3. dolgozat


------------------------------------------------------------------------------

Moholy-Nagy Művészeti Egyetem

c. program keretén belül az

Tárgyak és Tálak tárgyalása és tálalása;
+ jelentést módosító / kiegészítő
felületi jelzések tárgyakon és másutt

Szerző: Rózsa Béla
Témavezető: Péter Vladimir

2010/2011 tanév, 1. félév; 2. évfolyam; 3. dolgozat / Iparművészet DLA-képzés

------------------------------------------------------------------------------

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék
TÁR–gyak. 3
Tálak tálalása – találása. 8
     Egy tál terv. 9
     Híres tálak társasága. 12
Jelek a felületeken. 17
     Keresett és talált felület-jegyek Sümegen. 19
          Vár-jelek. 20
          Templom-jelek. 22
     Fémek jelei: ötvösök és ötvöstárgyak jelei 25
          Fémjelzés története Magyarországon. 26
          Mai magyar fémjelekről 27
          Nap-Hold és a fémek. 29
          Jelek változ(tat)ásai 29
          Mindig csak azok a britek. 31
…és végül a fekete leves. 33
Összegzés. 36

Mellékletek. 37
       1.sz. melléklet: Tál terv. 37
       2.sz. melléklet: Kétfalú tál korábbi terve. 38
       3.sz. melléklet: Ötvös névjel kérelem.. 39
       4. sz. melléklet: Magyarországon érvényben lévő fémjelek. 40
       5. sz. melléklet: Nagy-Britannia fémjeleinek ismertetője. 41
Felhasznált irodalom.. 42
A dolgozatban használt internetes hivatkozások jegyzéke: 43
Képek/Ábrák jegyzéke. 45
LÁBJEGYZETEK

------------------------------------------------------------------------------

Előszó
A korábbi dolgozataim a mostani soraimnál sokkal objektívebbnek tekinthetőek, míg a jelen írásomra nyugodtan rásüthető lesz majd a szubjektív, a sajátos megközelítés jelzője. Ez egyfajta jelzés is: a most elmúlt szemeszter során nem feltétlenül abba az irányba tudtam tovább menni, amerre korábban tervemben volt. Az elkezdett műhely és szakember látogatásokra, az ezzel járó egyfajta szakmai interjúkra, személyes felkeresésekre most nem maradt elegendő időm, mert a tanári munkám ebbe most nagyon is beleszólt. Egyáltalában nem bánom, hogy mostani írásomból kimaradtak ezek a kutatás-irányok, melyet elkezdtem a mostanit megelőző szemeszterben, és nem elmaradtak így, csak torlódnak majd a következő félévi dolgozatomhoz. Egyfajta dolgok alakulásának rendje ez, hogy a körbejárás közben a körbejárandó történet kezd egyre jobban saját egyéni ízekkel is töltődni, újabb kitekintések, eltávolodások és újabb „zoom”-olások, ráközelítések színesítik a folyamatot. Bízom benne, hogy a mostani dolgozatom is érdekes és fontos lesz a majdani nagy mű létrehozásához. Több téma, a tárgyak, tálak, jelek, és az asztali eseményszolgáltatók/eseményokozók világa kevereg a fejemben, tűnik nekem olyan tárgyalandó (tessék, itt is a tárgy) fejezeteknek, melyek szándékom szerint gazdagítják eddig már bemutatott témakö­römet.
A tálak, mint a korábban tárgyalt felhúzás technikával és elterjedésével kapcsolatban is talán az leggyakoribb tárgytípus keltette fel az érdeklődésemet, és a i témakörrel való foglalkozás most egy kitekintésnek, asszociációs kapcsolatoknak tekinthetőek. A jelek, felületi jelek témaköre mind az ezüstművesség nemesfémből (és ónból) elkészített tárgyainak felületén megtalálható nyomok, mind egy szemeszter során hallott előadás miatt kéredzkedett be mostani dolgozatomba. Az asztali eseményszolgáltatóknál a szintén korábban említett, az asztal tárgyaihoz nem csak az étkezés, fogyasztás, hanem az étek létrehozásának eseményébe tartozó kapcsolódási lehetőségeket kutattam, a korábban már említett teafőzést kiegészítve a kávézás (és a pálinka) témakörével.
Az első fejezetként olvasható, tár-gyakkal kapcsolatos soraim is kapcsolódnak a témakörhöz, előkészítésként, bevezetésként a többihez.
Így több, látszólag nem összetartozó, de az én szememben mégis egymáshoz kötődő téma jelenik meg e szemeszteri dolgozatomban. Remélem, hogy ez a kialakított egység nem túl sajátos összeállítás csupán.


TÁR–gyak

Alapvetően mindig is a belső „tartalommal” rendelkező tárgyak érdekeltek/nek. És szerencsére kutatásom témájába is nagyon sok ilyen tárgy tartozik/tartozhat bele. Mi lehet ez a belső tartalom? Belső tartás? TÁRolás? Vagy valami olyan TÁRgy, amely ki tud TÁRulkozni, így más képe is tud lenni, s ez a funkciójából adódóan tud a sajátja lenni? Valami olyasmi tárgy, amely nem csak önmaga, nem csak létezik esetlen, „haszontalan” valójában, hanem még más valamire képes: megőrizni, bemutatni, átlényegíteni, eldugni, elrejteni, megvédeni, emlékeztetni, felemlíteni, rögzíteni, marasztalni. Folytathatnám? Igen, lenne még. Sok minden érdekelhet minket egy tárgyban. Egyetemi mesterem egyszer mondta egy munka értékelése alkalmával, hogy őt az a tárgy érdekli, amelyik ki tudja belőle váltani azt a hatást, hogy birtokolni, megszerezni szeretné. De most nem? Érdekelhet minket egy tárgyban annak kontextusa, anyaga és anyagkapcsolatai, méretei, megoldásai, funkciója, színe, jelentése és az egyéb hozzá ragasztható és ragadó történetek. A múlt is érdekelhet minket egy tárgyban, és a nagybetűs Múlt tárgyon kiütköző hordaléka. Az, hogy a tárgy kié volt is érdekes lehet. Persze ennek az abszolút ellentéte is, a múlt abszolút hiánya, a steril jövő, amely egyszer csak jelen lett s megvalósult: az újdonság, a merészség, az újítás. A tárgy művészeti tartalma? Mindenképpen érdekelhet minket. Sőt vannak helyzetek, mikor csak ez érdekel minket, valamikor túl is lendítve az érdeklődési szint szükséges, egészséges, arányos mértékét. Érdekelhet még minket a tárgy elkészítése, a létrehozása közben érzett öröm, a megalkotó metódusok irányításának képessége, a „semmiből”, vagy egy alapból a „valami” létrehozása. Engem mindig jóleső érzés tölt el, amikor elkészítettem egy-egy tárgyam. Érdekelhet minket akkor a tárgyak elkészülése és elkészítése feletti öröm, mely akkor ugyanúgy a tárgyakhoz kapcsolódik, mintha azt is tárolná magában? Persze, de ez már erősen szubjektív tényező, mindenki, minden alkotáshoz máshogy kapcsolódik. Én pl. nem szeretem, ha egy tárgy pont addigra készül el, amikor azt le- vagy át kell adni. Nincs meg valahogy a tárgy elkészítését követő örömöm, valahogy nincs idő a köszöntésre és az elköszönésre. Igen, ez erősen kézműves jellegű hozzáállás, egy ipari formatervező nem moralizál annyit egy tárgya felett, és persze ez módosul azzal, hogy az ember hány tárgyat készít, azokkal milyen a viszonya. Hogy ehhez kell az is, hogy a tárgyakból egy, vagy kevés darab készüljön? Minden valószínűség szerint igen, ezért nem gondolkodom mondjuk mosógépekről. Hiszen az egyediség, egyéniség is érdekelhet minket egy tárgyban, legalábbis engem. Egy 563. érem kiütése a golyósprésen már nem okoz oly ragaszkodást a létrejövő tárgyhoz, egész más már a viszonyulás. A kevés tárgy, annak ritkasága, kuriozitása, raritása mind része lehet a műkereskedelemnek is akár, érték, megítélési, viszonyulási és anyagi értéket képező tényező is lehet, és ez mind-mind a tárgyakhoz kapcsolódik. Egész könnyű így belátni, hogy a tárgyak, még akkor is TÁRolásra képesek, ha nincs kifejezetten tároló funkciójuk, ha nincs az a kis űrmértékkel vagy cm3-el jellemezhető belső tér, esetleg fedéllel kombinálva, amellyel gyakorlatilag is el lehet választani, zárni, rejteni, csukni valamit a külvilágtól, legyen az darabos tárgy, folyadék, esetleg légnemű anyag, vagy így tovább…
Ez a TÁRolás funkció nagyon megfogott az elmúlt időben. Mármint az a típusú TÁRolás, amely valójában is tárol. Mintha annak a lehetőségeit ke­res­­ném az engem érdeklő tárgycsoportokban az általam elkészített tárgyakban, hogy hogyan lehet a TÁR-t belecsempészni. Hogy sikerül-e, vagy mindenáron a belecsempészés a lényeg? Érzem a veszélyét, hogy fontos bizonyos tárgyaimban a TÁR, néha talán kissé erőltetetten is. (Most valahogy a TÁR-ról a fegyvertár jutott eszembe, a lőszerek tárolója, amit cserélni kell pl. egy AK47-esen[1] – hát van benne valami, veszélyes is lehet a csak erre figyelés…
Gyak. Erről a tár-gyak szóról leszakított szó-darabról egy szakmunkás iskola órarendje jut eszembe. A gyakorlat szó lerövidítése, ahogy pl. a kereskedelmi eladónak tanuló diákok maguk között emlegetik is gondolom élőszóban, hogy holnap „gyak” lesz… Hogy nekem itt mit is jelenthet? Talán találó is lehet, hogy a TÁR-gyak szóban ez is ott van a TÁRolás mellett. Az a bizonyos Gyak. (Persze, ez nagyon szubjektív, kissé mondvacsinált.) A gyakorlati megvalósítás, a manualitás, mely lassúsága miatt erőteljesen korlátozó tényező is, kézműves jelleg miatt elég lassú és behatárolt haladást tesz lehetővé, de ennek köszönhetően tud jobb esetben egy mélységet, egy minőséget is meghatározni. Mélység. Valós és belső, subler mélységmérőjével mérhető és nem mérhető mélység. A nem csak a mm-ben kifejezett mélység (bár ennek megléte, esetleg a záródással kapcsolódva már a TÁR megvalósulását teszi lehetővé), hanem az érzeti, történeti, anyaghasználati, jelentési mélység. Hogy ez igen tág és mindenki máshogy tudja értelmezni? Esetleg annak is meg van a veszélye, hogy nem mindenki érzi úgy azt a jelentést, ahogy azt az alkotó igyekszik érzékeltetni, vagy következő esetleg: ott is érezni igyekezik jelentés, ahol nincs vagy csak nagyon saját magának jelenik meg az. Ha ezek a veszélyek megnyugtatóan elhárulnak, akkor beszélhetünk jól eltalált tárgyról, hogy nem csak a megvalósítás részletei, az anyaghasználat tökéletes megválasztása, a jó súly és méret, a gazdaságos legyárthatóság figyelembe vétele vagy éppen figyelmen kívül hagyása van jelen, hanem ez a helyes jelentés. Akadhatnak persze sok különböző jelentések is, hogy különböző entitások másokat gondoltatnak, melyeknek lehet azonos elemeik, de esetleg nem minden elemükben közösek a végső értelmezések. Ez lehet baj is meg nem is, de ez már az én szememben egy érdekes tárgyat mutat, és hát mi a fontos, ha nem az, hogy érdekeljen az a tárgy. Érdek? Csúnya szó. Érdekem, hogy érdekeljen… Mármint alkotói szempontból. Vagy valakinek érdeke fűződik hozzá. Ez valami elvakultságot, vagy valami „akkor is átviszem” metódust is sejtető szó. Na, ez az előbb említett veszélyek egyik következője. Eszembe jut a szép egy meghatározása: az, ami érdek nélkül tetszik…

Most hogy néztem eddigi szövegem, eszembe jutott, hogy olyan tárgy, amelyben egy GY betűt TÁR-olok… Játék. Igen, ez is érdekelhet minket, vagy legalábbis engem. Nem kell, vagy nem szabad minden tárgyunkat elvakultan pozícionálni, mindenáron valakinek szánni, mindenképpen az olcsó és könnyű megvalósításon gondolkodni, legalábbis engem nem ez motivál általában. Akkor csomó minden kiveszhet a tárgyból, olyan, ami engem érdekel. Persze kap mást. Csak az a más feledtetni tudja-e a munka és az egyediség, vagy az egyszer vagy nehezen elkövetés jegyét? Nem biztos. De ez a dilemmázgatás oda vezethet igen könnyen, hogy a közelmúltban levedlette egyetemünk az iparművészet szót. Nincs már a megnevezésben. Kimúlt. Kimúlt? Múlt? Mi is a jövő? A Design? Az Art? Hiszen ez az elnevezés-váltás nem csak a jobb hangzás miatt történt. Érdekes az a váltás is, amelyet szakirányom jelenlegi elhelyezkedése jelent. Úgy is mondhatnánk, hogy kivetette magából a formatervezés, a design? Túl (vagy nem túl) sok benne az artisztikum, az önmagáért levés, legyetek csak tárgyalkotók? Igaz is lehet. Nekem ez benne a plusz. Pont ez az, amely talán most besorolásban is változást generált. Nekem néha túl lelketlen bír lenni az ipari forma­terv. Hogy ez mind csupán egy válasz egy kortünetre? Hogy mely nem képzőművészeti irányok (akkor nevezzük így), vagy alkalmazott művészetek kapnak vagy kaphatnak szerepet jobban a való életben, melyek azok, amelyek válaszadásai naprakészebben, jobban tudnak kapcsolódni a prosperálással, még ha ezzel esetleg derék-beadás is elképzelhető? Még a végén oda lyukadok ki, hogy maga az iparművészet szó nem is volt annyira találó, kitalálásától sem már annak kimúlásáig. Mondjuk eleve az industrial art (ipar/ipari művészet) nem is értelmezhető, vagy máshogy értelmezhető egy angol anyanyelvűnek. Nekünk meg itt van a design értelmezése. Felmerült bennem az, hogy most milyen diplomai bejegyzést kapnak majd az egyetemen most végző hallgatók, ha már megváltozott a fémműves tanszéki besorolása és az egyetem elnevezése… De itt van a Magyar Iparművészet c. folyóirat… Mi lesz vele? Magyar Tárgyalkotás? Tárgyalkotó? Tárgy? Alkotó? Kicsit amolyan XX. század eleji művészeti, értelmiségi folyóirat nevek s címlapok jutnak eszembe, mint a Tett vagy a Ma, melyet nemrégiben a Bauhaus pécsi kiállítása[2] első termeiben lehetett látni. Hogy egy ideálnak tűnik és van kikiáltva most a Bauhaus? Nem véletlen persze az egyetem névválasztása sem, visszatérni valami forráshoz, valami már levedlett, megszűrt tisztasághoz, de ez nem most kezdődött, ez a keresgetés már korábbi. A Bauhaus történetét olvasva felfedezhetünk analógiákat az elő- vagy alapképzőre, mely egyetemünkön is volt régebben és a fémművesen van most is hasonló szerkezeti felépítés a képzésben. Egykori belül-állóként és diákként nem lehetett akkor nem észrevenni az építészek valós vagy generált (nem rossz értelemben értett) felsőbbrendűségét, a kis arisztokratikus különválását, mely a Bauhaus gyökereitől, felépítéséből, programjából is adódhat, emlékezzünk csak arra a programra, amely egy kör-ábra[3] (1. kép) segítségével mutatja a Bauhaus oktatási rendszerét, honnan-hova irányulását. Az is nagyon érdekes átgondolni, hogy Walter Gropius-t mi is mozgatta[4], mikor a Bauhaus manifesztumot[5] megfogalmazta, és hogyan (miért) is jött létre az iskola… Mi miatt is? Mi volt a mozgató erő, a nem kimondott valóság? Mínusz ó? Vál(ó)ság miatt oktatásba menekülés esetleg a valós megrendelések hiánya miatt[6]… Mi lett a bauhauslerek sorsa az oktatással töltött időszakuk után, persze a híreseket kivéve? Érdekes, hogy a bauhaus önértelmezése, programja is milyen változásokon ment át az alatt a pár év alatt…
De kell-e nekem itt ezen morfondírozni? Van-e helye ennek ebben a dokumentumban, vagy inkább egy mail-be kívánkozna valakinek? Úgy érzem, hogy van helye, még ha érintőlegesen is, ha azt vesszük, hogy a „tár-gyak”-tól indultam el. Egy kollégám mesélte, hogy a formatervezőknek a fémművesek mindig csak „kalapácsos emberek” voltak. Most jutott eszembe. Kell-e ezen megsértődni, kell-e, hogy ez bennünket feszélyezzen? Igen, sok mindent meg lehet oldani egy kalapáccsal. Nekem fontos a kézzel végzett gyakorlati munka, hogy ne csak papíron és szóban legyek kapcsolatban az anyaggal, ne csak vélekedjek róla, és valahogy így indult a bauhaus is, a művésztanárokkal és gyakorlati műhelyvezetőkkel, elmélettel és gyakorlattal, annak vágyott harmóniájával.
Valami ilyesmi gondolatok miatt választottam pont az a témát, amely a sajátom most, melynek aspektusait tudom, hogy magamtól, munkám és esetleges megrendelések miatt máshogy nem állna módomban kutatni, körbejárni, benne kiművelődni, ezzel kapcsolatban gondolkodni, gondolatokat papírra vetni. Hogy valami olyasmivel foglalkozzak, amely túllép egy bizonyos méretet és keretet. Élvezem azt, amikor az A5-ös vázlatfüzetembe olyan lapokat illeszthetek, melyek harmonika-szerűen vannak összehajtva és belehajtva, hogy túlnövi az addig még elégséges kereteimet, feszegetve, tágítva azokat. A keretfeszegetés jó[7], (2. kép) előrevivő, hogy az ember meg­találjon olyan területet, melyben kibontakozhat. És ha megint szorosnak bizonyulnak a meghatározott keretek? Lehet megint feszíteni, egy ideig hagyja, aztán új keretté növi vagy szűkíti magát… Persze az sem jó, ha van egy hatalmas keret, és abban lötyög a teljesítmény. Arányok, ezek helyes megtalálása, értelmezése, szervezése a nagy feladat.

Az idei szemeszter előadásai nagyon érdekes tapasztalatokat jelentettek nekem. Ezzel nem a korábbi szemeszterek előadásait akarnám rangsorolni, csak most több ponton passzoltak azzal a gondolkodással, amely nekem a fejemben motoszkál a tárgyakról. Ezt ki is fejteném, egyik elemét, a felületeken látható szövegeket, jeleket, még majd jobban is. Érdekes és fontos volt látni a szakesztétika-szaktörténet órán leadott dia sorozatokat és a hozzájuk kapcsolódó ismereteket hallgatni (egykor elterjedt tárgy, mára megszűnt tárgyféleségek történetét), és emlékezetes maradt annak a délutáni előadásnak[8] az utóélete és értékelése, mely a csoportból párak elégedetlenségét váltotta ki, és egy nagyon érdekes beszélgetést eredményezett.



Tálak tálalása – találása

Tárgyakkal kapcsolatos terveimben feltűnt egy tálforma. Miért is tál? – kérdezhetném magamtól. Aztán lejátszottam magamban a következőt: ezüstművesség ð asztal tárgyai (többek között). Úgy? Akkor étkezés ð étek találás ð tálalás ð tál. Persze a tálalás nem csak erre vonatkozik, nem csak a tálakra, de ha jobban bele gondolunk, akkor mire is? Valaki hogyan tálal valamit, hogyan találtathat meg mással valamit, és itt nem csak az étel-értelemben juthat eszünkbe, hanem az a szófordulatként is: hogyan körít valamit, hogyan hozza elő, hogyan áll elő vele … A tál-szerep tehát egyáltalában nem mellékes, hiszen a körítést, a körülményt, egy alapot, a formát és a formátumot is jelenti, és ezt már az asztal-értelemben is feladatot ad. Egy módot, egy keretet, egy olyan tárgytípust, amellyel be lehet hozni az ételt, lehet rajta tálalni, lehet rajta találni, el lehet róla venni…
De mi is a tál? Milyen tárgytípus? Mihez kapcsolódhat, milyen fajtájú dolog lehet az, amit egy tálon/tálban találhatunk? -on vagy -ban? Persze lehetne itt a magassághoz viszonyított átmérővel, a tárgy alapkörének (ha van ilyen) és peremének átmérőkülönbségével vizsgálódni, hogy oldalnézetben a tál oldalfalának bezáródása vagy függőlegeshez közeledése engedi-e még azt, hogy tálnak tartsuk a tárgyat, és mikor lép egy következő kategóriába. Hogy a tál és tányér egymáshoz méretben, szerepkörben, a perem meglétében és nemlétében hogyan alakulnak, mi is a tál archetípusa… Nekem a lencse alakú, sekély dolog a tál, lényegében minden felhúzásnak egy stációja a „tál-ság”, úgy is mondhatnám, hogy minden, felhúzással készített tárgyban benne van egy kezdeti tál[9], csak a későbbiekben az különböző megfontolások miatt tovább van vive… Így egy serleg cuppájában is felfedezhetjük a tálat, a talpában is, csak más a mélysége, más a szerepe, és mások a toldalékai…


Egy tál terv

Persze volt egy másik indító ok is, amely a tál tervem formájába erőteljesen beleszólt, ez pedig az elmúlt szemeszter során végzett, a felhúzással kapcsolatos gyakorlati lépések áttekintésére vonatkozott egy olyan kísérlet is, hogy egy funkció hogyan határozza meg a tárgy formáját, és hogy egy technika, alapvetően a lemezalakítás hogyan befolyásolhat formát. Felmerült bennem annak a lehetősége, hogy egy olyan lemeztárgy keletkezzék, amely tárol, tart valamit, de a lábai, az, ahogy megáll a talajon, síkon, nem egy külön applikált elemként jelenik meg a tárgy tárolásért felelős tömegén, hanem azzal szerves formai-kialakítási egységben, de mégis láb-szerűen. Az ennél a kísérletnél (3. kép) látható láb formai kialakítása érdekelt, hogy egy anyagból hogyan lehet létrehozni az állást és a tárolást. Létre is jön így a dolog, de nekem a lemezből készült tárgyaknál a lemez vastagsága, az anyag vastagsága is kényes ügy, inkább a testesebb, jelentősebb irány felé érzem a tárgyat harmonikusabbnak. Így kialakult egy tál-forma, amit a 1. sz. mellékletben lehet látni… Persze ez a tárgy még nem a majdani nagy mű, pusztán egy kivetülése az eddigi tapasztalataimnak, egy olyan dolog, amely foglalkoztat, nem hagyta magát nem lerajzoltatni.
Ennél a tárgynál bekerült a dupla lemezfalú tárgy a terveimbe (1. és 2. sz. melléklet), egy üreges tárgy lehetősége. Az, hogy a lábak kitüremkednek az anyagból, eredményeznek olyan belső formákat, amelyek a tálalás felöl nem feltétlenül kedvezőek, mivel olyan tisztántartás szempontjából problematikus zúgok jönnének létre így a tál belső felületén, melyek lehetőleg kerülendőek. Így keletkezett duplafal-bélésfal eltávolításával/elemelésével, és egy kis oldalszalag/élszalag elhelyezésével egy sokkal tömbszerűbb, testesebb, az átlag tálaktól eltérő tárgy keletkezett. Két felhúzásból meg lehet oldani a dolgot, egy problematikusabb, hosszabb idő alatt megvalósítható és összetettebb kialakítású alj lemezből, és egy könnyedebb elkészítésű belső lemezből, melyeket keményforrasztással lehetne illeszteni egymáshoz. Hogy az így kialakult belső üreg lényegében hazugság? Szintén egyetemi mesterem szavai jutnak eszembe egyik konzultáción, mivel az úgynevezett kaulgyűrű (palástból készített pecsétgyűrű) egy megtévesztés, hiszen másnak akar látszani, mint ami, tömörnek, annak ellenére, hogy üreges és lemezből készült. Ilyen gyanúsítások vezetnének ehhez a tál-tervemhez is? Nem. A horpadás, deformálódás elkerülése miatt gondoltam is eleve arra, hogy a tál belső terét valamivel kitölteni szükséges lenne, hiszen ennél a tárgytípusnál, ha horpadás jönne létre az egyik lábnál, akkor nem lehetne azt javítani, csak elképesztő energiákkal, a tárgy összeillesztett két felének szétválasztásával… De ha ki lenne töltve valami folyadékból kikeményedő anyaggal (ólom, ón, kétkomponensű műanyag, a késpengék beragasztásához használatos töltőanyag, etc.), akkor egy „tömör” tárgy keletkezhetne. (E duplafalú tálhoz találtam egy képet egy hasonlóan duplafalú edényről – 4. kép) A betöltéshez kell egy töltőnyílást azért betervezni. Rá lehet fogni így a tárgyra, hogy a lemezalakítással kialakított és bezárt üregek feleslegesen jöttek létre ezzel a technológiával, sok kalapálás, forrasztás, töltés után, holott egy anyagból, öntéssel könnyebben megvalósítható lenne a forma, ha csak a forma oldaláról nézzük. Persze lehet ellenérvként felhozni, hogy nemesfémből nagyméretű tárgy létrehozására nem lenne alkalmas az öntés, ennél a vastagságnál nem lenne az alapanyag szempontjából sem gazdaságos a beszívódások és az öntés utáni felületkialakítás, valamint az öntéshez szükséges plusz fémmennyiség miatt (ha ezüstből szeretnénk, pláne). Ha a belső töltelék anyagnak más az értéke, mint a külsőnek, akkor lehetne galvánozással is létrehozni a nemesebb anyagú külsőt… Persze, de nekem meg épp ez a hazugság, a galván bevonat (túl vékony, nem kellően megalapozott és maradandó, kevés esélye van nem csak hazugságként megjelenni). De érdekes az analógia: a galvanizálásnál a belül lévő anyag határozza meg a formát, adja a méreteket, és ez kap egy bevonatot. Az általam kigondoltnál előbb jön létre a külső váz, a bevonat, még ha itt vastagságként nem is mikronokról, hanem mm-ről van szó, ez határozza meg a formát, amit a belső feltöltéssel lehet kimerevíteni, az üreges tárgyakra oly jellemző horpadástól megvédeni. Súly is jelentősebb lenne… Most jutott eszembe, hogy a tál belsejét adó lemez ennél a kialakításnál lehetne más anyagból is elkészített, mint a lábakat magába foglaló fél-tál elem. Ennél a lemezből kialakított tárgy létrehozásánál fennmarad a kézművesség szükségessége. Ez egy kreált szükségesség, a kézügyesség, technikai tudás és virtuozitás felesleges emlegetése és orr alá dörgölése csupán? Meg lehetne gépi eljárással is oldani ezt a formát. A két sajtolással-fémnyomással elkészített formát egy peremezéssel elkészített összesajtolással is lehetne kapcsolni, nem lenne szükséges a fáradságos kézi munka, de akkor oda az egyediség varázsa, vagy nagyon nem lesz gazdaságos egy elkészítése a szerszám elkészítése miatt. Érdekes, és tanulságos így egy tál története, egy terv története, dilemmái, kérdései. Mindenesetre elkezdtem egy vörösréz próbán…
…lábas tálak, tálas lábak…
A gyakorlati munka közben (melynek kiindulója egy 30 cm átmérőjű és 1.5 mm vastag vörösrézlemez volt), a kétfalú tál külső falának az elkészítése során olyan érdekes stáció keletkezett, mely az emberi arcra, egy maszkra emlékeztetett. Ugye említettem azt, hogy szinte mindegyik felhúzással készített tárgyban benne van egy tál. Nos, ebben a három kidudorodó lábbal készített tálban pedig egy arc, inkább egy maszk van benne, a három környezetétől eltérő foltról könnyen asszociálunk a két szem és a száj vagy épp az orr formáira (5. kép). Ha pedig ez a kapcsolat létrejött, akkor eszünkbe juthat a nem is olyan rég a Néprajzi Múzeumban látható maszkkiállítás[10] egyik-másik[11] darabja[12]. De ez a kapcsolat nem is olyan szerencsétlen, ha majd a magyar régi fémjelek Apollón fejábrázolására is gondolunk…



Híres tálak társasága

Vannak nevezetes, a széleskörű tál-tál(r)sadalomból kiemelkedő tálak. Több tárgyféleségnél megtapasztalható ez: ha valakit kérdeznek, hogy mondjon egy híres serleget, érdeklődési és kulturáltsági szinttől függően előkerülhet a Szent Grál[13], ha kardot kérdezünk, akkor Excalibur és az ehhez a kultúrkörhöz kapcsolódó tapasztalatok, olvasmány és filmélmények[14]. Ha korona, akkor mindenkinek eszébe jut egy-egy tárgy (ez magyarok esetében talán kitalálható), annak azonossága, egyezése a közös kép megalapozottságán, elterjedésén, a megkérdezettek csoportján múlik. A kehely, kard, korona mind-mind a kultúrtörténetben, ábrázolásban sokszor előkerült, telített, sok kapcsolódási ponttal rendelkező tárgyféleségek. Úgy is mondhatnánk, hogy eléggé terhelt, sok rárakódással bíró tárgycsoportok. Így van ez a tállal is. Persze vannak egyéni szempontok is, pl. valaki szeret egy tárgyat, melyek családja birtokol hosszú ideje, érzelmileg hozzánő, és ezért fontos neki, vagy saját keze munkája, vagy személyes emlékei kapcsolódnak hozzá. De ha a kultúrtörténetre és az újesztendő egyik hagyományos ételére, a szerencsét-bőséget hozni hivatott egy-tál-ételre gondolunk, akkor van egy nagyon híres lencsés tál. Híres tál, amellyel Jákob megváltja elsőszülöttségi jogát[15] az éhes Ézsautól[16]. (6. kép) De a Bibliában az Újszövetségnél is felemlítődik a Tál pl. a csodálatos kenyér és halszaporításnál, az apostolok lábmosásánál[17], az utolsó vacsoránál (Júdás árulja el, az az apostol, aki egyszerre nyúl a tálba[18] Jézussal), de olvashatjuk Pilátus híres kézmosásánál, és Keresztelő Szent János fejénél is a tál szerepét. Hirtelen ezek a tálak jutnak az eszembe, persze tál esetében egy szép tál vagy akár a pápai lábmosás tálja is megjelenhet[19] a szemünk előtt, vagy a mostani római katolikus miseliturgiában az áldozás előtti kézmosás tálja. Nekem mindenkép nagy tál kapcsolás az Esterházy kincsből a Vezekényi tál[20], (7 .kép) bár ennél a tárgynál már átléptünk valamit, egy határt, ahol megváltozik a tál síkja. Amíg használják, addig alapvetően vízszintes helyzetben használják, hisz ellenkező esetben nem állna meg benne a tálalat (azaz a tál tartalma). A Vezekényi arra jó példa, amikor ez a hatalmas méretű, applikált figurákkal ellátott lemez (melynél mindig lenyűgöz, ha meglátom, hogy milyen állapotból restaurálták) tárgy már egyáltalán nem vízszintes elhelyezésre van kitalálva, hanem alap-funkcióját vesztve a falra kívánkozik, ezzel képpé, domborművé válik, átlényegül. Még formájában tálnak neveztetik, de alkalmazásában már falikép. Erre aztán kapcsolhatjuk a „fejlődésben” már azokat a falra akasztható, bizonyos enteriőrökben még ma is látható giccs tárgyakat is, ahol egyre lényegtelenebb lesz az eredeti funkció, átalakul, és a falra akasztás, az irányultság, az egy nézőpontra rendezés, amelyet az akasztás pontja határoz meg, ez lesz az általános. Érdekes, hogy kerámiából, bizonyos esetekben, díszítésfajtákban és korábbi készítési időponttal társulva megbocsájtóbb vagyok eziránt a tárgyféleség iránt, de azt talán ki lehet mondani, hogy a figurativitás és a mai hazai, kortárs tál-készítés kissé idejét múltnak tűnnek a mai vilá­gunkban. Gondolok itt olyan tár­gyakra, mint a Koronázó tál[21], vagy a Seuso tál másolata[22].
Eszembe jutnak (még ha ez teljesen személyes is) itt most Szentpéteri József (1781-1862) nagyméretű lemezdombo­rításai, mely valami határok és művészeti irányok, „szakmák” közöttiséget is jelent már önmagában, de most a domborművei, mint tál-értelmezés vetődnek fel bennem. Ha a vörösrézből cizellált dombor-képeit[23] nézzük, akkor nekem eszembe jut a tál-tálca és a figurativitás szavakról, mint egy furcsa analógia, ahol a kép kerete a tál pereme, a kép maga a tál alja, mint a Vezekényinél, csak itt egy összetett jelenetet találhatunk, nekünk tálalva a technikából adódó hihetetlen plasztikai intenzitással és szakmai megoldással. Számomra mintha a tál-dísztál-dísz kapcsolatban bele tudnám helyezni e műveket, holott ennél persze sokkal bonyolultabb dolgokról is van itt szó, de mint egy meglátás, kikívánkozott.
Ha nyitottak vagyunk, akkor eszünkbe juthat a kerek alakú pajzs is, mint dísztál, melyre szintén szép példákat lehet találni az Esterházy gyűjteményben. Nagyobb méretű lencse alakú tál, melynek „belsejében” az ember, a magát védő ember található, és szintén lehetnek a felületén, így most a külső felületén minták, ornamensek, figurális ábrázolások, és falra helyezni is lehetséges, mint egy dísztálat.
Tál – tálka – tálca. A tálka[24] már kisebb edény az én szememben, magasabb oldalfallal rendelkező, kézbe fogható, személyesebb tárgy. Tálkát követi nekem a sorban a tál[25] (már nagyobb méret, megfosztva a kicsi­nyítő ragtól és az egyéni felhasználás jellegétől), és ezt a tálca[26], amely a három közül a leg­job­ban síknak tekinthető, „legnagy­világibb”, peremmel rendelkező, nagyobb átmérőjű tárgy.
Aranymosótál. Ötvös szakmához kapcsolódik, s meghazudtolnám magam, ha nem említeném a tálaknál ezt az arany kitermelésének egyik szinte ikonikus eszközét[27], a hozzá kapcsolódó vízben állást és az óvatos, tekerő mozdulatsort. Bár a hazai egykori aranymosásban nagyobb szerepet kap az aranymosó pad a filccel, ott azonban, ahol nagyobb mennyiségben van jelen az aranyszemcse folyók-patakok vízében és hordalékában, és nem fix helyhez kötik az aranymosást, ott jobban elterjedt a sokkal kevesebb helyet foglaló és sokkal mobilabb mosótál használata. De a gyémánt folyóvízből való kimosásánál is alkalmazzák a mosótálat…
Mindenképpen elmondható, hogy a tál egy nagyon gazdag és hatalmas tárgycsoport, amelyben a mosakodás, mosás, étkezés, tálalás, áldozás, felajánlás vagy munka eszközei is megtalálhatóak. Elnevezésekben, szókapcso­latokban, pl. mosótál, gyümölcsös tál, húsos tál, sajt tál[28], hamutál, hang tál[29], utalhatunk a szerepre, melyet betölteni ott és akkor hivatott. Most nem tértem ki olyanokra, mint pl. a keresztelőtál vagy a paténa, a református kenyérosztó tál vagy a görögkeleti diszkosz[30], melyek mind-mind tál megfelelések. Nekem, mint sümeginek, eszébe jutnak Maulbertsch freskói a Plébániatemplomból, ahol a Körülmetélés[31] vagy épp a Feltámadás oltárképnél feltűnnek tálak a falképen. De lehetne sok németalföldi festő csendéleteit felsorolni még. Kedvenceim, a korábban már a fémnyomásnál egyszer említett vértálak[32], amelyeket érvágásnál a fáradt vér felfogására használtak. Hatalmas témakör, el lehet benne veszni.
Eddig még nem említettem Christopher Dresser brit „designer” (Glasgow, 1834 – Mulhouse, 1904) életművét[33] és alkotásait, pedig tárgyait látva sok olyan fogal­mazódik meg, mely engem is igen érdekel: tálak[34], háromláb (8. kép) a megállításhoz[35], tea világá­hoz[36],[37] kapcsolódó tárgyak. Az ő tárgyait szemlélgetve nagyon érdekes anyagtársítások és megoldások láthatóak, az asztal és az ital témakörében[38], de az a nagyvonalúság, amely a pirítós-tartójában/tálalójában[39] (9. kép) látható, szinte feledteti a készítés 1881-es dátumát. Figyelemreméltó, ahogy a mi kultúrkörünktől idegen tárgytípus, a pirítós-tartó[40] milyen változatos formában jelenik meg, egyfajta tálalóként, persze csak erre specializált „tál”-ként.  



 Jelek a felületeken

Előző írásomban említettem már azokat a tárgyakat, melyek felületén jelek találhatóak, s hogy engem ezek mennyire megfognak[41]. Mik is lehetnek ezek a jelek? Szövegek, feliratok, melyek vonatkoznak az alkotóra, a megrendelőre, a szerepre, a tárgy lényegére, kaphatunk információkat, vagy akár tudatosan ferdített dezinformációkat. Szövegek, feliratok, jelek, melyek alapján egy tárgy keletkezéstörténetét kutatni és meg határozni lehet. Figyeli, értelmezni próbálja e tárgyakon megjelenő jeleket, szövegeket szakember, történész, műkereskedő, zsibárus, zálogházas, etc.
Magam is igyekszem az általam elkészített tárgyakra elhelyezni jelöléseket, melyekkel a készítőre, készítés helyszínére és idejére, esetleg sorszámra, sorozatra lehet következtetni. (10. kép) Idén kezdtem el saját tárgyaimon egy új jelölést, az angol fémjelrendszer hatására, ahol találkoztam az évbetűkkel, nálam a négyzetes keretbe helyzetet A betű jelenti a 2010-et. Persze itt nem az angol szabványt[42] szerettem volna sajátoménak venni (s mint később kiderült, magyar viszonylatban is volt a betűjelöléseknek szerepe, mellyel mellékesen időpontot is meg lehet határozni), de annyi sok minden van abban az egy kis betűben: benne foglaltatik az égtáj-világtáj, nyelvterület, a pontos készítési év. Persze önmagában az évbetűk általában Nagy-Britanniára vonatkoznak, még nem tudhatjuk, hogy mely fémjelző hivatalban is került rá a jel a tárgyra, és magára a készítőre sem következtethetünk csak ebből a jelö­lés­ből. De mégis mennyivel tömörebb, mintha latin vagy római számmal írnánk rá a készítés évét, mennyivel jobban elhelyezhető, és mi több, ezzel utólag évre pontosan lehet behatárolni készítést (kissé muzeológus szemlélet, talán). Helynyerés, de egy szabvány, egy mellékes történet kell hozzá, egy viszonyítás, egy egyedi történet, kitartás és hagyomány.
De nem csak a fém- és ötvöstárgyak felületén találhatóak csak ilyen jelek, melyből következtethetünk sok mindenre. Emlékezem arra a könyvre, mely a magyar szobrászok jelzéseit[43] mutatják, ahogy szobraikon „aláírják” a művüket. Régi szerszámokon is találhatunk jelzéseket, ahogyan arról egy Magyar Iparművészet cikk[44] is[45] beszámol, de biztos mindannyian találkoztunk már ilyenekkel (11. kép) egy régebbi baltát vagy ásót a kezünkbe fogva. Kodolányi László alko­tásai[46] között is találkozhatunk ilyen szerszám-jelekkel, ahogy azt a halála után megnyílt kőszegi kiállításon is lehetett látni. Ezek számomra szép példák a tárgy-szöveg-ember kapcsolatára, ahogy egy idő után a jel plasztikája tompul, kezd hiányossá, rejtélyesebbé válni, míg már csak következtethetünk a kontúrokból, utalhatunk a jel maradványokból, egészen addig, míg megszűnik a jel jel lenni.
Szerszám-jelek. Érdekes szókapcsolat ötvös szempontból. A korábban említett cikkben láthatunk azokat a klasszikus szerszám jeleket, amikor a szerszámokba vannak beütve készítő és minőséget hírül adó jelképek, jelek. Viszont azok is szerszám-jelek, amelyek nem szerszámokon jelennek meg, hanem a szerszámok alatt, hiszen szerszámok nyoma. Ha úgy vesszük, akkor egy érem is egy szerszám jel, a verőszerszámnak a nyomata. Izgalmasak ezek a klasszikus szerszám-jelek. Néha egyszerű jelekből, körök-körívek beütéséből keletkeznek, néha szép plasztikus jegyek, komolyabb, mívesebb.
Szerszám-jelekre egy nagyon érdekes tárgy a beütő szerszám maga. (12. kép) Kétszeresen is az. Van is rajta jel, hiszen pl. egy számbeütőnél rá van ütve a gyártó védjegye, a szerszám által ütött nyom képe, amely elhelyezése meghatározza az szerszám által ütött nyom irányultságát is. És természetesen ott van kimunkálva az elején a jel, a nyom, amelyről fontos tudni, hogy tükörképesnek szükséges lennie, hiszen átfordul a jel a beütésekor.
A jelek szintén nagyon hatalmas témakör (hasonlatos a tálakhoz), iszonyú sok minden idetartozhat, szükséges szűkíteni, és én az aláírás, vállalás, esemény megtörténés felől igyekeztem két olyan példacsoportot keresni, amely az ötvöstárgyakon feltűnő jelölésekhez, az aláírással és a vállalással hasonlatossá teszi őket. Felemlíthetném a kerámia felületi jelzéseit[47], vagy a fából készült népművészeti alkotások az egyénre, készítés idejére vonatkozó jeleit, de a szerszámok, késpengék benyomott jelei, a papírok vízjelei, de nem ebbe az irányba szeretném elvinni a folyamatot.
A jelek egyik leggyakoribb megnyilvánulása az aláírás. Az írástudatlanok egymást metsző X-e, vagy egy gyönyörű kalligrafikus aláírás, sok minden, még a grafiti és falfirkálás[48] is idefér. Pl. olyanok is, mint a most következő két példa.


Keresett és talált felület-jegyek Sümegen

Véset, karc, ceruza, kréta, filc. Mind alkalmas jelhagyásra, egyfajta „aláírásra” a most majd tárgyalt helyzetben. Még ha ez el is tér a fémjel létrejövetelének technikájától, egyfajta benyomódások, egyfajta lenyomatok jönnek így is létre.
Felületi jelek kereséséhez lakóhelyemből indultam el, számomra érdekes analógiákat keresve helyben, tapasztalatokban, nem feltétlenül csak olvasmányokban vagy a net segítségével. És nem mindjárt a fémjelekre fókuszálva, de nem maradnak el, ígérem. Mivel sümegi vagyok, a két választott helyszín, ahol régebbi jeleket lehet találni, hiszen hosszabb ideje van többé-kevésbé változatlanul jelen épített valójában, tehát alkalmas arra és nagy az esély rá, hogy jeleket gyűjtsön. Az egyik a sümegi vár, és az ideérkező turisták jelölései a falakon, a másik egy érdekes félreeső helyszín a sümegi plébániatemplomban. Hogy miért is ezeket választottam? Ha a képzeletem és asszociációim megengedhetik, egy ilyen nagy és régi épület (mint egy vár vagy templom) és egy tárgy között hasonlóságot vélek oly tekintetben felfedezni, hogy utólagos szöveg elhelyezésével a tárgyhoz egy történet, egy jelentés, egy emberi tényező kapcsolódik, mintha aláírták volna a várat az „alkotók” (akik ugyan nem a várat alkották, hanem csak a jelet, a vállalást, bízva abban, hogy egy olyan felületre találtak így, mely sokáig, akár a saját életükön túli időszakra is megőrzik a saját emléküket. Mert hiszen mi is az aláírás, ha nem vállalás? Azon most lendüljünk túl, hogy egy vár az tárgy is. Nem ingó ingatlan, mely szinte ingathatatlan. Érdekes, hogy míg a név, dátum, és lakhely egyes esetekben az alkotás tárgyát, tevékenységet jelentik, addig ebben az épületes helyzetben a szokatlan helyen való előfordulást, a látogatást, az eseményt, kicsit a tilosban járás élményét jelentik, és őrzik meg. Sokáig.



Vár-jelek

A sümegi várban, mint minden ilyen rom helyen, a falra kerülő jeleknek is életük van. Keletkezés, átalakulással, módosulással teli élet, majd az eltűnés, és annak fokozatai. Az eltűnésért romlások/omlások és javulások/renoválások, felülírások, az átalakulásokért az időjárás és a turisták csiszoló, koptató kéznyomai, a keletkezésért pedig maguk a turisták a felelősek. Érdekes volt így járnom a már ismerős falakat, hogy valamit kerestem, és találtam is. Alapvetően három korszakból találtam feliratokat, már ahova a jel kialakítási módja és a jel mellé feltűntetett évszámok e csoportok kialakulását engedték. A jelek egy része jelenleg veszélyben, hiszen nagymértékű renoválások vannak éppen (egykori faltetőket emelik, falak fugáit, mélyedéseit kitöltik), de így most sok helyre be is lehetett jutni, ami amúgy általában elzárt terület. Mindjárt a kaputorony mellet, a kapuvédő-bástya küklopsz kövezésű falában már a korai turisták (amikor még nem volt belépőjegy, pénztár, etc.) megtalálták a könnyebben véshető köveket (13. kép), és a mostani karcolásokhoz képest szinte mívesen, a kor kézírásához és az írott betűkhöz jobban kapcsolódó, a mai szemnek szinte kalligrafikus hatású vésetek is találhatóak, ahol nem ritka a talpas betű, a különböző betűvastag­sá­gok. Itt 1905, 1898, 1881-es évszámok olvashatóak biz­ton­sággal a vésetekből. Másutt a vár területén ilyen korai jelölésekkel nem találkoztam.
A következő jelcso­port keletkezési ideje a vár ’50-es évek végi jelentős renoválása után[49] keletkezett, szinte pontosan datálható az, amikor sok leomlott fal szakaszt és helyiséget helyre állítottak, ahol a régi, épen maradt falak és az új visszaépítés határát sima kisméretű téglák behelyezésével jelölték, a kor műemlékvédelmi és helyreállításai szabályai szerint. Ezek a téglafelületek nagyon jó jelgyűjtő felületeknek bizonyultak, még véshető, de relatíve sima felület miatt a grafitceruza is remekül megmarad rajta. Teljesen pontos, névvel, lakhellyel, látogatás pontos idejének megjelölése maradt meg a ’60-as – ’70-es évektől. Engem nagyon meglepett, hogy szabadtéren, az időjárás és páratar­ta­lom váltakozásával 50 éves grafitceruza-nyomok oly olvasható állapotban maradtak meg, mintha nemrég kerültek volna felvésésre. Talán csak az szól ellene a nemrég készülésnek, hogy a harmadik csoportként kategorizálható feliratok, melyekre főként a Kövess bástya tetőzetének gerendafelületein, ceruzával, karcolással és alkohol filccel elkészítve találkoztam[50], már akadtnak szövegek, csoportok együttes feliratai, hogy itt járt Zolika, Piri, Sanyi, Gergő, etc. míg a ’60-as évekből, még ha csoport is volt, sokkal lényegre törőbben és individuálisabban jelentek meg[51] jelek. Pár jelet láttam kőbe belevésve (a keményebb mészkő sokkal nagyobb kihívás, mint a puha tégla), és nagyon szép jel-tömeg látható az Öreg torony kissé törökös formavilágú, téglaépítésű őrszemtornyában, az un. lárma toronyban. Egyébként itt találtam oly régi (14. kép) sümegi nevet, mint a Rédey-t, mely ma is megtalálható név Sümegen, de egykor várkapitány is volt ilyen családnévvel (sőt, az előző önkormányzati kurzusban a polgármester családneve is ez volt).

Próbáltam frottázst[52] készíteni, de sajnos a felületek egyenetlensége nem adja ki szépen a feliratokat, de talán nyáridőben ez ideálisabb, mint fagy közeli állapotban. Viszont ha már rajzeszköz volt nálam, nem maradhatott ki az én jelem sem, s ott jártam időpontja[53]

Érdekesek ezeknek a jeleknek az értelmezései: egyeseknek egyértelműen negatívum, de az én szememben inkább (ha már úgyis megtörtént), örülni kell inkább neki, hiszen oly régi jelölések, adatok maradtak így meg, melyek nélkül szegényebb lenne a hely. Persze kordában kell tartani, amely a vár üzemeltetésével, nyitvatartási idejével meg is valósul. Érdekes, szinte ősember barlangfal karcolatok/jelek juthatnak eszünkbe, ezzel a jelölés, magunk mögött hagyás igénye ez ember-jelekben. És mint ahogy a barlang megőrzi jeleket, úgy, ameddig a várfalakat alkotó kő, addig a jel is marad[54]. A jelek egy része kreált, ember által okozott, míg a többi összeszedett, a használat közben keletkező (legyen az egy kis tárgy, vagy egy nagy épület).
A várban találtam járófelületbe elhelyezett régi, mintás, címeres téglákat, amelyek rögzítik a készítő (vagy készíttető) adatait, jelét, a készítés évét. Tégla és építőanyag. Mennyi információt képesek magukkal hordozni, egyszer, mikor a gyártás során jelzéseket kap, másszor, mikor karcolásokat, írásokat szed össze szabadon maradt felületein. Itt most CEM 1886 jelölésű, 1850-es jelzésű, ESMTGY (tudtommal első sümegi magyar téglagyár rövidítése a mozaikszó) jelzésű téglák láthatóak főként. (Van a birtokomban egy olyan régi, un. hazai cserép, melybe még lágy állapotában, valaki belekarcolta égetés előtt a következőt: ; és még megvan, bár most nem tetőn) Jelöléshez, jelekhez kapcsolódik az a vár lapidáriu­mában látható egykori, középkori kőkeretek, szegélyek, töredékek, melyekre a gyűjtő, lajtromozó kezek újkori jelekkel, sorszámokkal látták el (1400 feletti sorszámokat láttam). Véset, karc, ceruza, kréta, filc. Egyedül a lenyomat maradt el, a friss betonba való jel-hagyás.



Templom-jelek

A másik nagyon érdekes sümegi jel-hely, mely szintén a falakhoz kötődik, az a sümegi plébániatemplom[55],[56] egy szentélyből nyíló, emele­ti karzati helyisége[57]. Ebben a helyiségben vannak a fafelületeken és a fal malterjában olyan jelölések (15. kép), melyek a 1800-as évek elejétől kezdve gyűjtik az önmegvalósításra/önjelölésre hajlamosabb személyek neveit, amelyek a templom 1759-es befejezése után elég közelinek mondhatóak (mintha egy halvány 1790 karcolás-jelölés látható egy fafelületen, de nagy biztonsággal az első jel 1817-ből). Mi a furcsa ezekben a korai datálású jelekben/jelölésekben? Hogy a falfirkálás, a valahova név felírás nem csak mostani korunk története, bár az is igaz, hogy elmúlt sok évtized szépítő ereje, a történettel telítettség, az emberi életünk léptéke miatt rajtunk túlnövő időtartamok, maga az idő egész más képet ad nekik, a régieknek, mint egy frissen összefirkált aluljáró falai, vagy egy külvárosi elhagyatott buszmegálló felületei. A templom, ahova egész más az indíttatás, mint egy várban, az emberek sűrűbben járnak istentiszteletekre, nincs meg feltétlenül a „most vagyunk itt, hagyjunk valami emléket” érzés, de az esetleg fiatalabb életkor és a prédikáció ideje alatti esetleges elka­landozás mégis segítette létrehozni ezeket a jeleket. De csak fiatal­okat ragadott el ez a hév? Nem erre utal az a feljegyzés melyet Aporfi család ’78 szilveszterén (16. kép), kanya­rin­tott a karzat lépcsőház-falára. Nem találtam a korábbi följelelésekben egyik helyen sem néven és időpontokon kívül másra is vonatkozó jelöléseket, mostani jellegzetesség, hogy zenei, vallási, ideológiai vonatkozású karcok is kerülnek a felületre.
De hogyan is kezdődik egy ilyen jel-gyűlés? Hát valaki „bátor”, egy első, akit követnek a többiek, és a később jövők egyre nagyobb bátorítást éreznek, felhatalmazást, egyfajta igazolást cselekedetükre. De kik lehetnek ezek az elsők? Hát a vár esetében talán a püspöki címer, vagy a várkapitány nemesi jelölése, melyre most is láthatunk példát a kaputorony felett és a várkápolna északra tekintő falában, domborműves ábrázolásként befalazva. A templom esetében a festőnek a tekintélyes helyre, a főoltár jobb oldali traktusának jobb alsó sarkában elhelyezett bogáncs[58] jele lehet az első jel, és az e mellé helyezett kőlapra felírt neve[59] lehet. (Ez a jel, ez a szójáték képpé alakulása szintén egy remek jel, melyet másutt is előszeretettel alkalmazott a festő.)
Persze ez mind nem jelenti azt, hogy ettől már szabad falba (ráadásul egy freskós falba) karcokat elhelyezni, de az az 50 év elmúlta, amely az első jel mellett dátumként olvasható, az újság/újdonság varázsának elmúlásával óhatatlanul gyűlni kezdtek a jelek. Az eldugottabb elhelyezkedésű freskós sümegi falaknál nagyon érdekes hatásúak ezek a majd másfél évszázadon átívelő jelek (első 1817, utolsó 1981 körüli – persze, amelyek mellé évszámok is kerültek, és így datálhatóak), melyek szerencsére egy olyan helyen jöttek létre, ahol építészeti struktúrák vannak „csupán” a falakra festve. Jelenleg a jelek gyűlése megállt, hiszen e zúg most el van zárva a külvilágtól. Érdekes lenne utánamenni a neveknek, hiszen vannak a sümegi mai életben most is ismerős csengésű családnevek, és az is feltételezhető, hogy akik e helyre bebocsájtást nyertek, nem voltak az egyszerű nép tagjai vagy gyermekei, hi­szen arra templom­térben elhelyezkedő padsorok szolgálnak alaphelyzetben. A do­­ná­­torok oltárt ke­re­tező pad-párja kü­lön tisztséget betö­ltő, támogatást felté­te­lező hely, ami miatt kiemelkedhet­nek a tömegből. Ez a karzat, ahol e jeleket találtam, amely nem a kórus és nem az orgona helye, szintén egy kiemelt, szokatlan terület, ahova csak bennfentesség miatt lehet bekerülni.
Egy nagyon kis szeletébe kaptam bele az épületeken megtalálható utólagos jelek világába. Kis szeletébe, de nem is feltétlenül ebbe az irányba szeretném továbbvinni a dolgom, de eszembe jut az az egyetemi előadás, amely beszélt a rajz és a vonal szerepén túl a velencei építészeti biennálé[60] látogatóinak kitett közösségi műalkotásban való részvétel tárgyáról, a plexi lemezbe való közös karcolás[61] lehetőségéről, egy alkotási bevonásról szól, mely így szintén egy alkotássá vált. Ezzel a momentummal kapcsolatban említhető fel Ada Grossmann egyetemi hallgatótársam előadása, amelyben említette Jack Pierson betűképeit, Tracey Emin neonmunkáit, vagy Niels Shoe Meulman kalligrafikus megközelítéssel létrehozott alkotásait, melyek mind a betűkkel szoros kapcsolatban lévő jelenségek.



Fémek jelei: ötvösök és ötvöstárgyak jelei

Fémjel > Fémjelzi – olyan szó ez, mely kikerült az ötvösség szóhasználatából, és az ötvözés és cizellált szavakkal egyetemben másutt is alkalmazzuk őket, egyfajta mívességet, vállalást is jelentve ezzel. Az ötvösségben használatos jelek feladata az ellenőrzés tényének bizonyítása, azonosítás, egyfajta szavatolás, a hitelesség, az abban való biztos tudat, hogy a tárgy alapanyaga az, aminek mondja a készítő. Lényegében a szakma anyaghasználati hitelességének és a fogyasztóvédelemnek egy furcsa ötvözete, melyek e furcsa középkori módon, a tárgyakra beütött kis jelek formájában ma is megtalálhatóak, és a szakmai tájékozódás egyik alapját jelentik. Lényeges és fontos elem az azonosíthatóság. Ezeket a feladatokat ma Magyarországon a Nemesfémvizsgáló és Hitelesítő Intézet[62] végzi, amely az ötvösöket lajstromba veszi, egyedi azonosító jeleiket jegyzi, valamint a hazai fémjelek ellenőrzéséért, a rendszer struktúrájáért, működtetéséért felel. A rendszer nyilvános, a web segítségével települések és névsor szerint is megtalálhatóak azok, akiknek fémjelük van Magyarországon, Persze, sokkal hasznosabb lenne, ha oly adatbázis lehetne, amely az alkotók jeleit is kutathatóvá teszi, de erre sajnos várni kell.
De mi is a fémjel? Kisméretű, tárgyak meghatározott felületeibe beüthető jelek, melynek egyediségét, azonosíthatóságát főként a létrehozásához szükséges szerszám egyedisége, megvalósításának nehézségei adják, melyek a közelmúltig elég jól szavatolták a fémjeleket. manapság egy kissé ez hígul, hiszen a technikai fejlődéssel nem feltétlenül csak egy ügyes kezű vésnök szükséges a majdan beütésre kerülő jel negatívjának egy szerszám felületén való kialakítására. Alapvetően még mindig a méret a döntő ez ügyben, s nem csak azért, mert az helyezhető el jobban a tárgy felületén.
Ha megnézzük a magyar fémjeleket, a jelenleg hatályban lévőket, úgy könnyen beszélhetünk törvényszerűségekről, jellegzetességekről, arról, hogy milyennek is kell lennie egy fémjelnek, legyen az mesterjegy (lásd 3. sz. melléklet), vagy finomságjegy.


Fémjelzés története Magyarországon

„Magyarországon a fémjelzésre utaló legkorábbi írásos adatok 1370-ből, Nagy Lajos uralkodásának idejéből származnak. A szepesi szászok céhei részére kiadott jogkönyvek előírták, hogy minden ötvös köteles mesterjegyét beütni az általa készített nemesfémtárgyba. A XVI. századtól a próbabélyeg használata is kötelező volt, mely a finomságvizsgálat elvégzését igazolta. A mesterjegy a névjel, a próbabélyeg a fémjel ősének tekinthető.
A nemesfémek vizsgálatának szabályozása is több évszázados múltra tekint vissza. Már Károly Róbert 1342-ben kiadott dekrétuma elrendelte minden városban királyi ház felállítását, ahol az eladásra, olvasztásra szánt ezüst beváltása oly módon történt, hogy a nemesfémtartalmat kizárólag e házban, csakis a királyi "kameránius"[63] vizsgálhatta.
Hazánkban a fémjelzést a kiegyezés évében, a magyar alkotmány helyreállítása után tették kötelezővé. Fémjelzési szabályainkat törvény írta elő, amely a vámtörvényekhez hasonlóan megegyeztek az osztrák államéval.
A Magyar Királyi Főfémjelző és Fémbeváltó Hivatal[64] intézményét 1867-ben állították fel Budapesten. A hivatal fémjelző, fémbeváltó, valamint a külföldről származó áruk fémjelzését végző osztályra tagozódott. Már az első fémjelzési törvény is előírta az arany- és ezüstművesek kötelező nyilvántartását és ellenőrzését a hivatal számára.
Az első világháború nagy megrázkódtatást jelentett a hivatal történetében, szinte teljesen szünetelt a működése. A monarchia felbomlása után hazánk különvált Ausztriától, tehát megszűnt a közös alapokon nyugvó fémjelzési törvény is.
A felvetődött új fémjelzési törvény gondolata végül csak 1937. szeptember 1-én lépett hatályba. Az új fémjelzési törvény megváltoztatta az arany és ezüstáruk finomsági fokait, ennek megfelelően új rajzolatú fémjeleket vezettek be kötelezővé téve a platina ékszerek fémjelzéseit is.
A Magyar Királyi Főkémlő Hivatal felállítására az 1892. évi XVIII. tc. rendelkezései alapján került sor Körmöcbányán, 1893. január 1-én. Feladata a körmöci pénzverőben beváltott arany és ezüstrudak finomságának vizsgálata és a kivert nemesfém pénzérmék ellenőrzése volt.
A Magyar Királyi Főkémlő Hivatal Körmöcbányáról a trianoni döntés következtében 1918 végén Budapestre költözött és működését 1926-ban, a Magyar Királyi Pénzverő felállításával egyidejűleg kezdte meg.
1949-ben a két intézményt egyesítették Nemesfémvizsgáló és Hitelesítő Hivatal néven, hatáskörét pénzügyminiszteri rendelettel szabályozták. A többszöri átnevezést követően a Nemesfémvizsgáló és Hitelesítő Intézet 1955. július 1-én kezdte meg működését.
Jelenleg, a nemesfémvizsgáló és hitelesítő feladatok végrehajtása, a 297/2005. (XII. 23.) Korm.rendelet értelmében, a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal keretei között történik.”[65]

Főkémlő hivatal? :) A weboldalon egyébként viszonylag elég jól el lehet tájékozódni, bár ez a meghasonlottság, hogy két elérhetőség is van, nem igazán teremt tiszta helyzetet induláskor. Lényegében a Manevi Zrt. oldalán[66] bizonyos funkciók keresésekor a Magyar Kereskedelmi és Engedélyezési Hivatal anyaga és oldalai kerülnek elő beágyazott formában, ahova közvetlenül át is lehet lépni[67]. Így kapcsolódik az állami jogkörnyezet a tevékenységet végző önálló vállalat.


Mai magyar fémjelekről

Ha a mostani magyar fémjeleket tekintjük, melyek 2006-tól vannak érvényben, könnyen észrevehetjük, hogy a melyek azok a változások, amelyen a jelek átmentek a korábbi időszakokhoz képest. Nagyon határozott szerepe van az egyes jegyek/jelek kontúrformáinak, hiszen valamikor ezek meglétéből lehetséges csak következtetni, ha a fémjel valami miatt megsérült. Mint láthatjuk az érvényben lévő sorozatban Magyarországon nincs két egyforma kontúr. (4. sz. melléklet)
Platinánál a 1999-2006 között érvényben lévő, a korábbitól, a 1999-et megelőzőtől eltérő struktúrájú fémjelek és fémjelzési csoportok abban változtak 2006-ot követően, hogy most a két fémjelezhető finomság található, a 900 és a 950 ‰, ovál, ellipszis formában van egy kard képével megjelenítve. Míg a korábbi esetben az ovál keret nagytengelye függőleges volt és a betű olvashatósági irányával megegyezett, addig a mostani verzió szerint az ovál nagytengely vízszintes. A két fémjelzési finomság miatt a fémjel tartalmazza már a finomság mértékét is számmal jelezve. Érdekes, hogy míg 1937-ig nem volt fémjelzési tétel a platina, ’37 után egy finomság jelent meg bagoly képével társítva a finomságjelben, addig mára két fémjelzési csoport található már, s ez jelzi a fehér ékszerek elterjedését.
Aranynál a mai jelek négy finomságot mutatnak, ez a 22, 18, 14 és 9 Karát jelzéssel  (azaz 916, 750, 585 és 375 ‰). Ezek a kategóriák megegyeznek a korábban érvényben lévőkkel, sőt, az akkor elkezdett betű-jelölések szervesen követik egymást (pl. a 18 K-os arany jelben (17. kép) megjelenő A betű 2006-tól B betűvé változott, ami ugyan nem tartható korszakolásnak, de utólag egy kutatásnál egy időszak meghatározásához alkalmas). Más változások, hogy eltűnt 2006-tól a külföldről behozott tárgyak fémjeleztetése, és az arra szolgáló külön fémjel-csoportok, és feltűnt a külföldi fémjelek elfogadása. Az aranyhoz kapcsolt mostani rajzolat a jelekben a koronák: abroncskoronával indít a 22 és 18 K-s jel, majd a 14 K-s jelben a Szent Korona, és ezt követő, 9 K-ásban egy sisakkal kombinált lovagkorona (elképzelhető, hogy a többi korona rajzolatnak is vannak valós megfelelései). A pajzs szerepeltetése és elhelyezkedése nem tűnik túl eltaláltnak, viszont az ábrázolt nap sugarainál látható egy finomság mértékével való kapcsolat: minél magasabb a jelzett ötvözet finomsága, tehát aranytartalma, annál több sugara van a napkorongnak.
Az ezüst fémjeleinek aktuális, érvényben lévő finomságaiban négy kategória különül el, mint a 925, 900, 835 (18. kép) és 800‰. Ezüst jeleknél látható betűk nem karátjelölés (mint az aranynál, és ezüstnél nincs karát), de a számok nem is ezreléket fejeznek ki (mint a platinánál), hanem kategóriákat mutatnak. A 2006-tól érvényes jel-garnitúrában a korábbi (1999-2006-os) rendszer továbblépése látható, tehát a 925‰-et jelentő korábbi 1A jelölés 1B-re változott, és minden további ezüst fémjel kategóriánál ez a változás tapasztalható. A fémjeleken hidak, pesti hidak láthatóak, ami utal Pestre, bár ha É-D irányból nézzük, akkor a finomsági sort figyelembe véve nem tűnik logikusnak a Lánchíd-Erzsébet-Petőfi-Szabadság kiosztás… Petőfi híd megelőzi a Szabadság hidat[68] (korábbi I. Ferenc József) a jel csoportosulásban, de ez nem igaz a földrajzi elhelyezkedésében vagy építési idejében. Ha a 3B jelzésű, 835‰-t jelentő jel nem a Petőfi híd, hanem a Margit híd egy pillérje szeretne lenni, sajnos a hidak építési ideje és elhelyezkedése akkor sem jó.


Nap-Hold és a fémek

Nem véletlen, hogy a Hold és a Nap felmerültek a fémjelekben. Korábban a hazai fémjelek kiosztásánál egyértelműen mitológiai alapok szolgáltak, amiért egészen 1966-ig az aranyat a balra néző Napsugaras Apollón, míg az ezüstöt a jobbra tekintő Holdsarlós Diána jelképezte (19. kép). Apollón[69] és Diána, két isteni testvér[70], egyikük a Nap, másikuk a Holddal kapcsolódott össze a kultúrtörténet során. A régi alkimisták nem személyeket és isteneket, hanem fémeket kapcsoltak az egyes égitestekhez[71], így a nap-arany és hold-ezüst kapcsolat itt is feltűnik[72], az itt látható jelek passzolnak az istenségek megfelelésekhez. Érdekes a férfi-arany és a nő-ezüst párosítás is, amelyre a latin és neolatin nyelvekben, mint a francia, szintén megerősítést kaphatunk. Így a francia a „le soleil” és a „la lune”[73] kifejezés és névelő is mutatja a hímnem-nőnem kiosztást.

Jelek változ(tat)ásai

1867 előtti fémjelzés az ötvöscéhek és a városok feladata volt. A céhek szabályait, bekerülés lehetőségeit, a bizonyos helyzetekben a céhjog megszerzését (pl. az elhalt ötvös özvegyének feleségül vételével, benősüléssel) nagyon tanulságos történetekkel megtűzdelve olvashatjuk P. Brestyánszky Ilona könyvében. A jegyek sokfélesége egyfajta korjelző is, hiszen nem ugyanazokat a jeleket tudták sokáig használni a szerszámok elhasználódása miatt, és az új készítésénél, bár hasonlót szerettek volna, de kis változások történtek azért az arányokkal, szám is betű-elhelyezésekkel. Ha csak megtekintjük a pesti ötvöscéh próbabélyegei közül a városjegyeket, lehet látni, hogy  a pesti városkapu képe, az alapépítményből kiemelkedő tornyos jel miként változott a 13-as számmal[74] ill. hogyan egészült ki az évszám feltüntetéssel, és igen csak meglepődünk itt, hogy 1818-tól 1867-ig a pesti ötvöscéh jel tartalmazta az aktuális év számát is, így a tárgy keletkezési ideje (pontosabban jelzési ideje) teljesen adott volt. Ehhez kapcsolódik a PESTH felirat (20. kép), szintén a 1867-et megelőző időkig, amelynek apró módosulásai, a feliratot magába foglaló szalag/zászlócska kontúrja és aránya a többi jeggyel kiegészülve szintén betudható egy-egy évnek, amely egyik-másik elmaradása miatt így betudható dátumnak is a beazonosíthatóság miatt. Még meglepőbb, ha az ellenőrző betűk[75] intézményével is találkozhatunk az 1761-es esztendőtől 1818-ig bezárólag, mely ugyan nem az év jelzésére szolgált, de lényegében ugyanazt eredményezte, mint a Nagy-Britannia „date letter”-jei. Így nem csak az alkotó személye, hanem az alkotás időpontja is sokkal pontosabban meghatározható volt. Hatalmas tudásanyagot követel az egymással összhangban nem lévő jelzési rendszerek közötti eligazodás, melyek a régi jegyek, fémjelek, próbajegyek közötti eligazodást lehetővé teszi, és Kőszeghy Elemér könyvében[76] láthatunk egy felsorolást ezekből. Napjainkra ez a helyzet megváltozott, egyfajta központosított rendszer váltotta fel, de véleményem szerint Apollón-éknál jobban ki kellett volna tartani. Nem egyszerű, nagy tudást igénylő feladat beazonosítani a jelet, ha az hiányos, vagy kétértelmű formái vannak csak…
Figyelemreméltó, hogy a politikai rendszerek változását mennyi idővel követi csak a fémjelek változása. A II. vh után, csak 1966-ban váltották le a fémjeleket, de viszont akkor nagyon leváltották, így lett Apolló-fejből kuruc-fej és csikós-fej, nem is beszélve a balra tekintő bányász-fejről és pártás leányfejről. A ’89-90-es változásokat követően egészen 1999-ig maradtak az „átkos” jelek, de a Monarchiára kitalált P hivataljelzés is megmaradt 1937-ig, 1937-66 között átalakult B-re[77], és csak ’66-tól került be a H hivataljel[78]. Bár ez a P jel szerencsésnek is mondható, hiszen a KuK időkben Ausztria lefoglalta fémjelző hivatalai számára az A-N betűjeleket, és a többi juthatott csak más területeknek, így lett Kassa az R, Kolozsvár az U, és Zágráb a V jelzés ebben az időben. Az, hogy a P egyezett Pesttel az akkor már Budapest viszonylatban is, pusztán szerencsésnek mondható.
Jelenlegi hazai jelek nekem személy szerint nem annyira tetszenek, mint a korábban érvényben lévők, de ha összehasonlítjuk más országok jeleivel, akkor sem mondhatjuk kifejezetten szépnek a magyar jeleket. A mostani magyar névjel csak egy meghatározott arányú keretben és meghatározott 3 karakterben merülhet csak ki, ezzel a korábbi egyedi tervezett jelek regisztrálására jelenleg nincs mód. Ez amúgy általános tendencia, hogy a sokkal olvashatóbb, betűösszevonásokat és betű-képeket mellőző jelölések az elterjedtebbek. Talán ez megváltozhat majd a jövőben, hiszen e jelek is befolyásolhatják egy egyéni ékszereket alkotó ötvös tárgyait, hiszen egy MOME egyetemi félév szól az egyéni fémjelek tervezéséről, melyek a fémjelző hivatal rugalmatlanságából most nem lehetnek hivatalosan beregisztrált jelek.
Az, hogy a H hivataljel, mely jelenleg érvényben van és hazánkat jelöli, újabb szerencsés egybevágás, hiszen egyezik a Hungary-ból adódó H-val, nemzetközi betűjelzés­ünkkel is, hasonlatosan, mint korábban a P betűkiosztás egyezett a Pesth-el.


Mindig csak azok a britek

Korábban már említettem a brit fémjelzési rendszert, az egyes fémjeleket, azok sokaságát, lehetőséget. Úgy is mondhatnám, hogy az egésznek a tálalása nagyon imponáló[79], sokkal megnyerőbb, mint a hazai, bár lényegében ugyanazok a szerepek vannak, csak más finomsági osztályok, és több, gazdagabb fémjel típus. A weboldalról le lehet tölteni[80] a különböző szükséges információkat, és bámulatos az, hogy a diákokra, a jel első megszerzőire is gondolnak. Jól átlátható és használható weboldal, és a jelek.
A hazánknál kb. 2,5-szer nagyobb területű országban, ahol kb. 6-szor annyian élnek, pontosan 4 szer több fémjelzési hivatal van, az un. „assay office”. London, Birmingham, Edinburgh és Sheffield megmaradtak a mai napig, mind fémjelzési központok, ezek látják el a Nagy-Britannia fémjelzését (bár korábban volt még Glasgow, Dublin, Chester, Exeter, York, Newcastle[81] is).
A brit fémjeleknél (5. sz. melléklet) alapvetően három jelnek kell bekerülnie[82] kötelezően a tárgyakba: készítő jele, finomság jel, fémjelző hivatal jele. Ezekhez, negyedikként kapcsolódhat még a dátum betű, amely egy nagyon érdekes intézmény. 1698 óta különböző stílusú nagy és kisbetűk, különböző keretekben vannak megfeleltetve[83] egy-egy évnek, de ez az 1974-es évig nem volt egyeztetve, fémjelző hivatalok szerint különböztek és különböző időszakoka is fedtek le. Jelenleg a birmingham-i van szabványban, ez az általánosan elfogadott, és egy nyolcszögletű keretben kis „l” betű jelenti a 2010-es esztendőt, 2011-ben a kis „m” lesz a jelölés (21. kép). Ezeken túl vannak különböző fakultatív, nem kötelező jegyek, melyek szintén rákerülhetnek/rákerülhettek a tárgyakra.  Ilyen jelek lehetnek a különböző mostani és egykori koronázási évek és azok jubileumai, de különböző finomságoknak is vannak figurális fémjelei. A most használatban lévő jelek mellett vannak hagyományos finomságot jelző jelek is, ahol nem a letisztult keretben láthatóak a finomságot jelző ‰ számok, hanem egy mérleget mutató jel[84] kerül, a számmal, de e mellé külön beütésre kerül a finomság is, csak számmal.
Zavarbaejtő az az alaposság és rendszerezés, ahogy keresni lehet fémjeleket, igaz, ugyan csak a Birmingham-adatbázisban. Nem tudtam kihagyni, hogy az én monogramomra, az „RB”-re ne keressek rá ebben a rendszerben[85]. Talált is hármat, az egyikük nagyon hasonlatos is az én lajtsromba vett fémjelemhez, hiszen a két betű között egy helykitöltő plusz karakter van, esetemben egy csillag (22. kép).
Emlékszem egy füzetre, melyet 2004-ben láthattunk, mikor megmutatták a Nehitiben[86] a fémjeltervezés-szemeszterben nekünk, hogy saját kétkezi rajzzal, esetleg beragasztott fénymásolattal ki hogyan regisztráltatta a saját jelét.
Nemzetközi merítésben látható[87], hogy melyik nemzetre jellemzőbbek inkább a figurális, vagy betűs jelzések[88], esetleg azok kombinált alkalmazásai régebben és a mostani időben. Meglepő, hogy a date-letter intézménye a skandináv országokban is érvényben voltak, de valahol ezeknek nem jelentek meg analógiáik. Mára a fémjelek inkább számos kiírásra törekednek, saját belső logikai rendszerüket, hagyományaikat próbálják tovább vinni. A brit jeleknél megfigyelhető, hogy a most szabványban lévő jelek kontúrjai megegyeznek anyag fajtánként (pl. az ezüstnél az ovál, vagy a platinánál a házacska forma), finomságuk szerinti elkülönülést a keretben elhelyezett szám adja meg. Ezzel szemben a magyar mostani fémjeleknél azonos jellegű, de nem megegyező kontúrok fogadják a jelöléseket, így a magyar arany jelek mind csak síkokkal határolt formák, addig az ezüst jelekben legalább egy ív megtalálható.


…és végül a fekete leves

A tár-gyaknál felsoroltam azt, hogy mik is az a tárgyféleségek, melyek érdeklődésem célkeresztjében állhatnak. Korábban már említettem a folyadékokkal kapcsolatban lévő tárgyak közül a szamovárokat, a teakészítés divatból kiment eszközeit, a hozzájuk kapcsolódó viszonyomat. Most a félév során foglalkoztatott továbbra is a téma. Ahogy érdekelnek az univerzális felhasználhatóságú tálak, úgy az erősen specializált, egy kitüntetett feladatra szolgáló tárgyak is mozgatják fantáziámat. Egy kicsit a pálinkafőzés területére merészkedtem. A hazai jogszabályváltozások miatt, a témában rejlő mosolygási lehetőségek mellett az tetszik kifejezetten ezekben a tárgytípusokban (tea, pálinka, kávé kapcsolódás), hogy a tárggyal készül valami, valamit átlényegít, valamit létrehoz, nem csak önmagáért van, hanem egy meghatározott elveknek megfelelni szükséges belső szerkezeti váz is létezik, amelyre épül a forma. Egyfajta szórakoztató elem is lehet akár, egy látványosság, egy esemény, amely akkor is megtalálhatja az embert, mikor keleti étteremben az asztalánál készíti el a szakács az étket, vagy a fondű alkalmával kollektív mártogatás színesíti az asztal melletti létet, egyfajta közösségi szerepet adva mindenkinek, és kissé kiszakítva az asztal melletti egyéni létezésből. A pálinkafőzés, a témához kapcsolódó előzetes (és főként utólagos) jókedvtársításokkal, egy érdekes asztali esemény lehetne. Találhatóak is olyan tárgyak[89] a piacon, melyek ezt az igényt elégítik ki. Nem szokványos asztali eseményről kérdeztem egy pálinkával foglalkozó ismerősömet, és azt mondta, hogy játszani el lehet vele, de kis mennyiségekkel tud főként működni a dolog, ill. a minőség nem feltétlenül tud magas lenni, inkább kapcsolódva a barkácsoláshoz. Inkább folyadékból való párlatkészítésnek adna lehetőséget ez a mód. Magának a folyamatnak ez elemzésébe és kutatásába nem volt most elegendő időm belevetni magam, de motoszkál bennem továbbra is.
Ettől a hírtől egy kissé elkedvetlenedve talált meg egy cikk[90], amely hírt adott egy nagyszerű kiállításról. A kiállítással[91] kapcsolatos kiadvány[92] pazarul mutatja be (23. kép) a területet. A témával való találkozás talán segít annak a tárgykörnek a megtalálásában, amely érdekel az ezüstművesség hatalmas tárgycsoportjaiból. Imponáló az, hogy a kávéfőzőktől a cukorzacskókig[93] szinte minden tárgyi kiegészítője gyűjtők célpontja lehet, és magam is szívesen tekintek meg egy ilyen tárlatot vagy könyvet.
A tárgytervezés során nagyon izgalmas eredményeket generált a kávé az elmúlt évszázadok során, ha a csak megnézzük, hogy milyen praktikákra késztetett a pörkölés, a darálás, a főzés, nem is beszélve a kitöltés különböző módozatairól, lehetőségeiről. A kereskedelem, a háziasszonyok kényelmesebb életére való igény, az eljuttatás módja, az elkészítés mikéntje mind-mind beleszóltak a kávé történetébe. A pörkölések módozatai és ezzel kapcsolatos hagyományok kialakulása is a kávé-történethez kapcsolódik. A kezdeti főzéspróbálkozások során egyre újabb praktikák és találmányok jöttek létre, hogy hogyan lehetséges kis mennyiségű (és régen igencsak drágának számító) kávéból minél jobb ízű és aromájú italt nyerni. A drágaság miatt az is felmerült, hogy milyen pótlékokkal vagy pótszerekkel lehet mennyiségét növelni vagy teljesen helyettesíteni a kávét. A kezdeti, nagy szakértelmet, figyelmet, a kávéházi „tüzilegények” (kávépörkölő mesterek) tudását igénylő folyamatból hogyan vált otthon is jó minőséget létrehozni képes tevékenységgé. Az is ehhez a történethez kapcsolódik, hogy a korábbi kávéfőzés összetett tevékenysége hogyan vált egy gombnyomásos folyamattá, hogy hogyan gazdagodott – szegényedett a folyamatban szereplő tárgyak mennyisége és tudása, hogyan gazdagodott az egy tárgy belső tartalma. A kezdeti kávéskannákból elsőként hogyan lettek a szűrőkannák, bécsi kannák, majd a perkolátorok, a bécsi és karlsbadi kannák, vagy a kippszifon, és hogyan jutott el a mostani háztartásokban megtalálható alumíniumból készült (24. kép) verziókhoz és a jól ismert szarvasi kotyogókig. E kotyogás is a belső, technikai felépítésből, a szelepet, nyomást szabályozó dugó mozgásából adódik.
Elképesztően izgalmas, hogy a működéshez, a kávéőrlemény kávévá való átváltozásához szükséges forró víz hogyan jön létre, mi az, ami biztosítja a felmelegítést (pl. tűzhely, spirituszégő, gázrózsa, villamos megoldás). Az, hogy a kávéfőzés folyamata hogyan jön létre, víz, melegítés, gőz és vákuum szükségeltetik hozzá, mind olyan szakembereknek adott ötleteket, mint pl. a magyar Simon Imre gépészmérnök, akinek elképzelései, fejlesztései, pesti műhelyének eszközei, mintái megmaradtak az utókorra.
A mostani, 21. századi elkényelmesedésre jellemző kávépárnás és kávékapszulás berendezések nem tudják feledtetni ezeket a korábbi eredményeket, a műanyag burkolatú eszközök a fémházas kivitelű darabok formakokilláit, és azt, hogy még ma is folyik hagyományos kávéfőző gyártás, alumínium ház öntésével.

 

Összegzés

Mostani soraimon végigtekintve talán zavarba ejtő az a „kalandozás”, amely társítások és kapcsolások szintjén felsorolásra került mostani írásomban, és talán megkérdőjelezhető e mostani anyag szükségszerűsége. Látható, ahogy a puszta érdek­lődéseimből, azokból a tényekből, hogy mi az, ami közel áll hozzám a hatalmas nagy témakörből, azokból jött létre az összeállítás. A tárolástól s tálaktól így jutottam el most a felületi jelekig és jelzésekig, melyekhez a lakóhelyemen található régi jelzéseket, az idő által már majdnem széppé, történetiséggel megtöltötté tevő vár- és templom-jelekkel kapcsoltam. Ez utóbbiakat azért tartottam fontosnak belevenni a fémjelekkel foglalkozó részbe, még ha a létrejövetelük, elkészítésük, szerepük/céljuk egész más is, mint a fémből készült tárgyak esetében a felületeken található jeleknek, de utólagosan nagyon sok plusz információval egészítik ki az alaptárgyat, az alapot történetiséget, támpontokat kapcsolva a tárgyhoz, a fizikai megjelenéshez. A jelek és szimbólumok[94] kultúránk, viszonyulásaink nagyon fontos mérföldkövei, melyek az élet és a tárgykészítés megannyi területén megtalálhatóak, így nem lehetett kihagyni az ezüstművesség tárgyalásából sem. Mostani dolgozatom témakörei abban való gondolkodásom közben alakultak ki, hogy mik azok a tárgyak, melyek érdekelnek, melyek tervezésével szívesen foglal­kozom vagy foglalatoskodnék, így elképzelhető, hogy nem egy kutatói hozzáállással, hanem inkább egy ter­ve­zési szemlélettel hozhatók össze­függésbe. Viszont a Pap Gyula féle bauhaus tárgyakkal, így a háromlábú táljával (25. kép) való találkozás, vagy a hazai kávéfőző formákkal való foglal­kozás szerintem nagyon fontos momentum volt.
Következő szemeszterben szeretném folytatni a korábban elkezdett hazai ezüstművesek felkeresését, és a fémjelzés hazai gyakorlatának alapos, pontos bemutatását, interjúkkal és megkeresésekkel.



Mellékletek

1.sz. melléklet: Tál terv[95]

2.sz. melléklet: Kétfalú tál korábbi terve

Korábbi kétfalú tál terve, ahol többfajta összeerősítés és lábkialakítás módozata merült fel.



3.sz. melléklet: Ötvös névjel kérelem

Csak ezt a névjel formát lehet most engedélyeztetni Magyarországon, hivatalos névjelként. Három karakter lehetséges, olyan, amely megtalálható a számítógép klaviatúráján.
Így lett az én jelem is R * B
Látható a névjel nagyságának két lehetséges mérete, ill. a szerszám formátuma.

K É R E L E M[96]




4. sz. melléklet: Magyarországon érvényben lévő fémjelek[97]




5. sz. melléklet: Nagy-Britannia fémjeleinek ismertetője[98]



Felhasznált irodalom

(a címek abc sorrendjében)
-          Aranyba rejtett arcok [Kiállítási kiadvány (Néprajzi Múzeum, 2010.)(ISBN 978-963-9540-58-3)]
-          Forgács Éva: Bauhaus (Jelenkor, Pécs, 2010.)(ISBN 978-963-676-489-0)
-          Magdalena Droste: Bauhaus / 1919-1933 (Taschen/Vince kiadó; Köln/Budapest, 2008.)(ISBN 978-3-8365-0716-5)
-          G. Ingwersen: Biblia magyarázatokkal és képekkel (Bijbel-Kiosk-Vereniging, Driebergen)
-          Widar Halén: Christopher Dresser – a pioneer of modern design (1834-1904) [(Phaidon PressLimited, London, 1993)(ISBN 0 7148 2952 8)
-          Szilágyi András: Esterházy-kincsek (Öt évszázad műalkotásai a hercegi gyűjteményekből)(Kiállítási katalógus: az Iparművészeti Múzeum és a kismartoni Esterházy Alapítvány közös kiállítása az Iparművészeti Múzeumban, 2007. évben) [Iparművészeti Múzeum, Budapest, 2006.][ISBN 963-7098-98-4]
-          Echhardt Sándor: Francia Magyar Szótár (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1992.)(ISBN 963 05 6392 4)
-          Fémjelzési előírásaink (Nemesfémvizsgáló és Hitelesítő Intézet; Budapest, 1979.)
-          Dr.Fazekas Éva-Dr.Kimmel József-Saly Noémi-Dr.Vámos Éva: A fekete leves / A kávéfőzés története (Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, Budapest, 2010.)(ISBN 978-963-7104-03-9)
-          Goffine Lénárt Katholikus Oktató és Épületes Könyve (Szent István Társulat, Budapest, 1895.)
-          Hallmarks on gold, silver& platinum (The Assay Offices of Great Britain, London, c. 2004.)
-          Gáspár Zsuzsa: A hit asztala – az áldozattól az istentiszteletig öt vallás liturgikus tárgyaiból [Officine Nova kiadó, Budapest, 1990.] [ISBN 963 7835 85 7]
-          Mark Hampshire-Keith Stephenson: Jelek és szimbólumok (Scolar Design, 2009.)
-          Jávor Anna-Lubomír Slavíček: Késő barokk impressziók – Franz Anton Maulbertsch/Josef Winterhalder (Magyar Nemzeti Galéria kiadványa 2009/7, Budapest)(HU ISSN 0231-2387)
-          Kortárs ötvösművészet – 2000 (Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete, Bp., 2001.)(ISBN 963 00 7093 6)
-          Vadas József / Bojár Iván András: Magyar Design – Magyar Design 150 éve a dualizmus korától napjainkig (Vertigo Kiadó, Budapest, c. 2005.)(ISBN 963 216 982 4)
-          Magyar Értelmező Kéziszótár M-ZS (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1985)(ISBN 963 05 4050 9)
-          A magyar iparművészet az ezredfordulón (Magyar Művészeti Akadémia Alapítvány, Bp., 2003.)(ISBN 963212754 4)
-          Magyar Iparművészet 2010/2. szám és 2010/4. szám
-          Tavi Károly: A Magyar Királyi Főfémjelző Hivatal és Fémbeváltó Hivatal ötvenéves története / 1867-1916 (Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület, Budapest, 1918.)
-          Kőszeghy Elemér: Magyarországi ötvösjegyek a középkortól 1867-ig (Az 1936. évi kiadás 2. reprint kiadása; Kiss József Könyvkiadó)(ISBN 978-963-87378-3-0)
-          A művészettől az életig – Magyarok a Bauhausban c. kiállítás azonos című katalógusa (Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósága, Pécs, 2010.)(ISBN 978-963-9873-18-6)
-          Népszabadság napilap különböző cikkei
-          P. Brestyánszky Ilona: A Pest-Budai ötvösség (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1977.)(ISBN 963 10 1566 1)
-          Végvári Lajos: A sümegi Maulbertsch freskók (Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1958.)
-          Földes Emilia: Szentpéteri József 1781 – 1862 [Budapesti Történeti Múzeum – Vármúzeum / Dr. Horváth Miklós, 1981.]
-          Egyeki-Szabó Tamás: Vértálak – Vert tálak (XV.-XVI. század) [Mester Nyomda, 2008.][ISBN 9789630654173]

A dolgozatban használt internetes hivatkozások jegyzéke:

(a dolgozatban való említés sorrendjében / hivatkozások letöltési ideje: 2011. január 9.)
-          http://www.925-1000.com/
-          http://kavecukor.virtus.hu/

Képek/Ábrák jegyzéke

1.      kép: Bauhaus tanmenetének sematikus ábrája – forr.: A művészettől az életig – Magyarok a Bauhausban c. kiállítás azonos című  katalógusa (Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósága, Pécs, 2010.) / 119.o
2.      kép: A sümegi plébániatemplom oltárképének jobb oldali mellékképe - Maulbertsch kép, keretből kiszaladó figura – Jávor Anna-Lubomír Slavíček: Késő barokk impressziók – Franz Anton Maulbertsch/Josef Winterhalder (Magyar Nemzeti Galéria kiadványa 2009/7, Budapest)(HU ISSN 0231-2387) 23 oltárkép
  1. kép: „Tögyike” elnevezésű felhúzási kísérlet, RB, 2010. nyár
4.      kép: Tojásfőző – D.G.Martens / Luxvog 1886. [forr.: Czélszerű szabadalmak leírásai (Tandem Grafikai Stúdió -Anno- sorozata)(ISBN 963 86618 2 8) / 50-51 o.]
  1. kép: Aranymaszk és tál kapcsolata (Aranymaszk forr.: http://meonline.hu/wp-content/uploads/2010/04/ARANYMASZK_13.jpg; tál saját kép)
  2. kép: Jákob és Ézsau üvegablak képe (forr.: http://www.foodandwine.hu/wp-content/uploads/2009/12/273570_esau.jpg)
  3. kép: Dísztál a vezekényi csata ábrázolásával (For.: Szilágyi András: Esterházy-kincsek (Iparművészeti Múzeum, Budapest, 2006.) 95. oldal)
  4. kép: Christopher Dresser: Tál merítővel (forr: web)
  5. kép: Christopher Dresser: Pírítóstartó (forr.: http://www.vam.ac.uk/vastatic/microsites/1324_dresser/enlargedobjects/dresserdesigner2.html )
  6. kép: Algopyring gyűrű képe, mely a sínrészén alul mutatja az négyzetes keretbe helyezett A betűt, de megtalálható a felületen a 14-es sorszám ill. az névjel is (forr.: saját kép)
  7. kép: Két szerszámjel [Forr.: Magyar Iparművészet 2010/2 – 63. oldal (Mesterjelek pozitív rajzolatban, kerettel – 1858 előtt)]
  8. kép: Beütő szerszámok képei (forr.: http://www.hswalsh.com/itemdetail.aspx?i=TP7015&c=174 )
  9. kép: Vár-jelek – Kaputorony védmű faláról (forr.: saját kép)
  10. kép: Vár-jelek – az Öreg-torony un. lárma tornyában, Rédey Béla nevésnek vésete (forr.: saját kép)
  11. kép: Templom-jelek – sümegi plébániatemplom szentélyből nyíló emeleti karzatának helyiségéből (Forr.: saját kép)
  12. kép: Templom-jelek – sümegi plébániatemplom szentélyből nyíló emeleti karzatára felvezető csigalépcső-ház faláról (Forr.: saját kép)
  13. kép: A 14 K-os, azaz 585‰-es arany ötvözet jelenleg hatályos magyar fémjele (forr.: )
  14. kép: 835‰-es ezüst ötvözet jelenleg hatályos magyar fémjele (forr.: )
  15. kép: Apollón és Diána fej fémjeleken [forr.: Fémjelzési előírásaink (Nemesfémvizsgáló és Hitelesítő Intézet; Budapest, 1979 / 26.o.]
  16. kép: PESTH fémjel változatai 1841-1857 között [forr.: P. Brestyánszky Ilona: A Pest-Budai ötvösség (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1977.) / 238.o.]
  17. kép: 2010 és 2011 angol date letter-jeinek képe (forr.: http://www.theassayoffice.co.uk/date_letters.html)
  18. kép Saját beütő R*B képe (Forr.: saját kép)
  19. kép: Réz-üveg kippszifon és az Eike kippszifon képe [forr.: Dr.Fazekas Éva-Dr.Kimmel József-Saly Noémi-Dr.Vámos Éva: A fekete leves / A kávéfőzés története (Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, Budapest, 2010.) / 46.o.]
  20. kép: Alumínium háztartási iparcikk – kávéfőző az ’50-es évek közepéről [forr.: Vadas József / Bojár Iván András: Magyar Design – Magyar Design 150 éve a dualizmus korától napjainkig (Vertigo Kiadó, Budapest, c. 2005.) / 131.o.]
  21. kép: Papp Gyula: Réztál (1923) [forr.: Vadas József / Bojár Iván András: Magyar Design – Magyar Design 150 éve a dualizmus korától napjainkig (Vertigo Kiadó, Budapest, c. 2005.) / 70.o.]

LÁBJEGYZETEK:


[1] http://m.blog.hu/rt/rtsworld/image/ER-UTG-M-AK-47.gif ; (internetes hivatkozás letöltési ideje.: 2011. 01. 9.)
[2] „A művészettől az életig.” Magyarok a Bauhausban c. kiállítás a Janus Pannonius Múzeumban, Pécs, Káptalan u. 4.; 2010. augusztus 15. – október 24. (http://bauhaus.jpm.hu/)
[3] Walter Gropius: A Bauhaus tanmenetének sematikus ábrája, 1922. [forr.: A művészettől az életig – Magyarok a Bauhausban c. kiállítás azonos című  katalógusa (Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósága, Pécs, 2010.) / 119.o]
[4] Magdalena Droste: Bauhaus / 1919-1933 (Taschen/Vince kiadó; Köln/Budapest, 2008.)
[5] W. Gropius: A Bauhaus manifesztuma, Weimar, 1919 április – [Forr.: Forgács Éva: Bauhaus (Jelenkor, Pécs, 2010.) / 36. o.] – német eredetije Magdalena Droste: Bauhaus c. könyvének 14. oldalán látható
[6] Gonosz vagyok, s igazságtalan, hiszen Gropius épületeit, pl. a nagyhatású Fagus cipőgyár épülete 1911-ből a maga jelentős szerkezeti, építészeti újításaival korának is emblematikus épülete, de arról is olvashatunk a Bauhaus tárgyalásánál, hogy Gropius nem tudott rajzolni, terveinek megvalósítására rajzolókat, többek között már a Bauhausban tanult diákjait, ezek között Molnár Farkas segítségét lehet tudni.
[7] http://www.hung-art.hu/kep/m/maulbert/muvek/4sumeg/sumeg04.jpg ; bár a szakirodalmak nem foglalkoz­nak vele, a sümegi Plébániatemplom főoltárképének jobb és bal oldali traktusában van két alak (a balra látható hátrahőkölő és a jobboldali mezőben a középső képhez rohanó, falat csókoló figura), melyeket Franz Anton Maulbertsch (1724-1796) nagyon érdekesen oldott meg, és erre a keretfeszegetésre egy igencsak jó példa. A faliképek egyfajta építészeti keretbe kerülnek, rizalitok közé, melyek felülete oly festést kapott, mintha erezett rózsaszínű márvány lenne. A jelzett két helyen ezt a kis 4-5 cm-es síkbeli kiemelkedést töltette fel malterral rámpaszerűen a festő, és így tudta elérni a keretből kilógó, kilépő figurák hatását, úgy, hogy a valós építészeti keret árnyékvetése így nem vágja el az ábrázolást. Érdekes, illuzórikus, másutt általam nem látott megoldás ez. De ilyen keretfeszegetés figyelhető meg bizonyos kódexábrázolásoknál is, ahol vagy az iniciáléból lóg ki az ábrázolás, vagy az elhelyezett képek keretén lóg ki. Itt felemlíthetjük a Kígyóspusztai övcsat niellós jelenetét is: http://upload.wikimedia.org/wikibooks/hu/e/e7/Arany_niell%C3%B3s_%C3%B6vcsat_K%C3%ADgy%C3%B3spuszt%C3%A1r%C3%B3l.jpg  
[8] Emlékezetem szerint ez az előadás Pálfalusi Zsolt (filozófus, ELTE): Az idő filozófiái c. vetítéses, elhangzott szó nélküli előadása volt
[9] tál fn 1. Lapos fenekű, széles, kül. ételek tartására való edény.|(jelzőként) Egy ~ leves. 2. vál Étkezéskor: fogás. Két ~ étel volt ebédre. [fgr] [for.: Magyar Értelmező Kéziszótár M-ZS (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1985) / 1327.o]
[10] Aranyba rejtett arcok / Aranymaszkok Ázsiából / A Zelnik-gyűjtemény a Néprajzi Múzeumban * Kiállítás: 2010. március 12. – június 20. [Kiállítási kiadvány (Néprajzi Múzeum, 2010.)(ISBN 978-963-9540-58-3)]
[15] Jákób és Ézsau – Az elsőszülöttségi jog (I. Móz 25:19-a rész végiéig) [Forr.: G. Ingwersen: Biblia magyarázatokkal és képekkel (Bijbel-Kiosk-Vereniging, Driebergen) / 62-65.o.]
[16] http://www.foodandwine.hu/wp-content/uploads/2009/12/273570_esau.jpg  - a középkori köntösbe ágyazott üvegablak jeleneten érdemes megtekinteni a lépcsőn látható jeleket, és ha ennek nem is Dürer az alkotója, de eszünkbe juthat az ő jele is
[17] Lábmosás – Oktatás nagy- vagy zöld-csütörtökre / Evangélium (Sz. János 13, 1-15) [Forr.: Goffine Lénárt Katholikus Oktató és Épületes Könyve (Szent István Társulat, Budapest, 1895.) (Nyírő család családi szentes könyve) 277-278.o]
[18] Judás elküldése (Máté ev. 26:20-25) [Forr.: G. Ingwersen: Biblia magyarázatokkal és képekkel (Bijbel-Kiosk-Vereniging, Driebergen, Hollandia) / 504.o.]
[20] Dísztál a vezekényi csata ábrázolásával – Philip Jakob Drentwett, Augsburg, 1654.; „ Egy nagy öreg ezüst aranyas mosdó medenczéstől, kiben szegény Esterházi László bátyám uram halála vagyon kiformálva” – Inventárium 1654. 170. oldal – For.: Szilágyi András: Esterházy-kincsek [Iparművészeti Múzeum, Budapest, 2006.] 95. oldal
[21] Sisa József: Koronázási tál, 1991. [forr.: A magyar iparművészet az ezredfordulón (Magyar Művészeti Akadémia Alapítvány, Bp., 2003.) 137.o-237.kép];
[22] Jajesnica Róbert: Seuso tál, 2000. (fotódokumentáció alapján készült rekonstrukció) [forr.: Kortárs ötvösművészet – 2000 (Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete, Bp., 2001.) / 43.o.]
[23] Szenpéteri József nagyméretű domborképei: Nagy Sándor átkelése a Granicuson (340x564mm, vörösréz, 1830.); Az Arbelai ütközet (425x825mm, vörösréz, 1837.); Porus király fogságba esése (315x645mm, ezüst, 1850.); Az 1741-es pozsonyi országgyűlés „Vitam et Sangviem” jelenete (500x580mm, vörösréz, 1852.); Buda visszafoglalása (394x500mm, vörösréz, 1853.) [forr.: Földes Emilia: Szentpéteri József 1781 – 1862 [Budapesti Történeti Múzeum – Vármúzeum / Dr. Horváth Miklós, 1981.]
[24] tálka fn ritk Kis tál. (Magyar Értelmező Kéziszótár M-ZS / 1328.o)
[25] tál - lásd 9. sz. lábjegyzet
[26] tálca fn Ételek, italok felszolgálására, edények be- és kihordására stb. való lapos (,keskeny peremű) tárgy. ~n hoz, kínál, visz vkinek vmit: átv is lehetővé teszi neki, hogy fáradtság nélkül hozzájusson. [o1<arab] ~kendő fn Tálca letakarására haszn. k. – [forr.: Magyar Értelmező Kéziszótár M-ZS (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1985) / 1328.o]
[28]Maulbertsch önarcképe sajt-tállal a Krisztus születése c. falképen (Sümegi Plébániatemplom) http://www.lib-art.com/imgpaintingthumb/2/3/t2232-adoration-of-the-shepherds-franz-anton-maulbertsch.jpg ; 2011. január 9.
[29] Tanács István: A hangmasszőr (Forr.no1: Népszabadság napilap, 2010. december 13., hétfő / arcok, 20.o)(Forr.no2: http://nol.hu/lap/arcok/20101213-a_hangmasszor ) ; 2011. január 9.
[30] Gáspár Zsuzsa: A hit asztala – az áldozattól az istentiszteletig öt vallás liturgikus tárgyaiból [Officine Nova kiadó, Budapest, 1990.]
[32] Egyeki-Szabó Tamás: Vértálak – Vert tálak (XV.-XVI. század) [Mester Nyomda, 2008.]

[33] Rothman Gabriella: Ismeretlen ismerősök - Christopher Dresser életműve ( http://www.inspiral.hu/node/127 )

[40] Widar Halén: Christopher Dresser – a pioneer of modern design (1834-1904) [(Phaidon Press Limited, London, 1993)
[41] Ehhez kapcsolódóan volt egy előadás Ada Grossmann dla 3.éves iskolatársnőmtől, aki a Szöveges piktogramok a kerámiában c. előadását 2010.11.03.-án adta le (valamint hasonló címmel 2010. Nov. 05. 14.00-kor a Dla tárgyalkotó tanszék előadássorozatában, a Kinizsi utcában)
[42] Hallmarks on gold, silver& platinum (The Assay Offices of Great Britain, London, cc. 2004.)
[44] Pauló Tamás: Gondolatok a szerszámgyűjtésről. A Magyar Famíves Céh Egyesület kiállítása kapcsán (régi famegmunkáló szerszámok, köztük bárdok képei a cikkhez) [Forr.: Magyar Iparművészet 2010/2. szám / 2-5.o. (Magyar Művészeti Akadémia Alapítvány, Budapest, 2010.)(ISSN 1217-839X)]
[45] Recska Endre: Jelek a szerszámokon. Esztétika az ipartörténetben [Forr.: Magyar Iparművészet 2010/2. szám / 63-66.o. (Magyar Művészeti Akadémia Alapítvány, Budapest, 2010.)(ISSN 1217-839X)]
[48] A cikk mellé csatolt kép, a telefonfülkék melletti fal jelei, feliratai az érdekesek. http://www.nol.hu/lap/gazdasag/20110107-privatizacios_tereles (i.h.l.i.: 2011. január 10.)
[49] „1957-ben kezdtek hozzá a feltárás és helyreállítás munkájához. A hét éven át tartó (…)” [Forr.: Végvári Lajos: Sümeg műemlékei (Corvina Kiadó, 1967.)(ISBN 963 13 0458 2) / 9.o.]
[50] A vár É-i sarkán elhelyezkedő erőteljes ágyúállás tetőszerkezete a ’90-es évek eleje-közepe környékén kapott új tetőt, ekkortól gyűjti a jeleket – persze itt is vannak téglafelületek, de inkább utónevek jelenléte jellemző
[51] kicsit a fogadalmi táblák felületképző jellege említődött fel bennem, ahogy az egymás mellé kötésben rendelkező téglafelületek mindegyikén egy-egy név jelenik meg dátumokkal – A boltozatos ágyúállás helyreállított, boltíves kapunyílásának téglafelületei, melyek a várudvar K – ÉK-i felében található
[52] dörzsölés: egyfajta képzőművészeti technika, melynek során az adott anyagra papírt helyeznek és egy rajzeszközzel átdörzsölik.
[53] A fal nem eredeti középkori fal, hanem az ’57-es nagymértékű renoválás közben újraépített belső kaputorony ’90-es években továbbépített és tető alá helyezett felülete, a várkápolna felső, emeleti karzatáról, a csigalépcső megközelítéshez közel / monogramból létrehozott jel, és alá a dátummal, grafitceruzával.
[54] …a kő marad… Wass Albert: Üzenet haza (elmondja Sinkovits Imre) http://www.youtube.com/watch?v=-RfBTW8SNFg&feature=related
[55] http://sumeg.slyweb.hu/plebania-templom (i.l.h.i.: 2011. január 9.)
[56] Végvári Lajos: A sümegi Maulbertsch freskók (Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1958.)
[57] A helyiségre úgy találtam (köszönet a helyi plébánosnak és segítőinek), hogy a 2005-ös diplomamunkám során (Köztéri óra tervezése egy régi toronyóra felhasználásával, 2005, RB, MOME) e most raktárként működő helyiségben lelhettem rá a templom egykori toronyórájára, egy 1903-as Sowinsky-szerkezetre, mely kifogástalan állapotúnak néz ki.
[58] Maulbertsch jele a bogáncs, aki aláírásának is az egyszerű – tréfásan a nevére utaló (Maulpertsch = szamárkóró) – kórót választotta.
[59] „A jobb oldali kép külső sarkában a festő jelképe, a kóró, s alatta a névaláírás „A Maulbertsch pinxit”. A hagyomány szerint Maulbertsch több kortársát is megörökítette ezeken a festményeken.” [Forr.: Végvári Lajos: A sümegi Maulbertsch-freskók / Műemlékeink sor. (Pannonia, Budapest, 1967.) / 38.o.]
[61] „Másként is bevonják azonban a rajzünnepbe a látogatókat: egy kerek, 2,5 méter átmérőjű plexilapra rajzolhatnak vídiatűkkel. Hiszen a rajzolás nemcsak ceruzával lehetséges: az nyomhagyás, akár karcolás is lehet. A kiállítás végeztével a lapot bekenik majd grafittal, és az így önálló műtárggyá válik.” – idézet az előző webes elérhetőségről
[62] A Magyar Nemesfémvizsgáló Zártkörű Részvénytársaság (azaz a MANEVI Zrt.) a pénzügyminiszter határozata alapján 1997. március 1-jén jött létre a Nemesfémvizsgáló és Hitelesítő Intézet alapításával annak érdekében, hogy megfelelően elkülönüljön az Intézet hatósági tevékenysége valamint a műszaki és szakértői feladatok ellátása”. http://www.nemesfemvizsgalo.hu/ ; „Az Intézet a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal egyik osztályaként, a Nemesfém Ellenőrzési és Engedélyezési Osztály elnevezésként működik. http://www.mkeh.gov.hu/hivatal/szervezetiabra/nemesfemvizsgaloigazgatosag
[63] valószínű elírás: „camerarius”, azaz a kamarás értendő itt
[64] Nagyon alapos, részletekben bővelkedően olvashatunk a fémjelző hivatal első fél évszázados történetéről ebben a műben ð Tavi Károly: A Magyar Királyi Főfémjelző Hivatal és Fémbeváltó Hivatal ötvenéves története / 1867-1916 (Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület, Budapest, 1918.) [ezzel megvan az egymást követő kapcsolódás a Brestyánszky-Kőszeghi-Tavi-Nehiti kiadványokkal]
[68] Szabadság híd átadása 1896 (ú.é:1946), az Erzsébet hidat később, 1903-ban (ú.é:1964) adták át. Mindkettőt megelőzi a Margit (1876-ú.é:1948) és a Lánchíd (1849-ú.é:1949) első építési ideje. A Petőfi híd elkészülte 1937 (ú.é:1952). http://hu.wikipedia.org/wiki/Szabads%C3%A1g_h%C3%ADd (i.l.h.i.: 2011. január 9.)
[70] Apollón (római Apollo; a Nap, a költészet, művészetek, etc. istene) és Artemisz (római Diána, a Hold és a vadászat szűz istennője) ikertestvérek voltak, Zeusz és Létó gyermeke.
[73] soleil f fn nap;  lune n fn hold; [Forr.: Echhardt Sándor: Francia Magyar Szótár (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1992.)(ISBN 963 05 6392 4) / 277 és 402.o] de
[74] lat – 16 lat jelenti az 1000‰-t, azaz a 13 lat ebben az esetben  812.5‰ ezüsttartalmú ötvözetet jelent
[75] P. Brestyánszky Ilona: A Pest-Budai ötvösség (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1977.)(ISBN 963 10 1566 1) / A pesti ötvöscéh próbabélyegei / 229-239.o
[76] Kőszeghy Elemér: Magyarországi ötvösjegyek a középkortól 1867-ig (Az 1936. évi kiadás 2. reprint kiadása; Kiss József Könyvkiadó)(ISBN 978-963-87378-3-0)
[77] Budapest egyesítése 1873-ban történt, így a P betű változása sem követte túl gyorsan. http://www.budguide.eu/centenariumi_emlekmu-budapest-hu
[78] Fémjelzési előírásaink (Nemesfémvizsgáló és Hitelesítő Intézet; Budapest, 1979.) – 1867-1980 közötti magyarországi fémjelek és a ’80-as évekbeli jogszabályok bemutató könyvecskéje
[79] Hallmarks on gold, silver & platinum (The Assay Offices of Great Britain, London, c. 2004.) – ismertető füzet
[86] Nemesfém Hitelesítő Intézet elterjedt rövidítése
[87] http://www.925-1000.com/ (i.h.l.i.: 2011. január 9.)
[90] Mezei Gábor: A fekete leves / A kávéfőzés története egy remek kiállításon [Forr.: Magyar Iparművészet 2010/4. szám  (Magyar Művészeti Akadémia Alapítvány, Budapest, 2010.)(ISSN 1217-839X) 24-27.o]
[91] A fekete leves / A kávéfőzés története időszaki kiállítás, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum és a Fazekas & Klimmel Gyűjtemény közös időszaki kiállítása / 2010. április 23. – 2010. október 25. / http://www.mkvm.hu/index.php?p=list&id=68&tbl=kiallitas /
[92] Dr.Fazekas Éva-Dr.Kimmel József-Saly Noémi-Dr.Vámos Éva: A fekete leves / A kávéfőzés története (Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, Budapest, 2010.)(ISBN 978-963-7104-03-9)
[93] Létezik olyan, hogy Hunnia Cukorzacskó-gyűjtők Társasága, és ezzel kapcsolatban egy cikk is napvilágot látott: Cseri Péter: Kávé, mauritiusi különlegességgel (Forr.no1: Népszabadság napilap; 2007. december 26.) (forr.no2: http://www.nol.hu/archivum/archiv-475945 ); Társaság weblapja: http://kavecukor.virtus.hu/
[94] Mark Hampshire-Keith Stephenson: Jelek és szimbólumok (Scolar Design, 2009.)
[95] Háromlábas duplafalú tál félmetszet-félnézet képe 90°-al elforgatva balra
[96] Letöltés erről az oldalon: http://mkeh.gov.hu/nemesfemvizsgalat/engedelyezes (i.h.l.i.: 2011. január 9.)