessi weblapján[25] is, Fratelli Campana tervezőnél, aki drót gombolyagból, de egyes vastagabb rudakból hozza létre kosarait és egyéb változatos funkciójú tárgyait.)


2. Ezüstművesség témaköreinek felsorolása

Eljött az ideje annak, hogy azokat a tárgyakat, tárgyféleségeket lehetőség szerint teljes lajstromba vegyük, melyek mai tudásunk szerint az ezüstművesség témakörébe, az ezüstműves feladatai közé tartozik.
E felsoroláshoz az ötvös tankönyveket és az OKJ-s képzési jegyzék által megállapított feladatköröket veszem alapul. Kezdjük a képzést segítő, jelenleg forgalomban lévő három kötetes tankönyvének idevágó fejezeteivel, melyek ugyan kissé porosak, de ez található meg a hazai ötvös szakképző iskolák könyvtárpolcain (Práter utcában[26] ez a hivatalos tankönyv, s Pécsett[27] is ez az egyik elméleti forrás). Az ebben a könyvben[28] található felsorolás szerint az ezüstműves tárgyak, ill. az ezüstműves feladatainak csoportosítása a következő:
-          evőeszközök készítése
-          doboz, szelence készítése
-          tálca, tál, kosár készítése
-          díszműtárgyak (kannakészletek, serlegek, vázák, ital- és dohányzókészletek, cukordobozok és különféle dísztárgyak) készítése
-          ötvöstárgyak készítése

Ebből a felsorolásból a gyertyatartók azok, melyek kimaradnak, bár a „különféle dísztárgyak” kategória sok mindent takarhat magában. Amely számomra furcsán kilóg a sorból, az az „ötvöstárgyak” megnevezés. Az előbbi könyv szerzőjének egy másik könyvében több képpel és hosszabban foglalkozik e kategória bemutatásával, hogy mit is ért ide tartozónak:
„(…) Az ötvös tárgyakat hasonló technológiai eljárásokkal készítik, mint az ezüst- vagy aranyműves tárgyakat. A darabok felületét gazdagon díszítik öntött mintákkal, zománcozással, gyöngyökkel, drága- és féldrágakövekkel. (…) Az ötvös tárgyakat két csoportra osztjuk: 1. nagyobb méretű ötvös dísztárgyakra, amelyeket rendszerint ezüstből készítünk; 2. ötvösékszerekre, amelyek aranyból vagy ezüstből készülnek.”[29]
Kicsit sántít a meghatározás számomra, nem is beszélve a bemutatott tárgyfotóktól. „Ötvösékszer”, még ha gazdagon díszített is, de mint ezüstművesség? Egész más lenne, ha egy mentekötő vagy épp egy szép klasszicista kard lenne a szöveg mellé illesztve, de markazit ékszerek? Itt egy kicsit, véleményem szerint a szerző szűklátókörűen hozta fel a példákat, amelyre ugyanez a szerző másik könyvében[30] meg is találhatjuk a magyarázatot, miszerint pusztán az Állami Pénzverő tárgyaiból (ne feledjük, a könyv 1970-es kiadási évét, amikor a nemesfémhasználat Magyarországon még erősen állami monopólium volt) próbál következtetni a kategóriára, melynek talán csak az elnevezése („ötvöstárgyak”) nem annyira szerencsés. Pedig ez az a kategória, melybe olyan ezüstművesség tárgykörébe tartozó tárgyak kerülhetnek, ahol az alapfunkció már egyre másodlagosabb, sokkal inkább a prezentálás, a gazdagság mutatása, a tezaurálás[31] a lényeges elem, és Pallai által bemutatott zenélő szélmalom asztaldíszhez[32] kapcsolható az Esterházy kincstárba tartozó Násfás serleg, vagy épp a díszes szarvserlegek[33], de a középdísznek nevezett tárgyfajta is, még ha kicsit erősnek is hat első olvasatra e társítás. Fabergé híres „koronázási tojása”[34] is itt említhető[35], bár egy kicsit a „díszműtárgyak”-ban olvasható „különféle dísztárgyak” kategória más néven nevezésének tűnik számomra ez az egész „ötvöstárgy” megnevezés, és így szükségtelennek is tartom külön tárgyalni.
A középkorban ismert volt a „nagy ékszer” megnevezés, amelyhez a kor szóhasználatában a „kis (vagy testi) ékszer” kifejezés társult (ez utóbbi a viselésre szánt tárgyak, mint pl. nyaklánc, karkötő, etc.). Ebben az esetben a „nagy ékszer” minden olyan ötvöstárgyra vonatkozott, amelyek többnyire nem ereklyetartó-rendeltetéssel készültek, és erre ebbe a csoportba beletartozó tárgyra remek példa[36] a Mátyás Kálvária, vagy a kicsit későbbi „Dísztál a vezekényi csata ábrázolásával” elnevezésű[37] Esterházy tárgy. De ez a felosztás, mint ahogy az „ötvöstárgy”, nem tekinthető korszerű, ma is használható terminológiának.
Pallai Fémdíszmű c. könyvében az ezüstművesség témakörébe tartozó kategóriák megint máshogy vannak felsorolva, amely csak azért furcsa, hiszen ugyanarról a szerzőről van szó, akitől fentebb már említettem az ezüstművesség csoportosítását. Itt három fő kategóriába sorolja a tárgyakat[38], és itt főként elkészítési, technológiai sajátosság a szervező elv, de teljesen kimaradnak az evőeszközök:
Fémdíszműtárgyak készítése:
A.     Asztali szelence, púderdoboz (ide sorolja az asztali dobozokat, mint ékszer- és szivardobozok, a szelencéket és púderdobozokat)
B.     Tálca, tál, kosár (tálcák, tálak, és gyümölcs és kenyérkosarak)
C.     Díszműtárgyak (kannakészletek, serlegek, kelyhek, vázák, gyertyatartók, valamint gyűjtőfogalomként a „különféle díszműtárgyak”, amelybe itt a söröskorsó, szobadíszek, vitrintárgyak, és az „egyéb fémdíszművek”- áttört díszítésű szalvétatartó és a kristállyal kombinált sótartó, kanállal)

Furcsa nekem, szinte megszentségtelenítő, Cellini híres sótartóját[39], a Salierá-t[40] e szerinti felsorolás szerint csupán „egyéb fémdíszmű”-nek tartanom. Ennél sokkalta jobban elfogadható a Christofle kiosztása ezüstművesség szempontjából, mely szintén nem teljes, nem gondolkodik Szentpéteri József életműbe tartozó tárgyféleségek gazdagságával (nem is gondolkodhat, hiszen más kor, más megrendelők, bár a Christofle-alapítás egy korra esik Szentpéteri korával), de azokat a tárgyakat, melyeket mind elkészítési időben, kidolgozottságban, alkalmazott technológiákban több energia-befektetést igényelnek, és ezért az ára is magasabb, és így elkülönítik külön csoportba. A „La Haute Orfèvrerie” elnevezésű műhely termékei közül kuriózumok, múzeumi tárgyak újra kiadása[41], limitált példányszámú tárgyak kerülnek ki. (A „Haute[42]” jelentése franciául magas, csúcs, az „Orfèvrerie” aranyművességet, ötvösséget jelent, de a Christofle fémjelében található „OC” betűk közül is a „O” az ötvösségre, míg a „C” a névre utal.)
Christofle cég honlapjának a „Collections” gördülőmenü tartalmi felépítése[43] szépen leírja eddigi kutatásaim során felmerült tárgyakat, más csoportosításban, melyek az ezüstművesség során szóba jöhetnek:

1. Ajándékok:
-          nőknek és férfiaknak
-          esküvői ajándékok
-          otthon tárgyai
-          baba ajándékok
2. „Flatware” (evőeszközök)
-          fém alapanyag alapján a csoportosítás: Christofle ezüst – ezüst – rozsdamentes acél
-          stílus alapján a csoportosítás: design – időtlen formák – örökség kategória
3. Asztal
-          „holloware”
-          asztali kiegészítők
-          koktél és bor tárgyai
-          tea és kávé készletek
-          (kristály és porcelán)
-          tálcák
4. Dísztárgyak
-          képkeretek
-          gyertyatartók
-          divatkellékek
-          asztali és dohányzás kiegészítők
-          különleges, sorszámozott darabok
5. Baba ajándékok
-          baba poharak
-          baba evőeszközök
-          szalvéta gyűrűk és tojástartók
-          képkeretek és kiegészítők
-          ékszerek

Itt is találhatóak ismétlések, fontosság és keresési gyakoriság szerint van a baba-ajándékok két helyen is említve, ill. a szalvétagyűrűk és tojástartókat sem érzem a helyükön, melyek inkább az asztali kiegészítők közé sorolhatóak.

Más lesz a felsorolás, ha nem oktatás, nem az eladás, hanem gyűjtői szemmel tekintjük meg az ezüstművesség tárgyainak felosztását. Egy ezüst-gyűjtéssel, ezüst-befektetéssel foglalkozó angol könyv[44] felsorolása a következő fejezetcímekre szorítkozik:
-          kanalak (teás kanál, porcukor szóró kanál, velő-kanál, orvosságos kanál)
-          cukor-kanalak
-          ezüst foglalatú tárgyak
-          edények
-          dobozok
-          ezüst játékok
-          ritkaságok
Lényegében itt is megtalálható minden, besorolhatóak a lehetséges tárgyak valamelyik „dobozba”, de más volt a szervező elv, és itt is van egy gyűjtő kategória (a „ritkaságok”) amely azért valljuk be, sokkal szerencsésebb, mint az „egyéb”.



3. Ezüstművesség oktatása

Ez a fejezet viszonylag rövid lesz hazai viszonylatban, hiszen a hazai, csak ezüstműves jellegű oktatás gyakorlatilag szünetel, nyugodtan kijelenthetjük. Az ötvös egy összefoglaló jellegű megnevezés, ennek egyik részterülete az ezüstműves, amely a specializálódás következtében külön szakmává alakult. Az ötvös szakképesítésen belüli ún. elágazások a következők: aranyműves, ezüstműves, cizellőr, drágakőfoglaló, fémműves és lánckészítő. Ezek az elkülönülések természetesen nem jelentik azt, hogy akár mindegyik szakma részfeladataival és jellemzőivel ne rendelkezhetne akár egy közös tárgy (erre lehet találni példákat, elég lenne csak egy reneszánsz tárgyat megtekinteni, vagy a Szent Koronát).
A volt 6.-os számú Szolgáltató és Szakképző Iskolában[45] volt elméleti és gyakorlati oktatás (jelenleg is mutatja a honlap, de gyakorlati képzés 5-6 éve nincs már), amíg az Állami Pénzverő és annak jogutódja, a Metal Art Zrt. tanműhelyeiben biztosított volt, utána pár évig mestereknél lehetett tanulni, de jelenleg nem folyik célzott, csak az ezüstművesség feladataival foglalkozó tanítás. Középiskolai keretek között a budapesti Képző és Iparművészeti Gimnázium és Szakközépiskola[46] és a már említett Pécsi Művészeti Gimnázium és Szakközépiskola fémműves képzésében találhatóak meg ezüstműves jellegű feladatok, valamint a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem fémműves formatervező képzése során merülhetnek fel e témába vágó feladatmegoldások. Kés, asztal tárgyai, sószórók, cukoradagolók témakörében a közelmúlt kiértékeléseikor lehetett találkozni, de Tordai Márta utazó evőeszközkészlete (MIE-2005.), vagy Santák Judit diplomamunkája, az evangélikus Úrvacsora készlet (MIE-2006) is ide sorolandóak. Korábban, még MIF iskolamegnevezés alatt is előfordultak egyetemünkön további egyházművészeti, és így ezüstművesség körébe tartozó tárgyak[47] (Sáray Ákos diplomamunkája – Oltárkereszt, 1992; Égi Marcell diplomamunkája – Püspöki bot, 1999).
Máshogy, a restaurátorképzés keretében felmerülhet még az ezüstművesség, de itt a jellegből adódóan nem új tárgyak készítése, nem a tervezés, hanem a meglévő, de roncsolódott, sérült tárgyak újraalkotása a feladat. Ezekre az „újraalkotás”-okra gyönyörű példákat lehet látni Szvetnyik Joachim életművében[48], és el lehet tűnődni az egykor szépre alkotott tárgy roncsolt, szinte menthetetlen archív fotója és a mostani restaurált tárgy képe között. A restaurálás a tárgyak utóéletéhez tartozik, kissé lazábban vehető az ezüstművesség körébe, de fontos és szép eleme. Magyarországon a Magyar Képzőművészeti Egyetemen folyik restaurátor-képzés, viszont itt jelenleg nem található fém-restaurátor művész kurzus[49].

Külföldön, s főként Angliában, ennél azonban sokkal nagyobb hangsúllyal jelenik meg az ezüstművesség, mind a képzésben, mind a kortárs alkotók tárgyainak vizsgálatakor. Volt szerencsém a Glasgow School of Art-dan ösztöndíjas tanulóként eltöltenem egy szemesztert, és ott láthattam, hogy mind fémnyomás eszközei, mind az ezüstművesség műveléséhez szükséges formavasak, üllők, kalapácsok milyen nagy mennyiségben voltak jelen a szak életében, és így itt méltóan folyik a „BA (Hons) Design Silversmithing and Jewellery”[50] elnevezésű oktatás. A közeli Edinburgh-ben is hasonló, „Jewellery and Silversmithing” elnevezésű képzés található[51]. Birmingham-ben, az egykor oly híres, de mostani romjaiban is felséges ötvös negyedben, a „School of Jewellery”-ben négy ezüstművességgel kapcsolatos kurzus-elnevezés is olvasható[52] a weboldalukon. Londonban, a Royal College of Artban szintén megtalálható az ezüstművesség[53] a „Goldsmithing, Silversmithing, Metalwork & Jewellery” kurzusmegjelölés alatt, bár itt néha elviszik képzőművészet irányba a tárgyaikat. Ez még csak négy példa (nem említettem még Bristol, Aberdeen, Brighton-t…), de így talán azon nem is kell csodálkozni, ha már a képzésben ennyi helyen megtalálható az ezüstművesség az Egyesült Királyságban, hogy a londoni „The Goldsmith’s Company” honlapján olvasható 2010-es év februári kiállításán[54] egy ezüstműves fogja bemutatni munkáit, és az sem meglepő, hogy a www.whoswhoingoldandsilver.com oldalon külön kategória[55] található az ezüstnek (ezüstművességnek) szentelve.

A következő száraz felsorolás kontrasztként a most aktuális hazai szakmai oktatási segédanyagból kiválasztva sorolja fel, mutatva, hogy papíron van ezüstműves oktatás, a szakmának van száma is (megnevezés: Ezüstműves, Azonosítószám: 54 211 13 0010 54 05), még ha oktatás gyakorlatilag nincs is.

„A szakmai követelménymodul azonosítója és megnevezése:
1662-06 Ezüstművesség
A szakmai követelménymodul tartalma:
Feladatprofil:
Evő- és tálalóeszközöket készít
Dobozokat, szelencéket készít
Tároló és tálaló edényeket felhúzással készít
Tároló és tálaló edényeket fémnyomással készít
Tároló és tálaló edényeket dobozolással készít
Tároló és tálaló edényeket áttöréssel díszít
Tároló és tálaló edényeket cizelállással, domborítással díszít
Gyertatartót készít
Tulajdonságprofil:
Szakmai kompetenciák:
A típus megjelölésével a szakmai ismeretek:
A Ezüstműves ismeretek
A Tároló és tálaló edények
A Dobozok
A Tálak és tálcák
A Kupák és serlegek
A Gyertyatartók
A Evő- és tálaló eszközök
A Evőeszközök
A Tálaló eszközök”[56]
Itt a technikai, elkészítés-technológiai jellegű felosztás és a használat-jelleg-funkció szerinti elkülönítés is együttesen megtalálható, mely szintén használható felsorolás az ezüstművesség tárgyainak csoportosításában.



4. Ezüstművesség egykori és mai művelői közül kiragadott pár példa

Az ezüstművesség régebben nagyobb hangsúlyt kapott a használati tárgyak körében, nem voltak rövid életű, eldobható tárgyak, az evőeszközkészletek és tárgyak öröklődtek, szállítható, védendő, zálogosítható értéket képviseltek, hosszú élettartam jellemezte őket. Nem volt az a szemlélet, hogy elmegyünk, és veszünk másikat, vagy már a tárgyak megvásárlásakor tudható a rövid használat ténye. Ezen a változáson az egyes evőeszközök átestek, de a különböző egyházi tárgyak megtartották régi és mai létezésükben is a maradandóságot, a lehetőséget a megőrződésre, a hosszú ideig való fennmaradásra.


4./1. Vallási tárgyak egy része, mint ezüstművesség

Az egyházművészeti alkotások közül a katolikus vallás egyházi gyakorlatában a következő tárgyak sora mind az ezüstművesség témakörébe sorolható: a paténa (áldoztató tányér), kehely, cibórium (ostyatartó ), ampolnák (bor és víz tárolók), monstrancia (szentségmutató), örökmécses, tömjénező, oltárgyertyatartó, húsvéti gyertyatartó (néha adventi koszorútartóként is funkcionálva), oltárkereszt, tabernákulum (szentségház), pásztorbot, ereklyetartó[57]. A reformátusoknál a kenyérosztó tányér, úrasztali kanna, úrasztali pohár, úrvacsorai szeletelőkés, baptisterium (keresztelőmedence), keresztelő­kanna, keresztelőtál sorolható fel. Az evangélikusoknál az oltári kanna vagy kupa, ivópohár, cibórium, oltárgyertyatartó jelenik meg. A görög ortodoxoknál az áldoztató kanál, a diszkosz és a csillag, és lándzsa elnevezésekkel lehet találkozni. A zsidó vallás liturgikus tárgyai közé tartozik a Tórához kapcsolódó díszek (gránátalma dísz / rimon-pár; korona / keter; láncos mellvért, pajzs / hósen), a Tóra olvasására szolgáló tóramutató (jád), és a boráldásra szolgáló kehely (kiddus)[58], de a jellegzetes hét- vagy kilencágú gyertyatartó (menora).


4./2. Ezüstművesség régen

Magyar emlékeket és tárgyakat keresve legegyszerűbb a már említett Esztergomi főszékesegyházi kincstár és az Esterházy kincstár anyagát áttekinteni (bár itt sok külföldi eredetű tárgy is található), elsőben középkortól napjainkig egyházi, katolikus tárgyak, míg az Esterházyban főúri gyűjtemény darabjaival lehet találkozni.
A hazai klasszicista ezüstművességre Szentpéteri József életműve a jó példa[59], akit a magyar Cellininek is szoktak nevezni. Kicsit messzi példák, de remek alkalom arra, hogy eltűnt, vagy azóta feltűnt tárgyakat érzékeltessünk, ahol az evőeszközöktől a tamburbotig, a szakrális tárgyak sorától a késbakig, a cukorfogóktól a sarkantyúig sok mindenre találhatunk példát a XIX. század első feléből. Szentpéteri életművébe tartoznak azok a nagyméretű cizellálással készült lemez domborművek, melyek egy furcsa határterület, kategóriák közötti egyensúlyozás az ötvösség, ezüstművesség és szobrászat mezsgyéjén.
Többek között a Magyar Nemzeti Múzeumban, Kiscelli Múzeumban és az Iparművészeti Múzeumban találkozhatunk ezen kívül ezüstműves tárgyakkal állandó és időszakos kiállításokon (legutóbb az IMM Esterházy kincstár kiállítása volt látható / 2006-2007; vagy a Szkíta aranykincsek / MNM / 2009), a külföldire pedig igen jó lehetőség a londoni Viktória és Albert Múzeum[60], mely a világ első iparművészeti gyűjteménye. A V&A honlapon lehet kiállításokat találni a brit korai ezüstműves példákra az 1800-as évekig bezárólag, az európai ezüstművességre a 1400-1800 közötti időszakról, a nemzetközi ezüstművességre az 1800-as évektől napjainkig bemutató időszakot állandó kiállításokon, de a 21. századi ezüstművességet vagy az ivás művészetét (Art of Drinking) bemutató közelmúltbeli[61] időszakos kiállítás hírei is olvashatóak ugyanitt.



4./3. Hazai mai példák

A hazai kortárs ötvösművészek közül kevesen foglalkoznak hivatásszerűen ezüstművesség tárgyainak tervezésével és készítésével, de találhatunk példákat különböző kiadványokban. Egyházművészeti tárgyak kortárs értelmezésével kapcsolatban korábban említettem Sáray, Égi és Santák terveit, de Egri Zoltán is ennek a témakörnek szentelte DLA tanulmányait. Az egyházművészeti alkotások ezüstműves jellegű munkáinál kihagyhatatlan a közelmúltban elhunyt Ozsvári Csaba életműve, amelyben a magas fokú cizellálással készített Evangeliárium[62] és misekönyv fedőlapok, kelyhek, körmeneti keresztek, püspöki pásztorbotok is megtalálhatóak. Az idei Ötvösművészeti Biennálé kiadványában Serbakow Tibor neve mellett egy oltárszentség tartó ház vörösrézből, cizellálással, majd aranyozással készített képe látható[63], ami mutatja azt, hogy ma is élő megrendelőként létezik az egyház, még ha nem is akkora hangsúllyal, mint a múltban.
Az ezüstművességbe tartozó tárgyakkal találkozhatunk „A Magyar Iparművészet az Ezredfordulón” c. kiadványban[64], ahol Muharos Lajos ezüstkelyhe, Ötvös Nagy Ferenc zománcozással készített Monstranciája és Balogh Mihály 1972-es éttermi tálalókészlete szerepel többek között. Itt, ebben a könyvben tűnik fel témavezetőm Tapír bronzedénye, mely számomra mindig egy középkori aquamanilét, asztali víztartó és kiöntő edényt[65] juttat eszembe, mely, mint olyan, tartozhat az ezüstművesség tárgyalása során az asztal tárgyai közé, még ha a víz tárolására a középkorban alkalmazott bronz helyett pl. a kristály korszerűbbnek is tekinthető. Más kiadvány[66] lapozgatása során találkozhatunk az eddig még nem említett Huber Kinga rozsdamentes evőeszközeivel (Aqua, 2000.), Kálmán László „kékfogantyújú” teáskészletével (1999.), Rékasy Levente egyházi kelyheivel. A Kortárs Ötvösművészet c. kiadványban[67] Dobos Gyöngyvér keresztelőpoharai (2000) és öregebb és ifjabb Jajesnica Róbertek táljai (2000) egészítik ki azoknak a kortárs magyar alkotóknak a sorát, kik ezüstművességbe tartozó tárgyakat is készítenek.
A hazai mai ötvösségben találhatunk példákat ezüstművességre, amely viszont az egyetemi iparművész képzés jellegétől és elvárásaitól jelentősen eltérő, de része a hazai ötvösségnek. A korábbi, már az ezüstművesség feladatainak meghatározásakor említett Állami Pénzverő jogutódja, a Metal Art Zrt. honlapján találhatunk „Díszmű” elnevezésű kategóriába[68] sorolva ezüstműves tárgyakra. Itt a korábbiakban említetteken túl láthatunk példákat gyógyszertartó, sajtkínáló, zsidó vallási körbe tartozó tárgyakra, valamint feltűnik az un. szagoló[69] is. A Metal Art-nál láthatóak a korábban már említett „ötvösmunkák”, köztük serleg, óra, sakk-készlet, valamint az Ajka Kristály Kft.-vel[70] való együttműködést mutató kínáló[71].
A Spendlor Ékszer-nél is megtalálhatjuk az ezüstműves tárgyakat[72], és Lakatos Bendegúz ötvösmester honlapján[73] is belefuthatunk a klasszikus ezüstműves kategóriába sorolt művekbe. Az egyik közösségi oldalon találkoztam a Luna-Design Ezüst Ékszer[74] vállalkozás nevével, mely ezüst és acél ékszerek, ajándéktárgyak és dísztárgyak forgalmazásával foglakozik.



4./4. Külföldi mai példák

A már korábban említett francia Christofle, dán Jensen, és az olasz Alessi honlapokon látható tárgyak mellett a brit ezüstművességet tartanám fontosnak itt megemlíteni. Már az oktatás során említettem, hogy milyen nagyszámúak a brit ezüstművesség-oktatás helyszínei.
Az évenként a londoni Goldsmith’s Hall-ban megren­de­zen­dő aranyműves vásárok, a Goldsmith’s Fair-ek[75] kiállítási katalógusai alapján a „precious-, fine-, gemset- and enamel jewellery” téma-meghatározásokon túl a „silverware”[76] is ugyanolyan jelentős hangsúlyt és helyet kap, mutatva, hogy a szigetországban mennyien foglalkoznak e témakörrel. (Nekem egyik végtelenül izgalmas
itteni téma pl. a rezgődomborítás, cizellálás és a design újszerű alkalmazása újszerű felületkialakítással Hiroshi Suzuki felhúzással készülő munkáiban[77], de hasonló felületű megmunkálással dolgozik Ndidi Ekubia és Wayne Meeten[78] is. A brit eredményekben lehet látni, hogy a munkáknál elveszik a felhúzásra alapból oly jellemző egytengelyűség, a forgástest szabályossága, melyre Juhász Árpád 1959-es diplomamunkájának egyik darabjában[79] is láthatunk példát.) Az Adrian Sasson Studio[80] weblapjáról fantasztikus katalógusokat lehet letölteni Suzuki és a kortárs brit ezüstművességgel kapcsolatosan. Glasgow-i ösztöndíjam idején találkoztam az edinburgh-i Bute House fantasztikus kiadványával, amely a millenniumi gyűjteményüket mutatta be, s csak (!) 15 skót ezüstművest és munkáikat felsorolva, köztük az akkor még javában a Glasgow School of Art ötvös tanszékének a vezetőjét, Roger Millar urat is.
2004-ben jártam a londoni rendezésű New Design Exhibition-on – ahol az abban az évben végzett brit művészeti egyetemek és főiskolák diplomatárgyait vonultatták fel – szép számmal lehetett találkozni az ezüstművesség[81] témakörébe tartozó tárgyakkal is. Britannia e témában való elkötelezettségét szépen mutatja, hogy az ötvösművészeket felsorakoztató és bemutató „www.whoswhoingoldandsilver.com” weboldalon a munkák három kategóriába, a „jewellery”, „medals” és „silver” csoportba vannak osztályozva.
A 2004-es „Creation”[82] nevezetű fantasztikus kiállítás is 13 ezüstműves tevékenységét mutatta meg a londoni Goldsmiths’ Company szervezésében. Közülük számomra az egyik legemlékezetesebb Malcolm Appleby szellemes technikai megoldása, a felhúzás időtartalmának lerövidítése a felhúzás korongjának sugárirányú felvágásaival, felhajlításával, egymásra fedésével összeállított (kép - 037) pohár. Appleby egy másik helyen látható tárgyánál a felhúzás közben jelentkező ráncokat, ráncolódásokat[83] használja fel, és alakítja technológiai fázisból végső formaalkotó erővé.
A Goldsmith’s Craft and Design Council kézműves és design díjainak áttekintése, mind a rendszer fennállása, mind a díjazott munkák szempontjából figyelemre méltó. A foglalók, cizellőrök és szinte mindegyik részterület éves díjazásra kerül, de az ezüstműves terület különösen sok különálló díjat, szám szerint 7-et kapott[84] a 2009-es esztendőben. Több kategóriában arany ill. ezüst díjat kapott Jemma Daniels Gyümölcstála úgy, hogy már a 2008-as esztendőben is díjra érdemesnek tartották.

Külföldi áttekintő fórum az évente februárban megrendezett münchen-i Inhorgenta[85], még ha a brit példánál talán kisebb mértékben is, de a C2-es csarnok design részlegében sok szép példával lehetett eddig is találkozni is az ezüstművesség körébe tartozó[86] tárgyakkal és alkotóikkal.

Külföldön számomra a hazainál sokkal kiegyensúlyozottabban jelenik meg az ötvös feladatai közül az ez ékszereken túli, vagy pontosabban azon kívüli terület is, mely mind az oktatás, mind a gyűjtés, vásárlás, érvényesülési lehetőségek következménye ez az alkotók szempontjából is sokkalta nagyobb anyagi és energia befektetést igénylő terület.

5. Az „én” eszcájgjaim


eszcájg ném, biz evőeszköz[87]
Eßzeug, das, -(e)s, -e: evőeszköz, étkészlet[88]

Az eszcájg. Ahogy a régibb köznyelvünkben vagy terítésre való felszólításban megmaradt. A családomnak, a nagyszülőknek is volt egy ilyen eszcájg-ja. Mai napig megmaradt dobozban dédanyámé és kissé hiányosan ükanyámé is, féltve, szeretettől övezve. Solingeni penge, alpakka, a kis medve alakú beütők az egyik készlet. A jelenleginél sokkalta nagyobb fejméretek, szélesebb késpenge… Öröm és tiszteletteljes érzés kézbe venni, de enni vele már szokatlanabb, hiszen jóval nagyobb a villafej. Nem mindennapos használatra, csak a családi ünnepek, búcsúk, temetések, keresztelés, bérmálás ünnepének eszközei. Bennük van az idő, megannyi emlék, megannyi kéz, amely érintette.
Az család öreg evőeszközei közül az előbb említettek ritkán kerültek az asztalra. A mindennapos használatban, a reggeli teázásban és étkezésben olyan eszközök kerültek kézbe, mint az un. „ördögvella”, vagy az alpakka kanál, vagy a gyerekkorom kedvelt tárgya, az aluminium kanál. Használatukat a kopás is jelzi…
Az eszcájg-ok közül a kanál az, amely kiemelendő számomra, mivel találkoztam pár érdekes kanállal (a kanál, mint olyan, amely számomra nem is annyira flatware). A kanál egyéb funkcióinak lehetősége az izgalmas. Édesapám mesélte, hogy mikor sorkatona volt, akkor szinte mindent meg lehetett enni kanállal, ezért a kanálgépből másra nem is volt szükség. Ez persze nem azt jelenti, hogy ez a legfontosabb (pláne nem azt jelenti, hogy a ’70-es évekbeli honvédség milyen sokféle és változatos étkekkel kényeztette a besorozottakat), de eszembe jut az a Mátyás király népmese, amikor a szegény parasztembert meghívják egy lakomára, s a furfangosságát próbára téve a leveshez nem adnak neki kanalat, de a végén a kenyérgyürke (sercli, kenyérvég) kivájt héjával, egy „hollow”-val megoldja a feladatot, sőt a korábbi felszólításra rálicitálva is megfelel, miszerint nem igaz ember, aki a kanalát meg nem eszi. Még megvan az a baba-kanál mellyel édesanyámat etették, és ezzel etettek engem is.
A kanál nagyon sokrétű lehet: kávés és teáskanál, leveseskanál, keresztelő kanál, karácsonyi kanál. Erre találtam pár érdekes példát. Van keresztelő kanál funkciójának megfelelő készlet is (kiskanál-kanál-kés-villa, esetleg pohár), de az un. Christmas Spoon-ra[89] nem található nálunk külön példa, amely viszont jelentőségében hangsúlyosan jelen van a Georg Jensen tárgyak között.
Orvosságos kanál, amelynek arányai mások, de a fejforma ugyanaz, vagy a teáskanál a zárható fejrésszel, amely a tea-tojás megfelelője kanálban, de van mindkét felén kanálfejben végződő kanál, kanál-villa.
A mai kortárs hazai „kanalasok” közül Kecskés Orsi keresztelőkanalai jutnak eszembe kedvességük miatt, melyek némelyike nyakékként is hordozható tárgy.



Összefoglalás, következtetések, saját útkeresés eddigi eredménye

6. Ezüstművesség és a Duna

Gondolkodtam azon, hogy a szemeszter elején, a tanévnyitón elhangzott érdekes, magával ragadó allegória, a Duna, az utazás, a forrás (nekem a teavíz forrása jut most eszembe), a folyam-at, a torkolat és célhoz érés hogyan kapcsolható az erőltetettség látszatát mellőzve saját kutatási témámhoz, az ezüstművességhez, azon túl, hogy a tervezés, kutatás menetébe természetesen megfeleltethetőek ezek a fogalmak. (Persze az is felmerült, hogy aki harmadéves, az hogyan tud a kezdéssel, a forrással, az eredettel, a kezdetekkel foglalkozni, de én ebből a szempontból szerencsés vagyok, hiszen az első szemeszter végén írom mostani soraim.)
Egész más építész szemmel nézni erre a vezérszálra, hiszen oly könnyen tárgyiasíthatóak egyszerű összefüggésekkel, a víz szerepeltetésével, felhasználásával, víz szervezésével, irányításával, szabályozásával foglalkozó művek, esetleg a víz veszélyeivel, legyőzésével kapcsolatos témakörök. Nekem a hidak azok, melyek mindig lenyűgöznek, s nem feltétlenül csak a Duna hídjai. Persze ide tartozhatna építész szemmel a vízerőműtől kezdve a hajóátengedő zsilipekig és vízlépcsőkig, a víz partjára vagy a vízre épülő házaktól a Hoover gát fantasztikus tömegéig sok minden. Hidak, miket eddig láthattam, amelyeken átkelhettem, mint pl. a Temze londoni híres átkelője, vagy a skóciai Forth vasúti híd[90], vagy épp Vltava híres prágai Károly hídja a szobraival és legendáival, mind-mind egy fantasztikus élményt jelentett. Legyen az ókori vízvezeték egymás utánjában sorakozó boltívei vagy épp a Rialto híd üzletekkel pártázott látványa, vagy akár a Szabadság híd zöldje vagy a Golden Gate vöröse[91], engem mind lenyűgöz. Ha épül a híd, ha híd, vagy ha épp leomlik, mindig ott van annak összekötő szerepe, spirituális lényege is a fizikai való s látvány mellett. Vagy ha éppen fél az a híd, mint Párkányban volt sok ideje, vagy megmaradt régi vasúti vagy közúti átkelők, melyek feleslegesé válva még fent maradtak, s még láthatóak búsan, gazzal benőve a most használt nyomvonalak mellett (Pl. a sárvári egykori Döggyár mérlegelő hídja, vagy a Zala régi közúti hídja a 76-os út mellett, etc.). Ott van a hidaknál mindig, hogy milyen lehet a hiánya, ha nem lenne. Vagy milyen a félmegoldás, a komp. Hogy a fővárosban hídtobzódás van, több a híd majdnem, mint a Duna más magyarországi szakaszain. Hogy vannak stabil, és szerkezeti kialakításból mozgó, állítható hidak, hogy vannak fedett hidak. Hogy a hidakon nem szabad menetelni a katonáknak, mert a keletkező rezgéshullámok miatt leszakadhat. Hogy mekkora fesztávolságok vannak, milyen szerkezeti megoldások a minél kevesebb hídfő-létesítés emiatt, hogy a régi Erzsébet híd volt korának egyik legnagyobb pilon-távolságú hídja, hogy milyen a keszonbetegség, de mégis milyen felséges a Nemzeti Múzeumban a Lánchíd alapkőletétele. És a Dunába rogyott, beteg hidak, a vízfelületbe eltűnő útfelület, híd bele a vízbe vagy csak a levegőbe, a semmibe. Mit jelent a híd különböző korokban, a békében és háborúban. És eszembe jut Oravecz István egyik szerda délelőtti prezentációja, amikor fényképezte a hidak terheléses vizsgálatát oly bennfentes helyekről, ahonnan csak kevesek láthatják élőben.
De én nem vagyok építész. Egy ötvösnek, fémművesnek, kinek választott témája most az ezüstművesség, olyan szintű kompromisszumok és lehetőségek adódhatnak, mint pl. a dunai luxushajókon található szerviz-készletek, vagy a pesti Eötvös térnél és a Vigadónál horgonyzó étteremhajók témába vágó készlete. Milyen lehet egy dunai utazóhajó asztalneműje, vagy épp a Duna parti vendéglők, a halételekhez kapcsolódó ezüstművesség témakörébe kapcsolódó tárgyak sora? Csónakházak étkezőinek vagy egy dunai halász evőeszközei, étkezésének kellékei. Ezek most, csak mind lehetőségek merülnek fel, hisz tárgyalásuk most sem időben, sem a dolgozat terjedelmébe nem férnének bele. Csupán mind lehetőségek, a továbbiakra.
A következő szavak egymásutánisága viszont segíthet: a Duna, a víz, a folyadék, a szomjúság és a szomj-oltás és onnan az ital tárgyai már egy következtetési láncolat, melynek végső tárgyiasult láncszeme, az ital tárgyai (vagy pl. a forrás szó kétértelműsége) már egy alkalmas szűkítés a további kutatáshoz a hatalmas ezüstművességi tárgykör keretében.


7. Ital tárgyai

Vízforralók, melegen tartók, szamovárok, céhkannák

Víz, sör, bor, pálinka, kávé, tea. Mindegyikhez kapcsolódhat egy kultúrtörténeti háttér, kultúra, szokások, történetek. És tárgyak.

Nemrég láttam egy olyan kosztümös orosz filmet a napóleoni korból, ahol az orosz tábornokok a csata előestéjén a stratégia megbeszélése közben asztaluknál egy gyönyörű régi szamovár foglalt helyet. A szamovár, mint ahogy az angol fordítja tea-urn. Tea-urna, de formájában tényleg van valami urna-szerű. Az említett orosz tábornokok szamovárja nem elektromos volt még, parázzsal működött. Édesapám mesélte, hogy Ő még látott olyan szamovárt, amelybe szőlőtőke darabokkal tüzeltek, mert az sokáig tartotta a hőt, s mint egy kis főzőkatlant, egy zárt tetejű üstöt kell elképzelni. Ezt követte az a fajta, amelyet a Christofle honlapján is lehet látni[92], ahol égethető szesz a melegítő hatás forrása. Nekem már csak olyan olcsóbb kivitelű szamovár jutott, amely vasalózsinórral kapcsolódott a hálózathoz. Modernizálva volt, de rettenetes volt a küllem, ahogy a vezeték lógott ki a tárgy hátuljából. Mikor kollégista voltam az egyetemen, nekem egy ilyen csapos szamovárom volt a vízforralóm. Szerettem. Annyit változtattam rajta, hogy a vasalózsinór kapott egy billenő-kapcsolós dugót. Lehet-e máshogy ezeket a régi tárgyakat, a vízforralást, melegen tartást megvizsgálni? Érdekes feladatlehetőség.
        A szamovárok hajdanánk nagyon aktív ezüstművességi tárgykategória volt, használatban tartották, mely most háttérbe, vitrintárggyá, dísztárggyá változtak, belső terükbe belegyűrve a zsinór.
Nem meglepő, hogy korábbi tárgyakon túl találhatunk példákat XX. századi megoldásokra is. Még a századelőn megjelennek a klasszikusnak mondható égőlámpás-állványos teaforralók mellett az elektromos csatlakozóval rendelkező példányok, melyek később még a fém anyagot is részben vagy teljesen leváltották, gondoljunk csak az Elekthermax Mandarin nevű teafőzőjének[93] üveg falára az 1930-as évekből.
Eszembe jutnak a skóciai wiskey párlók fantasztikus réz edényei, sör főzésének kellékei, vagy egy szimpla illegális pálinkafőző.
A korábban említett ón céhkannák között is láthatunk szamovárok forgatható csapjával ellátott tárgyakra, de ha Esterházy kincs asztali játékszerét, a Bacchus kocsit nézzük, az is egy csapos folyadékadagoló. Ha a még nem restaurált Losoncy kanna formáit tekintjük (szintén az Esterházy kincs darabja), ott is a kanna hasán körben több csapszerű formát is lehet látni.
Izgalmas a társítható témák, a teázás, teakultúra, az ivás művészete, a korszerűtlen formák, a nem annyira rohanó időtöltéshez való korszerűsítés próbálkozása.
Az ebben és előző fejezetben említett tárgyak továbbvizsgálásával szeretném folytatni kutatási programomat a jövőben.





------------------------------------------------------------------------------

Irodalomjegyzék:

Könyvi hivatkozások listája:

-          Ács Piroska: Szelencék titkai [Helikon Kiadó, Budapest, 1994.] [ISBN 963 336 560 0]
-          Benvenuto Cellini mester élete és munkássága, amiképpen Ő maga megírta Firenzében [Corvina Kiadó, Budapest, 1971.][CO744-h-7175]
-          Cséfalvay Pál: Az esztergomi főszékesegyházi kincstár [Corvina Kiadó, Budapest, 1984.][ISBN 963 13 1619]
-          Carles Codina: Goldsmithing & Silver work [Lark Books, Asheville, 2003.][ISBN: 1-57990-356-8] [Silversmithing / 10-17.p.; Step by step / 116-127.p.]
-          Sergio Coradeschi: Az ezüst [Officina Nova, 1994][ISBN 963 8185 94 5]
-          Eric Delieb: Investing in Silver [Barrie and Rockliff, London, 1970][SBN 214 66593 3]
-          Dr. Darvai Móricz: Benvenuto Cellni élete és művei [Budapest, Lampel R. könyvkereskedése / Wodianer F. és Fiai / részvénytársaság, Budapest, 1907.][Művészeti Könyvtár sorozat]
-          Farkas Lajos: Ötvös szakmai ismeretek I. [Műszaki Könyvkiadó, Bp. 1984.][ISBN 963 10 5744 5] [X./D-E.: Fémfelhúzás és Rezgődomborítás / 132-137.o.]
-          Földes Emilia: Szentpéteri József 1781 – 1862 [Budapesti Történeti Múzeum – Vármúzeum / Dr. Horváth Miklós, 1981.]
-          Gáspár Zsuzsa: A hit asztala – az áldozattól az istentiszteletig öt vallás liturgikus tárgyaiból [Officine Nova kiadó, Buadpest, 1990.] [ISBN 963 7835 85 7]
-          Iparművészet [Iparművészet kiállítás katalógusa, 2001. április 12. – május 4.; Műcsarnok, Budapest, 2001][ISBN 963 9115 58 4]
-           
-          Kiss Éva: Juhász Árpád ötvösművész emlékkiállításának katalógusa, 16-18. oldal [Magyar Képző és Iparművészek Szövetsége, Budapest, 2007.][ISBN 978-963-200-100-5] + Juhász Árpád emlékkiállítása (MOME-Ponton Galéria, 2007. február 28. – március 10.)
-          Kiss Éva: Tárgyak nagyszüleink asztaláról – formatervezés a háztartásban – Kiállítás a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeumában, 1997. [Budapesti Történeti Múzeum, Budapest, 1997.]
-          Koczogh Ákos: Mai magyar iparművészet – Fémművesség [Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1977.][ISBN 963 336 073 0]
-          Kortárs Ötvösművészet [MAOE, Budapest, 2001][Megjelent 500 példányban][ISBN 963 00 7093 6]
-          Kovács Éva: A Mátyás kálvária [Helikon kiadó & Corvina Kiadó, 1983.][ISBN 963 207 602 8]
-          László Gyula – Rácz István: A nagyszentmiklósi kincs [Corvina, Budapest, 1983.][ISBN 963 13 1667 X]
-          Lovag Zsuzsa: Aquamanilék – Évezredek, évszázadok kincsei I. [Múzsák Közművelődési Kiadó, Budapest, ?1983?][ISBN 963 563 046 8]
-          Lovag Zsuzsa: A középkori bronzművesség [Corvina Kiadó, Bp., 1979.][ISBN 963 13 0308 X]
-          A Magyar Iparművészet az Ezredfordulón [Magyar Művészeti Alapítvány, 2003, Budapest][ISBN 963 2127 54 4]
-          Mikes Ildikó: Az evőeszközök története – Kiállítás az Iparművészeti Múzeumban – 1971-1972 [Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1971.]
-          Oppi Untracht: Jewelry Concepts and Technology [Robert Hale, London, 1982.][ISBN 0-7091-9616-4] [Chapter 14.: METAL FINISHING / 633-661.p.]
-          Oppi Untracht: Metal Techniques for Craftsmen [Doubley & Company, Inc. Garden City, New York, 1975.][ISBN 0-385-03027-4]
-          Ozsvári Csaba ötvösművész [Szent István Társulat, az Apostoli Szentszék könyvkiadója, Budapest, 2001.][ISBN 963 361 279 9]
-          Dr. Oberfrank Ferenc: Az aranyművesség története [Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1996.][ISBN 963 16 1014 4]
-          Pallai Sándor: Fémdíszmű [Műszaki könyvkiadó, Budapest, 1972.][ETO: 739.4/.5, 739.8] [III.: Fémdíszműtárgyak készítése / 105-130.o.]
-          Pallai Sándor: Nemesfémipari zsebkönyv (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1987.)(ISBN: 963 10 6549 9 – 4. kiadás) [Ezüst evőeszközök – táblázat / 114.o.]
-          Pallai Sándor: Ötvösművészet [Műszaki Könyvkiadó, Bp., 1970.][ETO: 671/673;739] [II./D.: Ezüstműves munkák / 131-139.o.]
-          Pallai Sándor: Ötvösség, nemesfémipar, divatékszer készítés [Műszaki Könyvkiadó, Bp., 1983.] [ISBN 963 10 4975 2] [II./E.: Ezüstművesmunkák / 203-233.o.]
-          Pallai Sándor – Varga László: Ötvös szakmai ismeretek II. [Műszaki Könyvkiadó, Bp., 1973] [X. Ezüstművesmunkák / 219-286.o.]
-          Péter Vladimir: Péter Vladimir könyve [Kiadja a Terc Kft., Budapest, 2007.][ISBN 978 963 9535 57 2]
-          Dr. Rauzs Dezső: Szvetnik Joachim ötvös restaurátor élete és munkássága [Mélykút Közművelődéséért Alapítvány, 2008.] [ISBN 978-963-06-4529-4]
-          Szilágyi András: Esterházy-kincsek (Öt évszázad műalkotásai a hercegi gyűjteményekből)(Kiállítási katalógus: az Iparművészeti Múzeum és a kismartoni Esterházy Alapítvány közös kiállítása az Iparművészeti Múzeumban, 2007. évben) [Iparművészeti Múzeum, Budapest, 2006.][ISBN 963-7098-98-4] (Mátyás-kulacs és Mátyás-serleg; 56-58.o.)


Internetes források, hivatkozások listája:

-          http://www.adriansassoon.com/
-          http://www.berghoff-hungary.hu/index.php (babakanál)
-          https://www.christofle.com/
-          http://danishsilver.com/
-          http://www.eca.ac.uk/
-          http://www.georgjensen.com
-          http://www.gsa.ac.uk/
-          http://www.jensensilver.com/
-          http://www.kiskepzo.hu/
-          http://www.pecsimuveszeti.hu/
-          http://www.vam.ac.uk/moc/collections/childcare/birth/christening_set/index.html (keresztelőkanál ill. készlet)




Melléklet

Képek forrása:

-          1. ábra Jensen kanna készítése (design: Henning Koppel, 1952. – Georg Jensen Ltd., Coppehagen9 – forrás: Oppi Untracht: Metal Techniques for Craftsmen [Doubley & Company, Inc. Garden City, New York, 1975.] / 254. oldalán
-          2. ábra: Christofle et Cie evőeszköz-készlet (1900 körül) – forrás: Koós Judit: STYLE 1900 – A szecesszió iparművészete Magyarországon [Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1979.][ISBN 963 336 062 5] / 44. kép
-          3. ábra: Nagyszentmiklósi kincs – a rovásírásos készlet, a fejedelem asztali készlete (X. sz.) – forrás: László Gyula – Rácz István: A nagyszentmiklósi kincs [Corvina, Budapest, 1983.] / 137. oldal
-          4. ábra: Philippe Starck: Citromfacsaró az Alessinek (1990) – forrás: http://www.alessi.com/en/2/110/kitchen-accessories-143/psjs-juicy-salif-citrus-squeezer
-          5. ábra: Suki Benedek kehely (1440 körül) – forrás: Szántó I. Péter: Az esztergomi bazilika kincstára (InfoGroup Rt., 1996.) / 40. oldal
-          6. ábra: Díszserleg Prudenteria allegorikus alakjával (1580 körül) – forrás: Szilágyi András: Esterházy-kincsek [Iparművészeti Múzeum, Budapest, 2006.] / 13. sz. tárgy, 70. oldal
-          7. ábra: Utazó, összecsavarható gyertyatartó (London, 1813.) – forrás: Eric Delieb: Investing in Silver [Barrie and Rockliff, London, 1970] / 134. oldal
-          8. ábra: Nagyszentmiklósi kincs 14. számú ivócsanakja, X. század – forrás: László Gyula – Rácz István: A nagyszentmiklósi kincs [Corvina, Budapest, 1983.] / 37. kép, 107. oldal
-          9. ábra: Vízmerítő edény, Kisterenye, Nógrád megye, 1940-es évek – forrás: Manga János: Magyar pásztorfaragások [Corvina Kiadó, Budapest, 1972] / 40. kép
-          10. ábra: Zenélő szélmalom, régebbi terv alapján a mai napig készítve – forrás: http://www.metalart.hu/kepek/aranyaru/871J233400186.JPG
-          11. ábra: Násfás serleg, 1600 körül – forrás: Szilágyi András: Esterházy-kincsek [Iparművészeti Múzeum, Budapest, 2006.] / 85-86. oldal
-          12. ábra: Mátyás Kálvária, felső rész 1402, alsó rész 1469-1490. között – forrás: Cséfalvay Pál: Az esztergomi főszékesegyházi kincstár [Corvina Kiadó, Budapest, 1984.] / 13. kép
-          13. ábra: Benvenuto Cellini: I. Ferenc sótartója a másik oldalról nézve, 1540 után – forrás: Dr. Darvai Móricz: Benvenuto Cellini élete és művei [Budapest, Lampel R. könyvkereskedése / Wodianer F. és Fiai / részvénytársaság, Budapest, 1907.][Művészeti Könyvtár sorozat] / 73. oldal
-          14. ábra: Bor-tábla „B” betűvel, III. György kora, 1810 körül – forrás: Eric Delieb: Investing in Silver [Barrie and Rockliff, London, 1970] / 146. o.
-          15. ábra: Székely Anna: Citromfacsaró / Asztal tárgyai félév, 2006 – Forrás: 
-          16. ábra: Santák Judit: Diploma – evangélikus Úrvacsora készlet, 2006 – Forrás: az alkotótól
-          17. ábra: Vezekényi tál restaurálás előtt – Forrás: Dr. Rauzs Dezső: Szvetnik Joachim ötvös restaurátor élete és munkássága [Mélykút Közművelődéséért Alapítvány, 2008.] / 46. oldal – 33. kép
-          18. ábra: Fémnyomó pad, Glasgow School of Art ötvösműhelyéből, Skócia – saját kép
-          19. ábra: Károly Ambrus esztergomi érsek misekannái és tálcája, 1717. – forrás: Gáspár Zsuzsa: A hit asztala [Officine Nova kiadó, Buadpest, 1990.] / 52. oldal
-          20. ábra: Tóra mutató, 19. század – forrás: Gáspár Zsuzsa: A hit asztala [Officine Nova kiadó, Budapest, 1990.] [ISBN 963 7835 85 7] / 23. oldal
-          21. ábra: Szentpéteri József: Szathmáry-Király kávés asztalkészlet, 1823. – forrás: Földes Emilia: Szentpéteri József 1781 – 1862 [Budapesti Történeti Múzeum – Vármúzeum / Dr. Horváth Miklós, 1981.] / 33-36. kép
-          22. ábra: Szentpéteri József: Tejeslábas, 1842. – forrás: Földes Emilia: Szentpéteri József 1781 – 1862 [Budapesti Történeti Múzeum – Vármúzeum / Dr. Horváth Miklós, 1981.] / 98. kép
-          23. ábra: David Clarke: 'Brouhaha', 2007. – forrás: http://www.vam.ac.uk/images/image/34709-popup.html
-          24. ábra: Ozsvári Csaba: Pásztorbot, 1995. – forrás: Ozsvári Csaba ötvösművész [Szent István Társulat, az Apostoli Szentszék könyvkiadója, Budapest, 2001 / 25. oldal
-          25. ábra: Balogh Mihály: Éttermi tálaló készlet, 1972. – forrás: A Magyar Iparművészet az Ezredfordulón [Magyar Művészeti Alapítvány, 2003, Budapest] / 143. oldal
-          26. ábra: Huber Kinga: Aqua Evőeszköz, 2000. – forrás: Iparművészet [Iparművészet kiállítás katalógusa, 2001. április 12. – május 4.; Műcsarnok, Budapest, 2001] / 101. oldal
-          27. ábra: Kálmán László: Teáskészlet, 1999. – forrás: Iparművészet [Iparművészet kiállítás katalógusa, 2001. április 12. – május 4.; Műcsarnok, Budapest, 2001] / 102. oldal
-          28. ábra: Luna-Design: Pezsgősvödör – forrás: www.iwiw.hu
-          29. ábra: Hiroshi Suzuki: Váza, 2007. – Forrás: http://www.adriansassoon.com/
-          30. ábra: Juhász Árpád: Diploma tárgyak, 1959. - Kiss Éva: Juhász Árpád ötvösművész emlékkiállításának katalógusa, 17. oldal [Magyar Képző és Iparművészek Szövetsége, Budapest, 2007.]
-          31. ábra: Roger Millar: Bor-hűtő, 2000. – forrás: A Bute House milleneumi kollekciójának kiadványa (Bute House, Edinburgh, 2000.)
-          32. ábra: Malcolm Appleby: Pohár – Forrás: „Creation-an insight into the mind of the modern silversmith” c. kiállítás (2004. május 27. – július 10.) katalógusa / 13. o.
-          33. ábra: Jemma Daniels: Tál, 2008. – Forrás: http://www.craftanddesigncouncil.org.uk/09BestJunior.html
-          34. ábra: Alpakka-Rex evőeszköz dédszüleimtől
-          35. ábra: Öreg evőeszközök nagyszüleim csabrendeki otthonából (ördögvilla, alumínium kanál, alpakka kiskanalak)
-          36. ábra: Baba-kanál – saját tárgy és saját fotó
-          37. ábra: Tea-kanál – saját tárgy és saját fotó
-          38. ábra: Kecskés Orsolya: Kanalak 2005-2006 – képek a művésztől
-          39. ábra: Elektromos szamovár rozsdamentes anyagból – saját tárgy, Made in USSR
-          40. ábra: Elektromos szamovár Gyűrű Pista bácsi rábapatyi otthonából – saját kép
-          41. ábra: Teafőző borszeszégővel és elektromos melegítéssel, 1900 körül – Forrás: Kiss Éva: Tárgyak nagyszüleink asztaláról c. kiállítás katalógusa [Budapesti Történeti Múzeum, Budapest, 1997.]
-          42. ábra: A soproni posztósok céhkannája, 1677. – Forrás: Németh Gábor: Ónedények [Múzsák Közművelődési Kiadó, Budapest, ?] 5. kép



LÁBJEGYZET

[1] http://www.femrestauratormuvesz.hu/muhelyfotok.html oldalon a felhúzási folyamat fázisfotói láthatóak
[2] Carles Codina: Goldsmithing & Silver work [Lark Books, Asheville, 2003.][ISBN: 1-57990-356-8] [Silversmithing / 10-17.p.; Step by step / 116-127.p.]
[3] Kande #992 kancsó (design: Henning Koppel, 1952. – Georg Jensen Ltd., Coppehagen) a kancsót és készítési folyamatainak lépéseit szemléletesen lehet látni az Oppi Untracht: Metal Techniques for Craftsmen [Doubley & Company, Inc. Garden City, New York, 1975.][ISBN 0-385-03027-4] c. könyv 250.-254. oldalán
[4] flatware n, (US) a) evőeszköz b) tányérfélék [fémből] (forrás: Országh László: Angol-Magyar Nagyszótár I. A-M / Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982.)
[5] hollow-ware n. üreges fém v. porcelán háztartási cikk; steel ~ acéledényáru (forrás: Nagy Ernő, Klár János: Angol-Magyar Műszaki Szótár / Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975.)
[6] https://www.christofle.com/#/collections/table/holloware/ oldal által felsorolt tárgyak alapján
[7] ware2 n,  a) áru, árufélék [gyűjtőnévként]; (biz) portéka; japan ~ lakkozott áru b) fajansz, majolika; china ~ porcelánedény, porcelántárgy 2. wares (pl) áruk, árucikkek (forrás: Országh László: Angol-Magyar Nagyszótár II. N-Z / Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982.)
[8] Pavillon Christofle / 1065 Budapest, Lázár utca 14, (Opera mögött) Tel.: 06 1 354-1478
[9] flatware n. lapos tányér, lapos edény (forrás: Nagy Ernő, Klár János: Angol-Magyar Műszaki Szótár / Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975.)
[10] László Gyula – Rácz István: A nagyszentmiklósi kincs [Corvina, Budapest, 1983.][ISBN 963 13 1667 X]
[11] http://www.antikapro.hu/antik-regi-spiater-targy/christofle-talalok-d28515.html oldalon pl. aranyozott alpakka alapanyagú tárgyakat lehet látni + Argay Mónika Christofle Pavilion Budapest üzletvezetőjének segítsége
[12] https://www.christofle.com/#/collections/flatware/by-metal/stainless-steel/
[13] http://www.ikea.com/hu/hu/catalog/categories/departments/eating/16040/
[14] www.alessi.com/en/catalog/materials
[15] http://www.alessi.com/en/2/110/kitchen-accessories-143/psjs-juicy-salif-citrus-squeezer
[16] Szántó I. Péter: Az esztergomi bazilika kincstára (InfoGroup Rt., 1996.)[ISBN 963 423 143 8]; Cséfalvay Pál: Az esztergomi főszékesegyházi kincstár [Corvina Kiadó, Budapest, 1984.][ISBN 963 13 1619]
[17] Szilágyi András: Esterházy-kincsek (Öt évszázad műalkotásai a hercegi gyűjteményekből)(Kiállítási katalógus: az Iparművészeti Múzeum és a kismartoni Esterházy Alapítvány közös kiállítása az Iparművészeti Múzeumban, 2007. évben) [Iparművészeti Múzeum, Budapest, 2006.][ISBN 963-7098-98-4] [70. oldal]
[18] Az ónpestis az ón allotrópiájának következménye; ha a tetragonális rácsú ónt kb. 13 °C alá hűtjük, rácsszerkezete (nagyon lassan) a gyémántéhoz hasonlóvá válik, ez az ún. szürkeón. A fajtérfogat változása feszültségeket kelt, és a tárgy szétporlik (mint például a középkori templomok ón orgonasípjai). A pestis elnevezés arra utal, hogy az egyik tárgyon megindult folyamat átvihető a másikra. Az ónpestis ötvözéssel küszöbölhető ki. (http://hu.wikipedia.org/wiki/Allotr%C3%B3pia)
[19] Németh Gábor: Ónedények – Évezredek, évszázadok kincsei [Múzsák Közművelődési Kiadó, Budapest, ?][ISBN 963 563 044 1]
[20] For.1.: Benvenuto Cellini mester élete és munkássága, amiképpen Ő maga megírta Firenzében [Corvina Kiadó, Budapest, 1971.][CO744-h-7175] Harmadik könyv – IX. fejezet / 302-303.o. * for.2.: Dr. Darvai Móricz: Benvenuto Cellini élete és művei [Budapest, Lampel R. könyvkereskedése / Wodianer F. és Fiai / részvénytársaság, Budapest, 1907.][Művészeti Könyvtár sorozat] 41-42.o.
[21] László Gyula – Rácz István: A nagyszentmiklósi kincs [Corvina, Budapest, 1983.][ISBN 963 13 1667 X] 35-41. kép
[22] Manga János: Magyar pásztorfaragások [Corvina Kiadó, Budapest, 1972] [ISBN 963 13 2444 3] 37-40. kép
[26] http://www.kezmuves-prateru.sulinet.hu/ , ahol érettségi utáni 2 éves ötvös szakképzés folyik
[27] http://www.pecsimuveszeti.hu/ , középiskolai keretek között, 4 + 1 éves ötvös képzés, szerző munkahelye
[28] Pallai Sándor – Varga László: Ötvös szakmai ismeretek II. [Műszaki Könyvkiadó, Bp., 1973] [Ezüstművesmunkák caoportosítása / 229. o..]
[29] Pallai Sándor: Ötvösség, nemesfémipar, divatékszer készítés [Műszaki Könyvkiadó, Bp., 1983.] [ISBN 963 10 4975 2] 226. oldal
[30] Pallai Sándor: Ötvösművészet [Műszaki Könyvkiadó, Bp., 1970.][ETO: 671/673;739] [Ötvöstárgyak / 165-170. ábra]
[31] tezaurálás, tezauráció gör-lat, közg felhalmozás, áru- v. tőkefelhalmozás [forrás: Bakos Ferenc: Idegen szavak és kifejezések szótára; Akadémiai Kiadó, Bp, 1994.]
[32] Az 1970-es kiadású könyv által említett Szélmalom a Pénzverő jogutódjának számító Metal Art honlapján ma is megtalálható forrás: http://www.metalart.hu/kepek/aranyaru/871J233400186.JPG
[33] Szilágyi András: Esterházy-kincsek (Öt évszázad műalkotásai a hercegi gyűjteményekből)(Kiállítási katalógus: az Iparművészeti Múzeum és a kismartoni Esterházy Alapítvány közös kiállítása az Iparművészeti Múzeumban, 2007. évben) [Iparművészeti Múzeum, Budapest, 2006.][ISBN 963-7098-98-4] (27. és 28. sz. tárgy, 85-89.o.)
[34] Peter Carl Fabergé (Карл Густавович Фаберже, May 30 1846 – September 24 1920), húsvéti tojásai közül a „Koronázási tojása”, mely belsejében III.Miklós cár koronázáskor használt hintajának miniatűr mását rejti magában [Forrás: Dr. Oberfrank Ferenc: Az aranyművesség története [Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1996.][ISBN 963 16 1014 4] – 23. kép]; http://en.wikipedia.org/wiki/Peter_Carl_Faberg%C3%A9
[35] http://images.google.hu/images?hl=hu&source=hp&q=faberge+toj%C3%A1s&um=1&ie=UTF-8&ei=sMs5S4WZGaWgnQO44vzOBA&sa=X&oi=image_result_group&ct=title&resnum=4&ved=0CBgQsAQwAw
[36] Kovács Éva: A Mátyás kálvária [Helikon kiadó & Corvina Kiadó, 1983.][ISBN 963 207 602 8] 20. oldal
[37] Szilágyi András: Esterházy-kincsek (Öt évszázad műalkotásai a hercegi gyűjteményekből)(Kiállítási katalógus: az Iparművészeti Múzeum és a kismartoni Esterházy Alapítvány közös kiállítása az Iparművészeti Múzeumban, 2007. évben) [Iparművészeti Múzeum, Budapest, 2006.][ISBN 963-7098-98-4] (33. sz. tárgy, 95-96.o.)
[38] Pallai Sándor: Fémdíszmű [Műszaki könyvkiadó, Budapest, 1972.][ETO: 739.4/.5, 739.8] [III.: Fémdíszműtárgyak készítése / 105-130.o.]
[39] Benvenuto Cellini mester élete és munkássága, amiképpen Ő maga megírta Firenzében [Corvina Kiadó, Budapest, 1971.][CO744-h-7175] színes kép a 288. oldalon
[40] I. Ferenc sótartója a másik oldalról nézve – Dr. Darvai Móricz: Benvenuto Cellni élete és művei [Budapest, Lampel R. könyvkereskedése / Wodianer F. és Fiai / részvénytársaság, Budapest, 1907.][Művészeti Könyvtár sorozat]
[41] https://www.christofle.com/#/la-maison-christofle/la-haute-orf-vrerie/les-reeditions
[42] haut, -e I. m 1. magas; felső; (…) III. hat 1. magasan; fent; fel(ül); orfèvrerie n fn 1. aranyművesség, ötvösség; 2. arany- v ezüsttárgy [forrás: Eckhardt Sándor: Francia – Magyar szótár; Akadémiai Kiadó, Budapest, 1992.; ISBN 963 05 6392 4]
[43] https://www.christofle.com/#/collections
[44] Eric Delieb: Investing in Silver [Barrie and Rockliff, London, 1970][SBN 214 66593 3]
[45] iskola elnevezése a közelmúltban megváltozott: http://www.kezmuves-prateru.sulinet.hu/
[46] http://www.kiskepzo.hu/
[47] Santák Judit: Magyarország fémműves liturgikus tárgyai a XX. században c. diplomadolgozat, MIE, 2006.
[48] Dr. Rauzs Dezső: Szvetnik Joachim ötvös restaurátor élete és munkássága [Mélykút Közművelődéséért Alapítvány, 2008.] [ISBN 978-963-06-4529-4]
[49] http://www.mke.hu/info/restaurator.php
[50] http://www.gsa.ac.uk/
[51] http://www.eca.ac.uk/
[52] http://www.schoolofjewellery.co.uk/courses/fulltime/ba_jewellery_silversmithing
[53] http://www.rca.ac.uk/Default.aspx?ContentID=160472&GroupID=159384&CategoryID=36692&More=1
[54] http://www.thegoldsmiths.co.uk/events/ - Hiroshi Suzuki / Silver Waves c. kiállítás
[55] http://www.whoswhoingoldandsilver.com/search/searchsec.asp?spage=silver
[56] Részlet az ÖTVÖS SZAKKÉPESÍTÉS SZAKMAI ÉS VIZSGAKÖVETELMÉNYEI pdf dokumentumból, mely letölthető a következő oldalról: http://www.szakkepesites.hu/szakmak/otvos.html
[57] Santák Judit: Magyarország fémműves liturgikus tárgyai a XX. században c. diplomadolgozat, MIE, 2006.
[58] Gáspár Zsuzsa: A hit asztala – az áldozattól az istentiszteletig öt vallás liturgikus tárgyaiból [Officine Nova kiadó, Buadpest, 1990.] [ISBN 963 7835 85 7]
[59] Földes Emilia: Szentpéteri József 1781 – 1862 [Budapesti Történeti Múzeum – Vármúzeum / Dr. Horváth Miklós, 1981.]
[60] http://www.vam.ac.uk/collections/metalwork/metalwork_features/silver/index.html
[61] http://www.vam.ac.uk/collections/metalwork/temp_displays/art_of_drinking/index.html
[62] Ozsvári Csaba ötvösművész [Szent István Társulat, az Apostoli Szentszék könyvkiadója, Budapest, 2001.][ISBN 963 361 279 9] – ebben a könyvben olvasható így ez Evangélium régies elnevezése
[63] VII. Ötvösművészeti Biennálé leporelló kiadványa (2009. október 1-21.; Klebersberg Kultúrkúria, Budapest)
[64] A Magyar Iparművészet az Ezredfordulón [Magyar Művészeti Alapítvány, 2003, Budapest][ISBN 963 2127 54 4] 136-148. o.
[65] Lovag Zsuzsa: Aquamanilék – Évezredek, évszázadok kincsei I. [Múzsák Közművelődési Kiadó, Budapest, ?1983?][ISBN 963 563 046 8]; Lovag Zsuzsa: A középkori bronzművesség [Corvina Kiadó, Bp., 1979.][ISBN 963 13 0308 X]
[66] Iparművészet [Iparművészet kiállítás katalógusa, 2001. április 12. – május 4.; Műcsarnok, Budapest, 2001][ISBN 963 9115 58 4]
[67] Kortárs Ötvösművészet [MAOE, Budapest, 2001][Megjelent 500 példányban][ISBN 963 00 7093 6]
[68] http://www.metalart.hu/kepek/kepekdiszmu.php
[69] http://www.metalart.hu/kepek/diszmu/611J291009201.JPG
[70] http://ajka-crystal.hu/hu/aboutus
[71] http://www.metalart.hu/kepek/diszmu/141J296004596.JPG
[72] http://www.splendor.hu/html/Ezustmuvesek.htm
[73] http://www.femrestauratormuvesz.hu/otvostargyak.html
[74] www.iwiw.hu ð Luna-Design Ezüst Ékszer; 6560 Lakitelek, Szikra 14.
[75] Pl. Goldsmiths’ Fair 2008 / 30 September – 5 October (Goldsmiths’ Hall, London, GB)
[76] silver-ware/work n ezüstnemű (forrás: Országh László: Angol-Magyar Kéziszótár / Akadémiai Kiadó, Bp. 1994.)
[77] http://www.adriansassoon.com/ (Adrian Sasson British Studio Ceramics, Glass, Silver & Jewellery – principal dealer for Hiroshi Suzuki)
[78] http://www.whoswhoingoldandsilver.com/search/view_artwork.asp?artid=3691
[79] Juhász Árpád emlékkiállítása (MOME-Ponton Galéria, 2007. február 28. – március 10.) + Kiss Éva: Juhász Árpád ötvösművész emlékkiállításának katalógusa, 16-18. oldal [Magyar Képző és Iparművészek Szövetsége, Budapest, 2007.][ISBN 978-963-200-100-5]
[80] http://www.adriansassoon.com/indexj.php?option=com_content&task=view&id=34&Itemid=36
[81] http://www.newdesigners.com/page.cfm/link=123
[82] Creation – an insight into the mind of the modern silversmith exhibition * 27 May – 10 July 2004 * Goldsmiths’ Hall, London, Great Britain (www.thegoldsmith.co.uk)
[83] http://www.scottish-gallery.co.uk/pages/artistDetail.aspx?artistID=242&page=8&maxPages=8
[84] http://www.craftanddesigncouncil.org.uk/09winners.html (1. Council Awards / Best Junior ; 2.Design section 2D / Holt’s Academy of Jewellery Award; 3. Design section 2D / SIlversmiths; 4. Design Sections Finished Pieces 3D / Silversmiths; 5. Craft Sections / Silversmith junior; 6. Craft Sections / Silversmith senior; 7. Craft Sections / Polishers-Silversmiths-Senior)
[85] http://www.inhorgenta.com/hu/portal/cn/37600
[86] http://www.inhorgenta-mediaservices.com/prj_401/view/index.cfm?nv=10.4&LNG=2
[87] forrás: Bakos Ferenc: Idegen szavak és kifejezések szótára; Akadémiai Kiadó, Bp, 1994. / 224.o.
[88] forrás: Kelemen Béla: Német-Magyar Kéziszótár / 119.o.
[89] http://www.georgjensenantiques.com/
[90] David J. Brown: Hidak [Kossuth Kiadó, 2004.][ISBN 963 09 4511 8]
[91] A Golden Gate-híd titkai c. dokumentumfilm, 50 perc; 23:10, Péntek (2010. január 1.), Spektrum TV
[93] Mandarin elektromos teáskanna, Elekthermax, 1940 körül {Forrás: Vadas József – Bojár Iván András: Magyar Design, a magyar design 150 éve a dualizmus korától napjainkig [Vertigo Kiadó, 2004.?][ISBN 963 216 982 4][Oktogon könyvek, 5.] / 106. o.}